Képzőművész haditudósítók és hadifoglyok a II. világháborúban, 1942-43-ban készült alkotásai láthatók a Miskolci Galériában június 4-ig. Kiállításajánló.
Az áldozatok és bűnösök utáni kérlelhetetlen kutatásunkat rendszerint a múlt sínyli meg a legjobban.
A jogi értelemben vett bűnösség és a történelmi felelősség, értékelés szempontjai csúszkálnak a Magyar Idők hasábjain folyó történészi vitában, amely Jány Gusztáv, a 2. magyar hadseregparancsnok bűnösségéről szól.
Megindul a kapkodó visszavonulás, a tisztek zavarodottak, a németek lefoglalják a vonatokat, a magyarokat hátrahagyják. A magyar főparancsnok koncolással fenyegeti a kétségbeesett, visszavonuló honvédokat. A harcoló alakulatok hátországában állomásozó Lindner László hét nappal a pusztító szovjet offenzíva után szerez tudomást a fronti borzalmakról és ő is megkezdi visszavonulását Kijevbe. Eddig kiadatlan második világháborús naplóból közöl töredékeket a hvg.hu.
A környéken pusztít a tífusz, ezért a honvédek nem hagyhatják el a körletet, közben beköszönt Tél Tábornok is: a lövészárkokban -28 fokos a hideg. A szovjet légierő egyre gyakrabban támad, a partizánok akciói is gyakoribbak. A naplóíró katona a januári doni áttörés napjaiban készült szabadságra, de nincs szerencséje, nem jut fel a vonatra. Eddig kiadatlan második világháborús naplóból közöl töredékeket a hvg.hu.
Hullámban támadnak a szovjet bombázók, a raták, az ellenség uralja a légteret: a pilóták egyre pontosabban céloznak, még az orosz polgári lakosságot sem kímélik. Kiderül, hogy a honvédek a telet is a fronton töltik, mert Sztálingrád ostroma elhúzódik. Lóhalálában folyik a védelmi vonal kiépítése. Eddig kiadatlan második világháborús naplóból közöl töredékeket a hvg.hu, melyből sok minden kiderül a Donnál elpusztult 2. hadsereg viszontagságairól, a vereség okairól, előzményeiről.
A szovjetek megkezdték a front hátsó vonalainak bombázását, a honvédek pedig tehetetlenek a légitámadásokkal szemben. Benzin nincs, az ételt is úgy szedik össze a földekről, a tisztek pedig azon viccelődnek, hogy egy komoly támadás esetén "pechjük lesz". Eddig kiadatlan második világháborús naplóból közöl töredékeket a hvg.hu, melyből sok minden kiderül a Donnál elpusztul 2. hadsereg viszontagságairól, a vereség okairól, előzményeiről.
Hetven éve, 1943. január 12-én indította meg a Vörös Hadsereg a 2. magyar hadsereg elleni támadását a Don mentén, mely az egyik legnagyobb katonai katasztrófához vezetett. Magyar katonák ekkor már mintegy másfél éve éve vettek részt a keleti front hadműveleteiben és megszállási feladataiban. Az alábbi fotókat magyar katonák készítették orosz területeken.
A doni hősök emlékére Kaposvárról Voronyezsig fut tavasszal két kaposvári sportember.
Kifáradt, rosszul felszerelt és kiéhezett volt a 2. magyar hadsereg a doni áttörés pillanatában, ráadásul az otthoni politikusok sem törödtek eléggé a keleti fronton harcoló, német parancsnokság alá rendelt egységékkel. A magukra hagyott honvédek olyan fegyverekkel vették fel a harcot, amelyek a világháború kirobbanásának pillanatában is elavultnak számítottak: a -30 fokos hidegben a magyar puskák egyszerűen befagytak. Összegyűjtöttük az 1943-as nagy vereség okait.
Paksa József ma pár nyomorult, szar adat, iktatási szám, helyesírási hibákkal kitöltött rubrika. Néhány repedt fotó, meg egy üres sír. „Esemény bővebb leírása: eltünt.” De így legalább örökre az maradt, ami akkor volt, mielőtt eltünt. 26 éves parasztlegény, aki mindig jólöltözött, színjátszókörbe jár, büszkén paskolja az általa nevelt bikát, és tiszta inget vesz, ha felül a szekérre.