A répa olyan zöldség, amit gyümölccsé konvertálhatunk, hogy aztán valami barnásvörös, karamell-beütésű édességet kapjunk. Ami évek óta a legmenőbb megnyilvánulása, az éppenséggel a répatorta. Megvolt már nekünk is, de ez a mostani más: olyannyira pehelysúlyú, hogy nehezéket kell tenni rá, nehogy elszálljon. A könnyed gyönyör már-már elviselhetetlen.
Húsvétkor a báránynak a konyhában van a helye, és nem a mezőn. Sokkal több létjogosultsága van ehhez, mint a nyuszinak, amit nem is ehetünk meg ilyenkor, mert akkor ki hozza a tojást? Na jó, a répatortáját kölcsönadhatja a főfogás után, ami báránycomb firenzei módra.
A nyuszikás vicc lassan már az újszülötteknek sem új, és azok is elfogadják, hogy igenis létezik répatorta, akik zöldséget a desszertes tányéron el nem képzeltek volna soha. Pláne répát egy süteményben. Sőt, répát sehogy.
A répatorta nagyszerű rágcsálnivaló: a finom fűszeres íz szerencsés esetben lágy, könnyű állaggal párosul, ami ellenállhatatlanná teszi. Aki egyszer kipróbálja, újra és újra neki fog állni. Nemcsak húsvétkor, amikor a nyuszi ürügyén vitathatatlan a létjogosultsága.