Nehéz kilépni a kormány árnyékából, ha a gazdaságról van szó, vajon az ellenzék megteszi?

• Euró

Jóllehet az uniós csatlakozással lassan húsz éve vállalta Magyarország azt, hogy csatlakozik az euróövezethez, az Orbán-kormány mereven elzárkózik ettől, beéri azzal, hogy prominensei időről időre elmondják, miért is tenne rosszat a magyar gazdaságnak a valutauniós tagság. A kincstári magyarázat szerint ehhez a mostaninál fejlettebb gazdaságra lenne szükség, különben túl nagy kockázatot jelentene a csatlakozás – a magyarázat arról nem szól, az euró hozzásegítené-e az országot a növekedés felgyorsulásához.

Ha a Fidesz nem is hozta szóba a kampány idején az euró kérdéskörét, az mindenképpen fontos témává vált, hiszen a Covid-járvány óta kisebb-nagyobb hévvel tartó forintgyengülés az ukrajnai háború kitörése óta tovább gyorsult. Hozzá kell tenni, hogy a kormány – okulva abból, hogy az előző, szintén a forint jelentős leértékelődésével járó válságidőszakban több százezer családot érintő társadalmi krízist okozott a devizában való eladósodás – mindent megtett 2010 után azért, hogy a családok és az állam szintjén se váljon a pénzügyi stabilitást fenyegető problémává a forintgyengülés. Az sem mellékes azonban, hogy a 2010-es évek inflációmentes nyugalma a múlté, a rosszabb árfolyam pedig a nemzetközi piacon egyre gyorsuló drágulással tetézve önmagában komoly terhet jelenthet.

Az ellenzék álláspontja a Fidesz forintpártiságával szemben egyértelmű: ötéves időtávon belül ígérik az euró bevezetését. Mivel az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítését követően kötött árfolyamon két évet el kell tölteni a valutaunió „előszobájának” nevezett ERM-II. rendszerben, az ötéves időtáv a gyakorlatban azt jelenti, hogy három év múlva meg kellene felelni az említett előírásoknak, például annak, hogy a most 80 százalékos államadósság nem haladja meg a GDP 60 százalékát. A járvány és (még inkább) a közelgő választás miatt a kormány elengedte a gyeplőt, így ez még nagyobb feladat, mint lett volna 2-3 évvel ezelőtt.

Most omlik rá a Fideszre a választási osztogatás, csak még nem látszik

Az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy az árstopoknak és a pénzszórásnak nem lesz jó vége. De szerencsével a gazdaság és a büdzsé elbírták volna a károkat. Aztán Oroszország megtámadta Ukrajnát.

A kormány ezzel kapcsolatban azt igyekszik láttatni, hogy a növekvő államadósságot és deficitet „ki lehet mozogni”, vagyis nem lesz szükség megszorításokra, miközben a Magyar Nemzeti Bank ellenzékiséggel nem vádolható elnöke, Matolcsy György már a háború kitörése előtt arra figyelmeztetett, hogy ezermilliárd forintos kiigazításra lehet szükség. Paradox módon a magas infláció épphogy segíti a kormányt céljai megvalósításában – addig minden bizonnyal, amíg kitartanak a társadalom különböző rétegeinek kiszórt pénzek –, hiszen a fogyasztás megadóztatása felé eltolt adórendszerben a nagyobb összegű fogyasztás egyben magasabb áfabevételt is jelent.

Akárki kerül is kormányra, a mozgásterét növelik az EU-források is – a végtelenségig azokat sem fogja visszatartani Brüsszel –, a nagy kérdés persze ott az lesz, a támogatásokat olyan célokra fordítják-e, amelyek képesek további növekedést generálni a gazdaságban.