Kőnig Róbert gyermeksebész: Az igazán betegek csendesek

Honnan jött a könyv ötlete?

Elég régóta foglalkozom egészségügyi tájékoztatással gyerekeknek, szülőknek. Van egy YouTube-csatornám, a Kőnig doki helyre teszi, ami meglepő népszerűségnek örvend. Ennek kapcsán keresett meg a kiadó, mi lenne, ha írnék egy könyvet. Mondtam, hogy ez jó ötlet, de mielőtt belemennénk a különböző sérülésekbe, balesetekbe, vírusokba, baktériumokba, inkább a kórházról mint intézményről írnék. Úgy látom, ez frusztrálja legjobban a szülőket és a gyerekeket.

Melyik korosztálynak szól az Ilyen egy kórház?

4-től 99 éves korig. A gyerekeknek írok ugyan, és nekik csinálok videókat, de közben a szülőkhöz, nagyszülőkhöz is szólok. Nekem is kisgyerekeim vannak, én is örülök, ha a nekik olvasott könyvek számomra is érdekesek, főleg, ha ismeretterjesztésről van szó. Igyekeztem azokra a kérdésekre válaszolni, amiket tőlem kérdeznek a rendelőben, ötleteket adni, hogy mit lehet csinálni várakozás közben vagy a kórteremben.

Kőnig Róbert gyereksebész

Fazekas István

Gyerekként félt az orvosoktól, a kórháztól?

Orvoscsaládban nőttem fel, édesanyám gyermekgyógyász, szinte mindenféle orvossal találkoztam családon belül. Amikor gyerekkoromban kibicsaklott a bokám, egy ismerős orvos kezelt, de furcsa volt, hogy miközben fáslizta a lábam, nem velem beszélt, hanem a fejem fölött a szüleimmel. Lehet, hogy emiatt alakult úgy, hogy mindig a gyerekekhez beszélek, az ő nyelvükön.

Mi nyugtalanítja legjobban a gyerekeket a kórházzal kapcsolatban?

Az ismeretlentől félnek, hogy nem tudják, mi fog történni. És mivel az esetek többségében a szülők sem tudják, mi történik a vizsgáló után, ők sem tudnak fogódzót adni. Persze a gyerekek félnek a fájdalomtól is, és meglepő módon a műtétek kapcsán leginkább attól, hogyan fognak felébredni.

Melyek a szülők leggyakoribb aggályai?

Ők a kórháztól mint intézménytől félnek. Nagyon nehéz kiadni a kontrollt a kezükből, ha a gyerekükről van szó. Minél kisebb a gyerek, annál inkább a szülőké a teljes kontroll és a felelősség. Tervezett műtétnél lehet erre készülni, de

akut helyzetben gyorsan át kell adni az irányítást a gyerek felett egy ismeretlen embernek. Ez jogosan frusztrálja a szülőt, aki tehetetlenül megy előre az ismeretlen rendszerben.

Megfelelő ismeretekkel azonban egyszerűen lehet oldani a feszültséget.

A szülőkkel nehezebb, mint a gyerekekkel – nyilatkozta korábban. Mit kellene másképp csinálniuk?

Banálisan hangzik, de fejben előre le kellene játszani helyzeteket. Vesszőparipám a megelőzés, amit nem akkor kell kezdeni, amikor idegesen száguldunk a kórházba, hanem amikor még nincs baj. Akkor kell végiggondolni, milyen gyógyszereket, tajkártyát, ruhákat kell bevinni, kit kell felhívni telefonon és a többi. Így, ha megtörténik a baj, a szülő nem lesz olyan ideges, és akkor a gyerek sem lesz az.

A munkája során látott esetek hány százaléka lenne elkerülhető?

Traumatológiával, urológiával és gyereksebészettel foglalkozom, szerintem a balesetek 95 százaléka elkerülhető lenne.

Balesetnek számít az is, amikor megvágom az ujjam a papírral, egészen addig, amíg a mentő hoz be intubálva. A balesetek elkerülésének legjobb módja a folyamatos felnőttfelügyelet, amiről én is tudom, hogy kivitelezhetetlen.