Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A hétévégén Makón rendezték meg a negyedik Maros Parti Ford T-Modell Veterántalálkozót, ahol azt is kipróbálhattuk, milyen egy Ford T-Modellben utazni.
A magyar autógyártás kapcsán valószínűleg mindenkinek ugyanazok a városok jutnak az eszébe: Kecskemét, Esztergom, Győr, Szentgotthárd. Van azonban egy kis település, amit – ha történelmi távlatokból nézve is, de – illik belevenni a felsorolásba, az autózás igazi története – ha áttételesen is, de – is ehhez a városhoz köthető. Természetesen Makóról van szó.
Az igazi autórajongók – vagy legalábbis a veterán járművek tisztelői – számára valószínűleg nem túl nagy meglepetés ez a kijelentés. A Csongrád megyei településen szültetett ugyanis Galamb József, a világhírű gépészmérnök és konstruktőr, aki nélkül talán ma a Ford sem lenne az, ami. Neki köszönhetjük ugyanis a legendás T-Modellt, amely megalapozta a modern autógyártást.
Nem csoda, ha Makó büszkén ápolja a világhírű szakember emlékét: nevét iskola őrzi a településen, kiállítással emlékeznek rá a helyi múzeumban, a hétvégén pedig már negyedik alkalommal szaladtak össze a veteránosok, hogy megtartsák a Maros Parti Ford T-Modell Veterántalálkozót.
Galamb József jókor volt jó helyen. 1903. október 6-án érkezett meg az Egyesült Államokba, majd két évvel később – több állomáson keresztül – már ki is kötött a Fordnál. Henry Ford álma az volt, hogy "kerekekre tegye Amerikát", amihez Galamb személyében megfelelő partnerre talált. A magyar szakember a szintén magyar Farkas Jenővel, Kaltenberger Gyulával, és Balogh Károllyal együtt alkotta meg a híres Ford T-Modell alkatrészeinek tervét, a többi pedig – ahogy mondani szokás – ettől kezdve már történelem.
Az autóból két évtized alatt mintegy 15 és fél millió darabot gyártottak le, amiből még ma is található működő példány. Az autó azonban nemcsak mobilizálta az amerikaiakat, de számos más pozitív hozadéka is volt.
– Nagyon jól hatott például a gazdaságra. Azzal ugyanis, hogy az autók megszaporodtak, a távolság is lecsökkent. A tengerpartok elérhető közelségbe kerültek, ahol gombamód elkezdtek szaporodni a vendéglátóhelyek – akárcsak az utak mentén – magyarázta Halmágyi Pál, a Galamb József kulturális örökségét ápoló nyugdíjas múzeumigazgató. De nem ez volt az egyetlen különlegessége az autónak.
– Minél többet gyártottak belőle, annál olcsóbb lett. Míg az első Ford-autó 1904-ben 950 dollárba került, addig 1926-ra már csak 380 dollárt kellett fizetni egy kocsiért. Pedig ezek az autók minőségileg sokat fejlődtek az évek során – tette hozzá Halmágyi.
A T-Modellbe egy négyhengeres, 20 lóerős motort szereltek be, ami 65 km/h-s maximális sebességig volt képes repíteni a járművet. Mindezt pedig olyan precizitással sikerült megoldani, hogy az autó – amellyel Makón még körözni is lehetett – épp úgy duruzsolt, mint ahogy 100 évvel ezelőtt, a gyártás után.
Galamb József 1944-ben egy szívrohamból felépülve kérte nyugdíjazását. Négy évtizedes munkássága alatt a Ford cég 300 főt foglalkoztató kisüzemből az USA óriásvállalatainak egyike lett. 1955. december 4-én, 74 éves korában halt meg. |
A Galamb tervezte bolygóműrendszerű sebességváltó működtetése két lábpedállal, szalagfékekkel és több lemezes tengelykapcsolóval történt. A külső fogazású bolygóművet lényegesen könnyebb és olcsóbb volt gyártani, mint elődjeit, ami nagyban hozzájárult, hogy ez a modell olyan hamar meghódította a világot. Az új bolygóműves sebességváltó különlegessége például az volt, hogy az előremenet és hátramenet pedált egymás után lehetett működtetni, amivel az autót ki lehetett hintáztatni a legmélyebb kátyúkból is.
Kátyúval ugyan ezúttal nem találkoztunk – legalábbis olyan méllyel nem, amiből ki kellett volna hintáztani az autót –, a kocsi azonban, amellyel a város utcáit róttuk, így is tökéletes szolgálatot teljesített – talán csak a kanyarokban a sebességváltás rántja vissza az embert, hogy nem egy mai, hanem egy közel 100 éves kocsiban ül. Az autó ülése pedig még most is meglepően kényelmes, mintha valaki egy fotelben foglalna helyet.
Az egyetlen dolog, ami a Ford T-Modellből hiányzik, az az irányjelző. Szerencsére erre is van egy klasszikus megoldás – bemutatjuk a manuális irányjelzőt:
Persze ha már veterántalálkozóról van szó, akkor nem hiányozhattak onnan más járművek sem. Volt régi Fiat Totoplino, Citroen AC 4, katonai terepjáró és persze sok-sok motor.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
