Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A répa olyan zöldség, amit gyümölccsé konvertálhatunk, hogy aztán valami barnásvörös, karamell-beütésű édességet kapjunk. Ami évek óta a legmenőbb megnyilvánulása, az éppenséggel a répatorta. Megvolt már nekünk is, de ez a mostani más: olyannyira pehelysúlyú, hogy nehezéket kell tenni rá, nehogy elszálljon. A könnyed gyönyör már-már elviselhetetlen.
E sorok írójának volt szerencséje többször is répatortákhoz, de azok jobbára szerencsétlenséggé fajultak a kóstolgatás során olyan tömörek, nehezek voltak. Az egyetlen igazán tökéletes élmény a liechtensteini Vaduz aprócska cukrászdájához kötődik, ahol kékre ondolált hajú alpesi matrónák társaságában szolgálták fel azt a répatortát, amelynek gyönyörfaktora meghaladta a Matterhorn magasságát. Ez persze nem azt jelenti, hogy a világon a vaduziak tudják a legjobb répatortát készíteni, mert ez vastagon gasztrosznobéria lenne. De az tény, hogy a liechtensteiniek az adóparadicsom mellett réptatorta-paradicsomot is képesek működtetni. Márpedig ez elismerésre méltó dolog. Mindkettő, de az utóbbi különösen.
Azt a receptet természetesen nem sikerült megszerezni, de több mérsékelt sikerű próbálkozás után megszületett egy olyan variáció, amely kiáltó hasonlatosságot mutat a vaduzi emlékekkel. S hogy véletlenül se vádolhassanak plágiummal, direkt szögletes formában sütjük, és a végén felkockázzuk.
A titok egyik nyitja, hogy a répa mennyiségét nem kell túldimenzionálni, mert a legtöbb répatorta hetvenkedik a répa dús alkalmazásával, s ettől az eredmény sokszor nem desszertre, hanem egy édes vega köretre emlékeztet. A másik nyitja, hogy elhagytuk az ilyenkor sűrűn előírt barnacukrot vagy demerara cukrot. A szimpla kristálycukor nem olyan előkelő, viszont könnyebb lesz vele a tészta, meg a süti fogyasztása. A harmadik nyitja az, hogy a répát a lehető legfinomabb reszelőn kell lereszelni, hogy szinte teljesen beleolvadjon a tésztába, magát ne mutassa, csupán az íze galopozzon a szánkban. Az a bizonyos karamelles íz.
Hozzávalók:
25 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
2 teáskanál fahéj
2,5 dl semleges ízű olaj (pl. napraforgómag-olaj)
25 kristálycukor
30 dkg finomra reszelt sárgarépa
3 tojás
csipetnyi só
porcukor meghinteni
Elkészítés:
1. Kell nekünk egy kis téglalap alakú forma ( 20x35 cm), meg egy 180 fokra előmelegített sütő. Nem vagyok az a kibélelős típus, mert többnyire nincs rá szükség, csak a sütőpapírgyártók sújkolnak mást, de most a forma aljára érdemes sütőpapírt tenni, mert az ilyen laposdad süteményeket így könnyebb kifordítani, ráadásul lassabban hűlnek ki, amellyel elekerülhető a szalonnásodás. A méretre vágott sütőpapírt néhány vajpöttyel rögzítjük a forma aljához.
2. Az olajat, cukrot, tojásokat kézi mixerrel jól összekeverjük, majd hozzáadjuk az átszitált lisztet, sütőport, fahéjat, és megpöccintjük a sóval. Belekeverjük a tojásos mixtúrába, tökéletesen simára dolgozzuk. Utoljára keverjük bele a reszelt répát.
3. A formába töltjük, és kb. 50 percig sütjük. Tűpróba után tegyük sütemányrácsra 5-6 percig, majd óvatosan borítsuk ki belőle. Ha kihűlt, havazzuk be porcukorral, vágjuk kockákra, vagy ahogy tetszik.
Nem az alakján múlik a répatortasága. Különben is elég lehangoló lenne egyszerűen csak répás süteménynek hívni. Mézes tea vagy caffé latte mellett igen alkalmas a tavaszváró mélázásra.
