Így lettek közellenségből fejőstehenek a kiskereskedelmi láncok
Nincs még egy olyan ágazat, amelyikben annyira látványos harcot vívna a kormány a külföldi szereplők ellen, mint a kiskereskedelem. Ez még akkor is így van, ha – mint azt maga Orbán Viktor is elismerte – azzal kudarcot vallottak, hogy az ágazat többségben magyar kézbe kerüljön. A küzdelem igazi szélmalomharc – nemcsak a láncokkal, hanem az azokat választó vásárlókkal szemben is.
A kormány jövőbeli tervei között szerepel a külföldi kiskereskedelmi láncok kiszorítása is, amihez nyíltan protekcionista politikát fognak folytatni. Ebben offenzívnek kell lenni, mert kell, hogy legyen magyar nemzeti kiskereskedelem, a piac uralása saját érdek.
A fentebbi kijelentés Lázár János szájából hangzott el – ezt idáig könnyű kitalálni, arra a kérdésre azonban már nehezebb válaszolni, mikor is. Nos, segítünk, a fideszes politikus 2020 decemberében mondta ezt a Portfolio agrárkonferenciáján. De igazából mondhatta volna – és mondta is – bármikor 2010-et követően. Az élelmiszer-kereskedelem magyarítása ugyanis a kormány protekcionista politikájának egyik központi eleme, az, amelyikbe akármennyire beletörik a bicskája a kormánynak, újból és újból megpróbálkozik vele.
Az irányt még második kormányzása idején Orbán Viktor adta ki, amikor arról beszélt, négy stratégiai ágazatban magyar túlsúlyt kell elérni. A négy ágazat közül az energiaszektorban elsősorban a rezsicsökkentés néven elhíresült hatósági árazás tette meg a hatását, a médiában a TV2, majd a Mediaworks megszerzése után a KESMA névre keresztelt kormányközeli óriás, a bankszektorban pedig az MKB, a Budapest Bank és az Erstében szerzett tulajdonrész segített ahhoz, hogy az évtized közepére teljesüljön a kívánság. Az energiaszektorban a nyomott árak miatt profitjukat vesztett vállalkozások dobták be egy idő után a törölközőt, a médiában az oligarchák rendelkezésére álló tömérdek pénzre volt leginkább szükség, a bankoknál előbb az állam, majd megint csak Mészáros Lőrinc kellett ahhoz, hogy előbb a magyar többség legyen meg, aztán pedig egy a kormányhoz köthető konglomerátum (a KESMA, illetve a Magyar Bankholding).
Hamarosan kiderült azonban, hogy a bolti vegyes kiskereskedelemben a pénz nem lesz elég: az emberek oda fognak menni nagyobb számban, ahol kedvezőbb áron találják meg, amire szükségük van – függetlenül attól, hogy kire adja le a voksát egy választáson. A kedvező ár-érték arány különösen az évtized elején volt fontos, az elhúzódó válság így nyomott árakhoz vezetett az ágazatban. Ahhoz pedig, hogy egy ilyen környezetben egy kereskedő talpon tudjon maradni, arra van szüksége, hogy stabilan és kedvező áron tudjon beszerezni az általa forgalmazott termékeket, és természetesen (ahogy más ágazatok esetében) az sem árt, ha minél hatékonyabban tudja megszervezni a működését.