Hét méternél hosszabb hatfős lakóautóval vágtunk neki a három magyar megyényi szomszédos országnak. Milyen vezetni egy ekkora monstrumot, milyen élni benne és milyen kiadásokra kell számítani egy ilyen utazáson? Jövünk a válaszokkal!
2017-ben egy kombi BMW-vel vágtunk neki a "világ legjobb autóútjának", 2018-ban egy kombi Volvóval fedeztük fel Erdély szépségeit, majd pedig 2019-ben egy Ford egyterűvel kalandoztunk Montenegróban. A Covid sújtotta éveket követően idén ismét felkerekedtünk, és ezúttal egy hatalmas lakóautóval vettük célkeresztbe a szlovén hegyeket.
A négykerekű "csigaház" szerepét konkrétan egy Sunlight A70 töltötte be, mely ugyan egy hatalmas járgány, vezetéséhez azonban tökéletesen elegendő egy normál B-kategóriás jogosítvány. Utóbbival a zsebünkben, egy ötfős családdal és megannyi csomaggal Sopronból indulva Ausztrián keresztül vágtunk neki Szlovéniának.
Német-olasz technika
A Sunlight márkanév vélhetően kevesebbek számára hangzik ismerősen, mint a lakóautók között kvázi etalon kategóriás Hymer, ami nem is csoda, hiszen az ilyen kocsikat 1956 óta gyártó utóbbi német vállalat csak 2004 óta forgalmazza a relatíve elérhető árú Sunlight modelleket.
A Hymer jó ideje Európa legnagyobb lakóautó gyártója, melyet 2018-ban felvásárolt az amerikai Thor, és ily módon létrejött a világ legnagyobb ilyen cége. Elöljáróban annyit, hogy aktuális tesztalanyunk minden egyes négyzetcentiméterén érződik a profizmus, hogy nem egy olyan vállalat készítette, mely tegnap vágott bele ebbe az iparágba.
A Fiat Ducato alapokra épülő, Németországban gyártott Sunlight A70 egy az átlagnál nagyobb, alkóvos felépítményű lakóautó. Utóbbi annyit jelent, hogy a vezetőfülke felett egy méretes alvófülke található, ami a praktikumnak jót tesz, a légellenállásnak viszont kevésbé.
A 7,25 méteres hossz mellé 2,32 méteres szélesség, 3,14 méteres magasság, illetve 4,04 méteres tengelytáv társul. Személyautókhoz szokott sofőrök számára rémisztő adatok ezek, azonban elég megtenni néhány száz kilométert az egész gyors akklimatizálódáshoz.
Autópályán az oldalszél érzékenységre kell odafigyelni, az alacsonyabb hidak felé közelítve pedig jó szolgálatot tesz a szélvédő belsejére ragasztott kis matrica, mely tudatosítja a sofőrrel a 3,2 méteres magasságkorlátot. A 2,5-2,7 tonnás villanyautók korában nem is sok a 2,9 tonnás üres tömeg, de persze a magas tömegközéppontot nem árt tiszteletben tartani.
Mivel a 3,5 tonnás értéket ugyebár nem haladhatjuk meg, az autó maximum 600 kilogrammal terhelhető. Hat felnőtt és azok csomagjai/biciklijei esetén könnyen a határérték közelébe kerülhetünk, így adott esetben nem érdemes teljesen feltölteni a víztartályt. Már csak azért sem, mert a külföldi rendőrök nem restek ellenőrizni a 3,5 tonnás szabály betartását.
Ausztria
Az osztrák autópályákon gyorsan kiderült, hogy a GPS szerint 100 km/h, kilométeróra szerint pedig 110 km/h a leginkább ideális utazósebesség. Ilyenkor még elviselhető a szélzaj, ami persze sokkal magasabb, mint amihez hozzá vagyunk szokva, de egyáltalán nem vészes, és a 2,2 literes turbódízel motor is ebben a tartományban érzi magát a legjobban.
