NER 12: jó lenne a munkaalapú társadalom, ha mindenkinek jutna munka és tisztes bér

„Munkaalapú társadalmat kell építeni” – tűzte ki a célt Orbán Viktor miniszterelnök először 2012-ben, élete második, a NER első kormányzati ciklusában. A munkaalapú társadalom deklaráltan azt jelentette és jelenti, hogy aki tud, az dolgozzon (a Fidesz paternalista retorikájával: munkát kell „adni” az embereknek), a szociális hálót pedig a lehető legjobban le kell építeni („vége a jóléti államnak”, „segély helyett munka”, stb.).

Ami a projekt utóbbi felét illeti, az átalakítás sikeres volt. A szociális juttatások jelentős részét a Fidesz kormányzása alatt leépítette. Ide sorolható például a munkanélküli segély átfazonírozása álláskeresési járadékká, illetve a jogosultsági idő drasztikus lerövidítése 3 hónapra. Akadt, amit pusztán befagyasztott, mint a családi pótlékot, amely 2008-ban emelkedett utoljára, így fokozatosan értékét vesztette. Helyét egyébként a munkaalapúság jegyében a családi adókedvezmény vette át, egy olyan transzfer, amit az állam nem szociális alapon nyújt, hanem a szülők munkájának (fizetésének) függvényében.

• Ha elég távolról nézzük, minden rendben

A projekt másik fele a munka (és az azzal járó fizetés) lenne: aki képes és akar, az dolgozzon, lehetőleg a tisztes megélhetést biztosító fizetésért. Ezen a téren már csak legalábbis felemás az eredmény.

Madártávlatból nézve a helyzet nem rossz. A járványválság előtt gyakorlatilag megvalósult a teljes foglalkoztatottság (ami a 3 százalék alatti munkanélküliséget jelenti). Ráadásul úgy, hogy a közmunkások száma stabilan havi 100 ezer alá csökkent – a program csúcspontján, 2015-2016-ban közel negyedmilliós havi létszámadatok is előfordultak.

A Fidesz gondosan kiépített korrupciós rendszere egy kormányváltást is túlélhet

Nem kell megszegni a törvényt, sokkal egyszerűbb átírni - ez az egyik központi tétel, amikor az elmúlt közel 12 év immár önjáróvá vált korrupciós rendszerét figyeljük. Már a kiszervezés és a bebetonozás zajlik, hogy a Fidesznek egy választási vereség se okozzon problémát.

A járvány jelentős átrendeződéseket hozott a munkaerőpiacon, ám országos átlagban a munkanélküliség nem szállt el, bár ebben munkaidő-csökkentések, fizetés nélküli szabadságolások is szerepet játszottak. 2021-ben pedig a ráta 4 százalék környékére csökkent. Legalábbis országos átlagban, a területi különbségek ugyanis változatlanul jelentősek.

A földrajzi különbségek fennállásának alapvetően történeti, társadalmi gyökerei vannak, egyebek mellett a magyar társadalom alacsony mobilitása. Az ország széttagozódása nem csekély mértékben öngerjesztő folyamat is: a munkaerő azokra a területekre vándorol, ahol jobbak a munkalehetőségek (elsősorban a fővárosban, a nyugati, észak-nyugati megyékben), ám így ezeken a területeken még jobbá válik a munkaerő-kínálat, ami új munkahelyek létrejöttét serkenti, ami még vonzóbbá teszi ezeket a területeket és így tovább.

A Fidesz ezzel a jelenséggel nem tudott mit kezdeni.