Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Minden piaci rést igyekszik lefedni a Mercedes, a szabadidő-autók piacán pedig végképp nem lehet lazsálni manapság. Ezért jöttek ki tavaly a BMW X6 konkurensének szánt, ám kifinomultan ízlésesnek korántsem mondható GLE Coupéval, ahol meg úgy érezték, nem elég friss a termékük, ott teljesen megújultak. Erre példa a középméretű szabadidő-autójuk, a GLK leváltása, ami mostantól GLC néven fut.
A Mercedes-Benz annyira nem tétlenkedik, hogy nemcsak a modellpalettáját szabta át, hanem az autói elnevezését is. Mostantól minden terepjáró/szabadidő-autójuk elnevezése GL, plusz a méretosztály jelölése, ami jelen esetben a C-osztályé. A GLC tehát egy középméretű SUV. Ráadásul a stuttgartiak nemcsak névben, de dizájnban is összefésülték, ami összetartozik: a sarkos GLK-ból így lett lágy formákkal operáló GLC.
A középkategóriás szabadidő-autó, a GLC premierje amúgy lassan fél éves, kár, hogy ugyanakkor hozták ki, mint a sokkal nagyobbat szóló, nagyméretű Mercedes-Benz GLE és GLE Coupé párost, amelyből utóbbi végre válasz volt a bajorok rombolójára, a BMW X6-osra.
E kettősnek köszönhetően a GLC valamelyest árnyékban maradt, pedig a Mercedes itt hozta vissza azt, amit a másik kettő esetében az elegancia oltárán feláldoztak.
Az alap itt a Mercedes jelenlegi palettájának talán leginkább sikerült darabja, a C-osztály, amelyet limuzin és kombi változatban is teszteltünk mi is, ráadásul ugyanezzel a motorral. Ebben az osztályban amúgy az a nagyszerű, hogy ami a kis mercikben még véleményes (a dizájn, az erőforrások, a multimédiás-egység), a luxuskategóriában pedig szinte értelmezhetetlen, az a középkategóriájú autóikban tökéletesre csiszolt és nagyon erős csomagot ad.
A Mercedesnek a GLC-vel sikerült egy nem azonnali, zsigeri irigységet kiváltó, ám jól használható és közben elegáns autót csinálnia. Mindehhez persze legalább olyan nagyvonalúan kell az opciós listán kezelni a százezres tételeket tartalmazó kis rovátkákat, mint ezen a GLC 250 d 4MATIC tesztautón is tették.
A GLC valamelyest nőtt az elődjéhez képest, a tengelytávban nyert arasznyi távot pedig jól hasznosítja, sem elöl, sem hátul nem kell szorongania senkinek. A kulcsparaméterekben (hátsó lábtér, könyök- és válltér) átlagosan 4-5 centit nyertek a GLK-hoz képest. A csomagtér kifejezetten jó méretű, alapból 550 liter, ráadásul felsőbbrendűségét adó extra, hogy gombnyomásra a GLC fara megsüllyed pakoláshoz, miközben a csomagtérajtó akár a hátsó ütköző alatti láblengetésre nyílik.
Beülve, alapvetően a C-osztályt megidéző minden: varrottbőr műszerfal, Burmester-audiorendszer, bőrkárpit ülések, amelyek itt olyan finomságokkal egészülnek ki, mint a kesztyűtartóban rejtőző es folyamatos virágillatot adagoló parfümpalack, amit ráadásul ionizált levegő befúvásával támogathatunk meg. Mostanra a korábban sok kritikával illetett tabletes központi egység is felzárkózott a körülötte lévő minőséghez. Elsősorban az információk tálalásában – például képernyőgrafikában – lett nagyon erős a Mercedes infotainment-rendszere, leszámítva talán az egyébként új fejlesztésű touchpades kezelőfelületet, amihez hozzá kell edződni. De számtalan gombot is tettek a kezelőegység mellé, ami nehezíti a kezelhetőséget.
View post on imgur.comA mostani Mercedes-paletta, sokszor megírtuk mi is, az Intelligent Drive néven, a vezetési asszisztensek jelenleg talán legátfogóbb rendszerét nyújtja az autóiparban. A rendszer fejlődését egy-egy új stuttgarti modellben leginkább a beépített eszközök egyre finomabb, összetettebb, mondjuk úgy, "okosabb" működésében érzékelhetjük.
