A Rákosrendezőre tervezett Mini-Dubaj beruházás apropóján olyan barnamezős beruházásokat gyűjtöttünk össze, amelyek megmutatták, hogyan lehet jól hasznosítani az elhagyott iparterületeket.
Rozsdaövezetek szinte minden nagyobb városban megtalálhatók: ezek azok a területek, amelyek korábban ipari létesítményeknek, vasúti infrastruktúrának vagy éppen laktanyáknak adtak otthont, funkciójukat elvesztve azonban csak pusztulnak. Az itt beruházást tervező vállalkozók dolgát ráadásul sokszor nehezíti a terület szennyezettsége, illetve az, ha a területen álló épületek műemléki védettséget élveznek.
Ebben a cikkben három olyan külföldi beruházást mutatunk be, amely azóta is közmegelégedésnek örvend a helyiek körében.
Hőerőműből bevásárlóközpont
Az elhagyott ipari területek hasznosításának egyik legismertebb példája a londoni Battersea erőmű. A brit főváros délnyugati részén található erőművet a legtöbben a Pink Floyd 1977-es, Animals című albumáról ismerhetik, melynek borítóján az épület látható, kéményei között a zenekar egyik szimbólumával, a felfújható, rózsaszín gumimalaccal. Az erőmű 1929 és 1935 között épült, később pedig többször bővítették is, azonban a nagy londoni szmog miatt egyértelművé vált, hogy az évente egymillió tonnánál is több szenet elégető üzemnek hosszú távon nincs maradása a városban. A létesítmény leszerelése 1975-ben kezdődött el, az utolsó blokkot pedig 1983-ban állították le. Addigra az erőmű – amely a világ egyik legnagyobb téglaépülete is egyben – már védettség alá került, így a terület iránt érdeklődő befektetőknek mindenképpen kezdeniük kellett vele valamit. Az elkövetkezendő évtizedekben több terv is született a környék hasznosítására, egy ideig ír vállalkozók kezében volt a terület, azonban a 2008-as gazdasági világválság keresztülhúzta a számításikat.

A majdnem 30 évig tartó pusztulás után végül 2014-ben indult meg az építkezés: egy maláj befektetőkből álló konzorcium bevásárlóközpontot alakított ki az létesítmény falai között, mellette pedig zöldfelületeket, és több száz, különböző méretű lakást is felhúztak. A beruházók emellett 260 millió fonttal járultak hozzá a londoni metró északi vonalának meghosszabbításához, melyen 2 új állomás épült, és így az erőmű mellé került a végállomása.

Gázgyárból a város legnagyobb parkja
Szintén pozitív példa a rozsdaövezetek hasznosítására az amszterdami Westergasfabriek: ennek a beruházásnak a keretében egy korábbi gázgyárat alakítottak át rendezvénytérré. Évtizedeken át ebben az üzemben állították elő az amszterdami utcalámpák működéséhez szükséges gázt, az elektromos világítás elterjedésével azonban a gyárnak is leáldozott: az ipari tevékenység 1967-ben ért véget, az épületek egy részét lebontották. Néhány viszont megmaradt, ezek 1989-ben védettséget kaptak, a helyi önkormányzat pedig átvette a terület kezelését.
A Westergasfabriek azóta a város egyik legismertebb helyszínévé nőtte ki magát: rendszeresen tartanak itt koncerteket és kiállításokat, emellett pedig az épületben található TV-stúdióból sugározzák a legnépszerűbb holland késő esti beszélgetős műsort is. A környező zöldfelületek – melyek a város egyik legnagyobb, egybefüggő parkját alkotják – nyaranta zenei fesztiváloknak adnak otthont.

Rendezőpályaudvarból park a város közepén
A rozsdaövezetek helyére nemcsak lakóépületek vagy kulturális helyszínek épülhetnek, lehet belőlük park is. Erre talán a chicagói Millenium Park a legjobb példa, amely az elővárosi vonaton végállomásául szolgáló Millenium Station vágányai fölé épült. Azzal, hogy a vasutat a föld alá vezették, egy hatalmas garázs felépítésére is maradt hely, a park voltaképpen ennek a tetején található.
Ugyan a kivitelezés négyéves csúszással fejeződött be (ezért hívják Millenium Parknak, miközben csak 2004-ben adták át), később azonban a város egyik leglátogatottabb helyszínévé vált. A park közepén található, Cloud Gate (Felhőkapu) nevű, a köznyelvben csak „bab”-ként emlegetett műalkotás pedig egy csapásra a város jelképévé vált.

A felsorolt beruházások jól mutatják, miért tekintenek a várostervezők a felhagyott rozsdaövezetekre aranytartalékként: ezek helyén ugyanis nemcsak modern városrészek, hanem a zsúfolt, történelmi belvárosok mellett nagyobb, egybefüggő zöldfelületek is kialakíthatóak. Bár Budapesten is sok korábbi rozsdaövezetben épültek lakó- vagy irodaházak (elég csak a Kopaszi-gát mellett felépült Budapartra gondolni), sok esetben nem alakítottak ki kívánatos mennyiségű és minőségű zöldfelületet.
Bár Rákosrendezőn nem nagyon vannak átalakítható épületek (hacsak az állomás felvételi épületét nem vesszük annak), a terület európai szinten is kiemelkedő méretével ígéretes helyszín lehetne egy modern, sok zöldfelülettel rendelkező városrészhez, ráadásul a vasút jelenléte miatt a közlekedésfejlesztési lehetőségei is kiválóak. Az arab befektető által tervezett gigaberuházás pontos terveit egyelőre nem ismerjük, ám az eddigi információk alapján sokan attól tartanak, hogy új zöldfelületek és a látképbe illeszkedő, modern lakóépületek helyett sűrűn elhelyezett házak, illetve a budapesti panorámát meghatározó tornyok fognak itt épülni.