Az adóssághegyek mára a bankvilágból átvándoroltak az állami szférába, s ahelyett, hogy a pénzintézetek bedőlése fenyegetne, államcsődök rémével szembesül a világ. Emiatt a piaci félelemnek a korábbiaknál is magasabb szintje alakult ki, amely állandóan jelen van, mint a háttérsugárzás, s talán az árfolyam-ingadozások is ezért állandósultak, hiszen a befektetők minden apró jelre ugranak.
Tegnap dél körül egy euró csak 1,1957 frankba került, ami negatív rekord az uniós deviza történetében. A frank a forinttal szemben is csaknem csúcsot döntött, a 224,66-os jegyzés nem volt messze a tavaly szeptember 8-i 226,31-es rekordtól. Miért ilyen erős az alpesi fizetőeszköz, és mi jöhet még ezután?
Az elmúlt hetekben a gazdasági újságok azzal voltak elfoglalva, hogy a fejlett világ, valamint Kína makrogazdasági adatai milyen irányt szabnak a piacoknak, milyen trendekre számíthatunk annak fényében, hogy a recesszió után a fejlett gazdaságok még mindig állami, jegybanki mankóra szorulnak, miközben a fejlődő térségekben a növekedés túlfűtöttsége, az infláció okoz gondot a döntéshozóknak – írja értékelésében Fürjes Szabolcs, a Raiffeisen Bank elemzője.
Szoros szavazati arányt hozott a hétfői alapkamat-döntés, az inflációs folyamatok miatt azonban a monetáris tanács tagjainak többsége végül az emelés mellett tette le a voksát. A testület tagjait valószínűleg a bérinflációs nyomás megítélése osztotta meg, de befolyásolhatták őket más tényezők is.
A mögöttünk álló héten egy kisebb bizonytalankodástól eltekintve tovább tartott a tőzsdék emelkedése, a már fennálló trendek folytatódtak az összes részpiacon. Úgy tűnik, a befektetőknek nincs okuk arra, hogy változtassanak befektetési stratégiájukon.
Az előző hét vegyes makrogazdasági adatokat, sokféleképpen értelmezhető híreket hozott, de a piacokon mégis a konszolidáció jelei mutatkoznak. Miután a fejlett kötvénypiacokon történelmi mélypontra estek a hozamok, a befektetők – a még mindig magas likviditás mellett – a részvénypiacok felé fordultak. A likviditás vezérelte tőzsdei korrekció nem nevezhető konzekvensnek a héten megjelenő makrogazdasági adatok ismeretében, de tény, hogy az intézményi befektetők által kezelt vagyon részvénykitettsége még mindig messze elmarad a válság előtti szinttől, így végül is érthető a piacok mozgási iránya.
Az elmúlt hetek eseményei igazolták azt a korábbi várakozásunkat, hogy a nyári időszakban nem alakul ki különösebb trend a piacokon, ugyanakkor a következő időszak még hozhat meglepetéseket.
A múlt hét eseményei a fejlett piacokat csökkenő irányba mozdították ki, a kockázatvállalási hajlandóság erőteljes mérséklődése mellett. Így nem csoda, hogy a fejlődő piacok a fejlettekét meghaladó mértékben estek, különös tekintettel a kínai piacokra, hiszen a befektetők a kínai növekedés komoly megtorpanásától tartanak.
A mögöttünk álló hét nem telt eseménytelenül, ugyanis a fejlett piacokon – a görög problémákat némileg feledve – megállt a csökkenő trend, s oldalazásba ment át. Ha egy héttel ezelőtti árszinteket vizsgálunk, nem találunk döntő változásokat, de tény, hogy a piacok árfolyamingadozása erősödött. Mit várhatunk hát a befektetési piacokon?