A GLC-ben "ülő" automata pilótára tulajdonképpen már simán rábíznánk a járművet. A városi dugóban araszolást például tökéletesen kezeli. Át lehet vele kocsikázni a csúcsforgalmon anélkül, hogy a gáz/fékpedálhoz érnénk, mi több, a kormányhoz nyúlnánk fél órán keresztül. A féktávolságok, a gáz-fék reakciók, az önállóan kormányzás, a jármű figyelmeztető jelzései, vagy az, ahogy a Start&Stop-rendszert kezeli, először produkált összességében olyan élményt, amely alapján már semmiképp sem mondható sci-fi-szerűnek egy ilyen rendszer rutinszerű használata.
A GLC-vel leginkább olyan kiegyensúlyozott stílusban érdemes autózni, amennyire maga a jármű is az. A már jól ismert, kétfokozatú turbóval ellátott, 2143 köbcentis, négyhengeres, direktbefecskendezéses motor itt a 250 d jelölést viseli. Ez jelenleg a GLC-hez kapható legerősebb dízel-erőforrású egység, 204 lóerővel és 500 Nm-es nyomatékkal, amelyből a második adat alapvetően meggyőző. Ugyanakkor ez a kasztni is bőven megérdemelne egy V6-os dízel erőforrást, ez nem is kérdés.
Persze az irányvonal – és ez egyre jobban látszik – nem ez, jönnek a plug-in hibridek, a dízelek pedig alighanem mennek. A GLC-ből 350 e 4Matic néven van konnektoros változat, 330 lóerő körüli teljesítménnyel, hat másodperces 0–100 km/h-val, valamint 3 literes fogyasztással. (Valamint ingyenparkolás és adómentesség, hazai extraként.)
De visszatérve a jelenlegi darabra, a 250 d-re, a hajtásláncban itt már az átdolgozott 9G-Tronic váltó adagolja a kilenc fokozatot az összkerékhajtás alá, és a tapasztalatok alapján sokat „tanult” a rendszer. Korábban, az E-osztály kombijában próbálva, még sok bizonytalanságot tapasztaltunk, leginkább abban a tipikus helyzetben, amikor egy kereszteződésben gyorsan kéne kilőni: ott összevissza pakolt fokozatokkal szenvedett a kilences váltó. Szerencsére ezt itt már nem jellemző, a váltó határozottan rakja akár 4 fokozattal is vissza magát.
A tesztautó légrugós, Air Body Control névre hallgató futóművének előnyei hamar jelentkeznek, akárcsak az összkerékhajtásé, amely alapból a hátsó hajtást preferálja a nyomaték 55 százalékának oda küldésével. Így a kocsi akár sportos vezetésnél is beválik. A GLC rendszere amúgy, ha a menetmód választót Sport módba kapcsoljuk, 1,5 centit enged a kocsi hasmagasságából, ami meglepően sokat számít egy magasabb felépítmény esetén. És a GLC Sport módban kanyarogva is nagyon stabil.
A motor és váltó összhangja mégis inkább a komfort fokozatot szolgálja ki élvezhetőbben, ráadásul a futómű-elektronika 60 ezred másodperc alatt dinamikusan alkalmazkodik ilyenkor az útviszonyokhoz. A légrugózással az átlagos fekvőrendőrökön olyan finoman lépked át a GLC, ami ritkaság. Az érzéset fokozta, hogy nálunk már téli gumikkal szerelt autó volt, "csak" 18-as felnikkel és 235/60-as abroncsokkal. Igazából ez talán minden esetre ideális választás.
Bár mostanság a gyári fogyasztás mítosza kissé megkopóban, ám a 10,5 liter gázolaj 100 kilométeren, még így is túlzás, akár az állandó összkerékhajtás mellett is. Pedig a kilencfokozatú váltóval, 130-as tempónál 1600-at forog percenként a főtengely, és a kocsi menetkész tömege is 80 kilóval kevesebb, mint az előd GLK volt. Igaz, még így is 1845 kilogrammos gépjármű, ami azért magyarázat az emberes fogyasztásra.
Ami az árazást illeti, tulajdonképpen itt is szolgál meglepetéssel a GLC. A márkáról kialakult vélemény, hogy azonos típusok összehasonlításában általában meghaladják a konkurencia árait. Itt optimális esetben nincs így. Hasonló teljesítményű és felszereltségű modellt választva, a stuttgartiaké lehet a nyerő, csak legyen kellő türelme optimálisan konfigurálni a vevőjelöltnek. Persze a modellek 13 milliós alapára még csak tájékozódási pontnak sem tekinthető, ha a tesztautó 21 milliós, tényleges árát nézzük.
További autós tesztekért lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
