Egy patinás bajor luxusszedán azoknak, akik esetleg talán még a V12-es motorok finomságával sem teljesen elégedettek.
A BMW 1977-ben dobta piacra az első 7-es modelljét, az E23-at, melynek aztán 1986-ban mutatkozott be a második generációs kiadása. Ebből az E32-es sorozatból készült a típus első V12-es motorral szerelt változata: az 5 literes erőforrással szerelt 750i kereken 300 lóerőt és 450 Nm-t tudott.
Ezek a 750i-k sem jönnek gyakran szembe az utakon, de még mindig sokkal gyakoribbak, mint az egyetlen példányban készült 16 hengeres 7-es BMW, a "Goldfish":
Az 1987-ben készült hosszú tengelytávú luxusautó különlegességét a motorházteteje alatt rejtőző V16-os erőforrás adja. A 6651 köbcentiméteres szívó benzinmotor 408 lóerős teljesítményű, csúcsnyomatéka pedig eléri a 613 Nm-t.
Mivel a 310 kilogramm tömegű hatalmas motor a gépháztető alatt lévő összes helyet elfoglalja, a hűtést a csomagtartóba kellett költöztetni, és ez magyarázza a hátsó kerekek feletti furcsa légbeömlőnyílásokat.
Míg a kiindulási alapmodellben, a 735iL-ben egy négyfokozatú automata váltó található, addig a valaha készült legkülönlegesebb 7-esben egy a 8-as sorozatból származó hatgangos kéziváltón keresztül érkezik meg az erő a hátsó kerekekre.
A V16-os 7-es BMW 6 másodperc alatt gyorsul állóhelyzetből 100-as tempóra – összehasonlításképp a V12-es változatnak ehhez 7,4 másodpercnyi időre van szüksége. A végül sorozatgyártásba nem került "Goldfish" fogyasztása 14-24 liter 100 kilométerenként.
A BMW aktuális termékkínálatának abszolút csúcsát az M760Li képezi, melynek 6,6 literes V12-es biturbó benzinmotorja 585 lóerős és 850 Nm nyomatékú. A legerősebb 7-es 3,8 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100-ra.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.