Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Úgy tűnik, nem kellett sok a hazai vásárlóknak: egy jól sikerült formaterv, vállalható árak és a megfelelő pillanat. A terepjáróból terepes hobbiautóvá szelídült Suzuki Vitarára rámozdultak a vevők. Jogosan? Teszteltük az esztergomiak újdonságát.
Épp a teszt írása napján jött ki az első negyedéves magyarországi forgalomba helyezési mutatókat adó statisztika a Datahouse-tól, amelyben az alig két hónapja forgalmazott új Suzuki Vitara már most 400 darab feletti eladásokkal szerepel. Egy hónap alatt több mint 200 elment belőle, és ennek java vélhetően magánszemélyeké lett, mert a flottás vásárlások még nem futhattak fel igazán. Láthatóan „beütött” a modell: míg a korábbi Vitarák esetében nem volt elég terepjárónak látszani, annak is kellett lenni, mára ez nem feltétel, ráadásul megnyílt vele az út a tömegek felé.
Esztergom újdonságát közel 100 országba exportáljuk. Világmodellt gyártunk, és úgy tűnik, ez a tény a tervezésére is jó hatással volt. Egy olyan piacon, mint a miénk, ahol a Suzuki heves hitviták főszereplője – és leginkább áldozata –, sikerült a japánoknak egy olyan modellt bemutatni, amelyet nem lehet zsigerből cikizni. Valószínűleg ez lett volna a cél a tavalyelőtt bemutatott SX4 S-Cross-szal is, de igazán a Vitara sikerült jól. A Suzuki meg most küszködhet, hogy van két, közel ugyanarra a közönségre célzó autója.
A Vitara legnagyobb pozitívuma egy mondatban így hangzik: úgy divatos hobbiautó, hogy még sincs kényszere az embernek állandóan vigyázni rá, és mérlegelni, le merjen-e menni vele egy Duna-parti földútra. A murvás utcák tankcsapdáit simán átlépő, hasznos autó lett ez, ami jól is néz ki. Van benne a régebbi Mitsubishi Pajerók formavilágából is valami, ami miatt ismerős a forma, ez ráadásul sokak elismerését kiváltja. A hátulja már nem ilyen erős, kicsit még dolgozhattak volna rajta, és még nyilván számtalan apróságba bele lehet kötni (elsőre például a nagy műanyag plecsni Suzuki-logóba az orrán), de összességében nagyon vállalható formájú és kidolgozású autó lett az új Vitara.
A méreteit tekintve a Vitara, az S-Cross arasznyival kisebb testvére: 4,17 méteres hossza 12,5 centivel kisebb, mint az inkább crossover külsejű SX4 S-Crossé. A két kocsi hasmagasságának eltérése is tükrözi, hogy a Vitara inkább SUV, a 18,5 centiméteres fellépőmagasság egész tisztességes. Az S-Cross ugyanezen értéke, 16,5 centiméter, és már azzal is magasabban ülünk, mint az átlagautókban. Az S-Crossénál 10 centivel rövidebb a tengelytávja is a Vitarának, de ez nem fog feltűnni, mert négy embernek ugyanolyan kényelmes az utóbbi is. A csomagtér alapból 375 liter, teljesen sík padlózattal, igaz, alá már nem fért teljes méretű pótkerék.
A kabinban körülpillantva nem lepődik meg az, aki ült már japán kocsiban: nem lesz elvarázsolva, ez egy nem túl fantáziadús tervezői csapat korrekt munkája. A műszerfal, a műanyag elemek szembesítenek a valósággal, a Vitara nem prémiumtermék – a fedélzeti számítógép adatait például még mindig a sebességmérőből kiálló műanyag pöcökkel lehet lekérni. A középkonzolon lévő érintőképernyős egység sem a grafikájával fog lenyűgözni, cserébe Bluetooth-kapcsolatot, Mirror-linket és Google Maps-navigációt is kínál, valamint tesztautónkon a tolatókamera is kifejezetten jó képet ad.
