Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egzotikus barna vagy dögös vörös, gurgulázó dízel, vagy harsány benzines? Melyik ujjába harapjon, akit ehhez hasonló nehéz kihívás elé állít az élet. MINI Cooper S vagy Cooper SD? Alig pár hét eltéréssel fordult meg nálunk a két betyár, adta magát az összehasonlítás.
A harmadik generációs MINI megjelenésekor már tudni lehetett, tabudöntés lesz, jön az ötajtós változat. A keményvonalas rajongók szerint, a MINI génjei, annyira a háromajtós felépítést hordozzák magukban, hogy bármi, ami ezen változtat, az rossz. Gyártói részről viszont, egyszerűen nem lehetett lemondani a háromajtós karosszériánál kétszer nagyobb ötajtósok piacról. Megérkezett hát a 72 milliméterrel megnövelt tengelytávú ötajtós MINI. A teljes hossza, még így is csak öt milliméterrel nagyobb négy méternél.
Stratégiai kérdés volt az is, ha már van ötajtós, akkor az nem lehet jóval drágább, mint a három ajtós. Így kaphat igazán vonzó ajánlatot a MINI-vel egyébként szimpatizáló, eddig kirekesztett, ötajtós autót kereső vevőkör. Ők eddig, leginkább a Golf GTI felé kacsingathattak, vevőket elcsábítani pedig legnagyobb húzás az autóiparban.
Nálunk az újdonsült ötajtós kínálatából a két kisördög járt: a benzines MINI Cooper S és a dízel a MINI Cooper SD.
Szokás a MINI-t női autónak is titulálni, ennél az említett két autónál viszont szóba sem jöhet a vád. Ezek igazi kemény gyerekek: 192 lóerővel a benzinesnél és 170-nel a dízelben. Jól lehet, valamelyest eltérő személyiségek, de mindkettőben ritka kemény a kuplung, nagyon direkt a kormányzás, rettentő feszes a futómű és olyan harcos motorok dolgoznak, amelyekkel a legkevésbé sem lehet lányosnak nevezni őket.
A harmadik generációs MINI ebben a változatban, még ha veszít is valamennyit a lassan 15 éves alapforma remekül eltalált arányaiból, a vagánysága bőségesen megmaradt. Apró különbségnek tűnnek csak az olyan eltérések, minthogy az ötajtós első ajtaja ablakkeretes, míg a háromajtósé keret nélküli. A két plusz bejárat miatt természetesen elég rövidek is ezek az ajtók. De, ha már bent vagyunk hátul, nem is rossz a helyzet. A támlák ugyan meredekek, de a fejtér bőséges, összességében kényelmes hátul is a nagyobbik MINI. A csomagtér pedig, ami 278 literes, hozza a kategória átlagát, a háromajtóssal szembeni plusz 67 liter pedig mindenképpen jól jön.
Az utastér nem csak hátul, de elől is gyarapodott, széltében kapott négy centi pluszt az új generáció. A sportülések, ahogy kell, jó mélyre engedhetők, a farcsontunk érzi a padlólemezt, a sport, bőr kormánykerék kellően vaskos, jól meg is kell majd ragadni. Újdonság, hogy a kormányoszlopra költözött a sebesség- és fordulatszámmérő. A középkonzol nagy „varázstükre” akár 8,8 col képátlójú is lehet, ezen megy a navigáció és a szórakoztatórendszer. Új a grafikája, számos új funkciót is kapott. A hogy fejlődik az anyacég, a BMW i-Drive rendszere, úgy profitál mindebből a MINI. Extra a színes LED-gyűrű a kijelző körül, amely ezerféle színben játszik, ahogy a kocsi menetdinamikája változik. Az egyedi billenő kapcsolók, közük a motorindító persze marad a középkonzolon, de például az ablakemelő a „rendes” helyére az ajtókra került. Ergonómiában biztosan sokat fejlődött a MINI.