120 és 140 lóerős változatokban is készül ez az erőforrás, azonban a hatalmas és nem könnyű felépítmény véleményünk szerint megköveteli a 160 lóerőt. Tesztautónk 160 lóerős, és ez a teljesítmény már elegendő ahhoz, hogy a gyorsítósávokban, előzések közben, illetve az alpesi emelkedőkön ne érződjön teljesen fogalmatlan vastehénnek a szerkezet.
Elsőre furcsa volt, hogy nem automata, hanem kézi váltót kapunk, de aztán gyorsan megszoktuk az egész pontosan kapcsolható hatgangos egységet. Autópályán alapvetően végig hatodikban utazhatunk, de az emelkedők és a kamionok előzése megköveteli az ötödik fokozatot.
A lakóautókra egyébként ugyanazok a sebességkorlátozások vonatkoznak, mint a személyautókra, és talán nem árulunk el nagy titkot azzal, ha eláruljuk: a testi adottságok miatt egy ilyen relatíve lomha dög esetén nem igazán kell tartanunk a traffipaxok által készített felvételektől.
Ausztriában a normál benzinkutak helyett érdemes inkább a Landzeit, illetve Rosenberger megállókat favorizálnunk, ahol kulturáltabb körülmények és finomabb étkek mellett frissülhetünk fel.
Az első nap végén egy a porig ültetett futóműves tuningautók által meghatározott utcaképű Wörthi-tó melletti kempingben kötöttünk ki, ahol 40 euró ellenében tudtunk éjszakázni, és ebben már az elektromos áram és a vízhasználat is benne foglaltatik.
A lakóautó fedélzeti fürdőszobájával nemrégiben részletesen foglalkoztunk, így most röviden csak annyit, hogy mivel a modern kempingek általában szuper vizesblokkal rendelkeznek, az autó szűkös zuhanyzóját érdemes inkább csak vészesetben, illetve vadkempingezés során használni.
Jó szolgálatot tehet a Park4Night alkalmazás (Android, iOS), mely részletes információkkal szolgál a lakóautósoknak, bár az információi nem minden esetben frissek, pontosak, és a benne található fényképek is lehetnének informatívabbak.
A vadkempingezést sok országban szigorúan tiltják, így érdemes inkább kempingekben éjszakázni, de azért persze egy gyors lakóautós ebédet bárhol megejthetünk. És ilyenkor adott esetben ilyen panoráma mellett fogyaszthajuk el a Leberkäse szendvicsünket:
Szlovénia
A határt átlépve Bled volt az első úti célunk, ahol gyorsan ráébredtünk arra, hogy a lakóautóval történő parkolás lényegében mindenhol tiltott. A helyiek a kempinget ajánlották, de mivel mi nem kívántunk itt éjszakázni és valahol a központ közelében tettük volna le az autót, végül az egyik szálloda zárt fizetős parkolója lett a megoldás.
A tóparton történő nézelődést és fagyizást követően érdemes felsétálni a hegyen lévő várba, ahonnan aztán kiváló fényképek készíthetők.
Bled után következett Bohinj, ahol eredetileg csak egy éjszakát kempingeztünk volna, de a természeti szépségek csábereje miatt ebből végül három éjszaka lett. A helyi kemping az előszezon ellenére is zsúfolt volt és nem is túl olcsó, éjszakánként 60 euróba került.
Cserébe viszont olyan tavas-hegyes panoráma, csend és nyugalom fogadott a nap huszonnégy órájában, melyhez foghatóval kevés helyen találkozhatunk.
Alvóhelyből kettő-kettő található elöl, illetve hátul, melyek 210x150-160 centiméter méretűek, így felnőttek és gyermekek egyaránt kényelmesek alhatnak itt. További két személynek az étkező átalakításával nyerhető egy szintén remek ágy.
