A 2010 utáni Orbán-kormányok idején működő parlamentek főbb mutatóinak összevetése jól szemlélteti, hogy a parlamentarizmus szisztematikus leépítése nem most kezdődött. A törvényhozás ciklusról ciklusra veszített jelentőségéből. HVG-Ténytár.
Semmit nem sikerült megoldaniuk az Orbán-kormányoknak az egészségügyi rendszer gondjai közül: egyre kevesebb a dolgozó, és nem nőtt az ágazat költségvetési súlya sem. Az ellenzék több pénzt költene gyógyításra – a kérdés, hogy miből.
Egy világjárványból indult és egy háborúban folytatódott a parlamenti választásokat megelőző kampány, annak témáit is meghatározta a különleges helyzet. A magyar gazdaságot, politikát és társadalmat érintő problémák ettől azonban még velünk maradtak. Cikksorozatunkban ezeket vesszük számba, és azt, mennyire képes vagy akar eltávolodni az ellenzék az elmúlt 12 évet meghatározó fideszes politikai irányvonaltól.
Objektíven semmi sem támasztja alá, hogy a Fidesz az elmúlt 12 évben a közepesnél jobb kormányzati teljesítményt nyújtott volna. Igaz, hogy egy ellenzéki kormánynak komoly tapasztalati- és káderhiánnyal kellene szembenéznie, továbbá nehéz átadás-átvétellel épp egy kritikus geopolitikai-világgazdasági időszakban. Ugyanakkor a Fideszt kényszerpályákon tartja az elmúlt 12 év, főleg kül- és gazdaságpolitikában, amelyek épp az évtized kormányzati fókuszterületei lesznek Európában.
Nincs még egy olyan ágazat, amelyikben annyira látványos harcot vívna a kormány a külföldi szereplők ellen, mint a kiskereskedelem. Ez még akkor is így van, ha – mint azt maga Orbán Viktor is elismerte – azzal kudarcot vallottak, hogy az ágazat többségben magyar kézbe kerüljön. A küzdelem igazi szélmalomharc – nemcsak a láncokkal, hanem az azokat választó vásárlókkal szemben is.
Működik a „rezsicsökkentés”, legalábbis mint politikai termék, mert a kormány dolga a hatósági árakkal éppen a szabályozás lenne, amit nem végez el. 2010 óta a lakossági energiaszolgáltatás szinte teljesen állami kézbe került az MVM égisze alatt. Áramtermelésben az ország nap- és atomhajtású pályára állt, gázimportban elköteleződött Oroszország mellett, de nem annyira, mint régen.
Évek óta trendszerűen csökken az adónemek száma. A magánszemélyek számára az adózás sokkal egyszerűbbé is vált, ugyanez nem feltétlenül igaz a vállalkozásokra, különösen a nagyokon jelentős adminisztrációs teher van. A jövedelmeket terhelő adók csökkentek, ám a fogyasztást és a forgalmat terhelők nőttek, nem beszélve a sok szektoriális különadóról. Az adórendszer kiszámíthatatlan, gyakran változik, ráadásul a Fidesz például a családtámogatásokat is ebben kezeli, ami nem szerencsés.
Magyarországon döbbenetesen nagy a régiók közötti különbség – ebben gyakorlatilag teljes az egyetértés politikai oldalaktól függetlenül. A Fidesz kormányzásának eddigi 12 évét összegző sorozatunkban most azt mutatjuk be, mit kezdtek ezzel a problémával 2010 óta.
Az elmúlt tíz év fő kormányzati sikere a klientúra gazdagítása, az ellenfélnek tekintett vállalkozói, gondolkodói kör kiszorítása. A GDP-növekedés nem ad okot különösebb büszkélkedésre, voltak ennél jobb periódusok a nem is távoli múltban, bármit állít is Matolcsy György.
A Fidesz felépítette a munkaalapú társadalmat, mert segélyből valóban nem lehet megélni. Épp csak a munkaerőpiac nem működik jól, egyszerre van jelentős munkanélküliség és munkaerőhiány, az állami szektorban pedig bérválságot bérválság követ.
2021-ben alig van már olyan gazdasági szektor, ami ne lenne többé-kevésbé Fidesz-közeli vállalkozók kezében. Kivétel a média, mert a médiavállalkozásaikat „elajándékozták”.
Nem kell megszegni a törvényt, sokkal egyszerűbb átírni – ez az egyik központi tétel, amikor az elmúlt közel 12 év immár önjáróvá vált korrupciós rendszerét figyeljük. Már a kiszervezés és a bebetonozás zajlik, hogy a Fidesznek egy választási vereség se okozzon problémát.