Vitaránk az 1.6 literes turbó nélküli, változó szelepvezérlésű VVT benzinmotorral érkezett, amit régóta csiszolgatnak a japán mérnökök (ugyanez a motor van az S-Crossban is). A 120 lóerős és 156 Nm-es maximális nyomaték a mai turbós korszakban kicsit alulmotorizáltnak tűnt elsőre, de mindez azért van így, mert nagyon el vagyunk kényeztetve. Manapság minden turbós autó alulról is húz. Ez egy amolyan rendes forgatós motor, ami 3500-tól van igazán elemében, onnan viszont „szinte turbósan” meglódítja az összkerekesként is alig 1160 kilogrammos kocsit. Alacsony fordulat-magas fokozat párosításban sem fulladozik egyébként, viszont kissé érthetetlen módon a 2000 és 3500-as tartományban mintha nem történne semmi, gyakorlatilag nem reagál a kocsi a gázadásra.
Az összkerékhajtású Vitara menetmód-kapcsolója négyféle lehetőséget kínál: Auto, Sport, Snow (havas) és Lock (zárt differenciálmű). Sport módban megugrik a motorfordulatszám, áthelyeződik a 3000-es tartomány fölé, ha „helyzet van”, érdemes használni, nagyjából 20 százaléknyival fickósabb lesz tőle az autó. (Így egyébként 11 másodperc alatt éri el 80-ról elrugaszkodva a 120 km/h-s tempót.) A kormánymű is megfelelően direkt, szerencsére itt nem tapasztalható az S-Cross némi idegessége sem, a Vitara inkább terepjárósan, komótosan vezethető. Ehhez tartozik a Suzukiknál megszokott, egészen puha kuplungműködés és a váltó korrekt kapcsolhatósága. Vélhetően az összkerekesség furcsa járuléka volt a tesztautónkban, hogy a hátsó tengely felől (a differenciálműből) egyfajta távolsági buszos hang érkezik, a gyorsulással arányosan erősödve. Zavaró és kár érte, hogy lerontja az utazási komfortot.
Ötödikben 130-nál a főtengely fordulatszáma 3200 percenként, ami mutatja, hogy elfért volna a hatfokozatú váltó is, de a fogyasztásra így sem lesz panaszunk. Az összkerékhajtást is tudó autó nem kímélve is beéri 7,0 liter alatti benzinmennyiséggel száz kilométerenként, még úgy is, hogy az egyébként nem ügyetlen start&stop-rendszert, lényegében az első pillanattól kikapcsoltuk.
A Vitarát a biztonsági és asszisztens rendszereiben is felhúzták a manapság elvárható szintre, aminek eredménye, hogy éppen a napokban ötcsillagos eredményt produkált a legfrissebb szabványok szerinti EuroNCAP-teszten, ennél lényegre törőbb üzenet pedig nem is nagyon kell a vásárlónak. Alapból 7 légzsák, radaros tempomat, vészhelyzeti önálló fékezőrendszer ebben a kategóriában abszolút „update”.
Ami az árazást illeti, érdemes körülnézi, milyen változatokat terítenek a kereskedők. A nálunk lévő darab, leszámítva az összkerékhajtást (Allgrip), talán a legnépszerűbb felszereltségi szintet (GL+) képviseli. Az összkerékhajtást is tudó, 17 colos alufelnis, tolatókamerás, ABS-t, ESP-t, fékerőelosztót, kulcsnélküli indítást, fullos infotainment-rendszert, multifunkciós kormányt, digitklímát, ülésfűtést tartalmazó csomag nagyjából 4,5 millió forintért elvihető, ami igen-igen jó ár. Ha pedig valaki lemond az összkerékhajtásról, akkor máris négymillió alatt lesz a manapság legdivatosabb ligának számító hobbiterepjárók között az új autója.
Kövesse az Autó rovatot a Facebookon! |