A jól felszerelt konyhában háromégős gáztűzhelyet és egy kis mosogatót találunk, a 167 literes hűtő mélyhűtővel is fel van vértezve és mindkét része kiváló hatékonysággal végzi a dolgát. A frissvíz egy 122 literes tartályban található, a szürkevíz tartálya 92 literes, a gázellátásról pedig két 11 kilogrammos palack gondoskodik.
Az utas-, illetve laktérben számos USB-aljzat található és 230 V-os csatlakozó aljzatokból sincs hiány. Utóbbiak akkor működnek, ha az autót rácsatlakoztatjuk az elektromos hálózatra. Kisebb-nagyobb dolgainknak a megannyi szekrényben és kisebb-nagyobb tárolórekeszben jut helye, és minden úgy rögzíthető, hogy út közben a lehető legkevésbé zörögjön.
A kültéri és beltéri világításra sem lehet panasz, illetve az összes ajtó és ablak nyitható, sötétíthető, valamint szúnyoghálózható. Oldalt egy hatalmas árnyékolósátor tekerhető ki, ami alatt jól elfér a kempingasztal és a hozzá tartozó hat szék.
Utóbbiak a kocsi hátuljában található hatalmas csomagtérben utaznak, adott esetben a SUP-ok, elektromos rollerek és persze a bőröndök kíséretében. Akár biciklik is elférnek ebben a "garázsban", de ezeket a kétkerekűeket érdemes inkább a hátfalon elhelyezett tartókra helyezni. A vontatásnak sincs akadálya, a fékezetlen, illetve fékezett vontatmányok maximális tömege 750, illetve 2000 kilogramm lehet.
Tolatni persze vontatmány nélkül sem leányálom, és bár ott a remek tolatókamera, első bálózóként abszolút nem szégyen külső segítséget kérni az autónk és a környező tereptárgyak épségének megőrzése érdekében.
Miután a lakóautó minden részletét kiismertük, reggeltől-estig eveztünk a tavon és fürödtünk is a májusban már 17 Celsius fokos vízben, felkirándultunk a tó melletti Száva-vízeséshez, mely 78 méteres magassága révén Szlovénia legnagyobb vízesése. A kempingből oda-vissza 10 kilométer volt a családilag is minden további nélkül teljesíthető túra, és bár személyautóval közelebb is lehet parkolni a vízeséshez, lakóautóval ezt nem tehetjük meg.
Bohinj és Bled között fent a magas hegyekben található Pokljuka, ahol legutóbb havas körülmények mellett drifteltünk M-es BMW-kkel, és amely síparadicsom a biatlon szerelmeseinek egyik igazi zarándokhelye.
Költségek, konklúzió
Mivel egy ilyen speciális autót év közben relatíve keveset tudunk rendeltetésszerűen használni és a több tízmillió forintos vételár sem túl barátságos, értelemszerűen érdemes bérlésben gondolkodni, mely szezontól függően naponta mintegy 50-60 ezer forintos tételt jelent. Nem kis összeg, de ha nincs szükség ilyen nagy hatszemélyes autóra, akkor azért faraghatunk a költségeken.
Az autópálya matricákat is meg kell vásárolni, hacsak a kölcsönzős cég nem veszi meg azt például a szomszédos országokra. Ott van továbbá az üzemanyag költség: esetünkben a tesztfogyasztás 11,8 literre jött ki 100 kilométerenként, ami egyébként nem rossz érték egy ekkora járműtől. Az üzemanyagtartály 90 literes, a hatótáv 750 kilométer körül alakul.
Utunk során Magyarországon 480 forintba került az ársapkás gázolaj litere, a szlovéneknél 630, az osztrákoknál pedig 710 forintra jött ki egy liter.
Ha mindehhez még hozzáadjuk a kempingekben éjszakánként elkért 40-60 eurós összeget és az étkezésre fordított költségeket, rá kell ébrednünk arra, hogy a lakóautózás nem olcsó mulatság. Cserébe viszont életre szóló hatalmas élményben lehet részünk – négykerekű csigaházzal utazni és abban lakni kalandosan remek dolog.
A