A Cooper S-ben és az SD-ben is 2.0 literes négyhengeres, keresztben elhelyezett turbómotor dolgozik, a MINI Twin Power Turbo technikájával felvértezve. Innentől válik el egymástól a Cooper S és dízel pajtása az SD. Az igazság az, hogy mindkettő százszázalékosan teljesíti azt, ami elvárható tőlük, élményt adjanak a gazdáiknak. Kinek, hogyan, ez az, amiben az eltérő karakterek használat közben szépen kibontakoznak.
A benzines Cooper S 192 lóerős teljesítményű. A 1998 köbcentis motorból 4700-6000-es fordulatnál jön ki igazából az állat, viszont már a fordulatszámmérő kiosztásán is látszik, hogy mennyire nyomatékosra van hangolva a benzinmotor is. A műszer kiosztása 7000-es fordulatig tart, már hatezernél a vörös zónában vagyunk. A forgatónyomaték maximuma, a 280 Nm már 1250-es fordulatszámnál megvan. Ha tovább huzatjuk bő gázzal, majd megvonjuk tőle egy pillanatra éltető elemét a dús benzin-levegő keveréket, a rendszer jókorákat visszadurrog. Nem is kell ennél jobb üzenet: még, még, még nyomd a gázt. A turbó az újabb gázadásra megint visít és igen, 7 másodperc alatt bőven megvan a 100 Km/h nulláról.
A dízel Cooper SD „csak” 170 lovas mégis ennek a motorja az igazán kellemes meglepetés. Kerek 4000-es fordulatnál ugyan eléri teljesítménye maximumát a motor, viszont a nyomatékcsúcs 360 Nm-e, 1500-as fordulatszámtól 2750-ig rendelkezésünkre áll. Aki a pörgős benzinmotorokhoz kapcsolja első sorban a sportosságot, annak szokni is kell, hogy nem érdemes visításig forgatni a motort, hamar elfogy a hasznos tartomány. Ugyanakkor a kétliteres dízel annyira nyomatékos, hogy harmadikban is elforgatja a kerekeket egy-egy szigorúbb váltás-padlógáz után. Szinte azonnal húzni kell a következő fokozatot, amit a rövid szinte kattogva húzható váltó pontosan ki is szolgál.
A két modellben egyébként, ugyan az a hatfokozatú és áttételezésű váltó van, az autók karakterét tényleg csak a motorok tervezési, és az üzemanyagukból adódó sajátos jellemzőik határozzák meg. A dinamikus viselkedés terén, szinte teljesen egyformák, a 80-120 Km/h-s gyorsítást nagyjából 7 másodperc alatt ugorja meg mindkettő, maximum, a dízelnél hamarabb nyúlunk a váltóhoz, hogy negyedikből-ötödikbe tegyük.
A váltókulissza peremgyűrűjét elfordítva választhatjuk a SPORT, MID, vagy ECO módokat. Sport módban a benzines 100-as sprintje alig 7 másodperc, amiért a jobb tömeg-teljesítmény hányados lehet az elsődleges felelős. A 6,35 kilóra jutó egy lóerő teljesítmény igen előkelő adat. Persze a dízellel szemben sincs ok kritikára, nagyon üdvözítő darab a MINI-é. Hidegen sem zajos, bemelegedve pedig végkép harmonikus egység.
Ki kellene ugyan domborodnia egy másik sajátosságnak is, miszerint a dízel elvileg 4,1 liter gázolajjal beéri 100 kilométerenként, ám ez esetünkben 7,0 literre jött ki. Meglepetés volt ehhez képest a benzines 7,8 literes fogyasztása, amely egyértelműen kedvezőbb volt a vártnál, még úgy is, hogy a gépkönyv elvileg 5,9 litert ígért száz kilométerre vegyes használat mellett.
A sokat emlegetett gokartos karakter szerencsére megvan mindkét modellben. Az elektromechanikus kormánymű már alap, és a rendszer nagyon pontos visszajelzést ad a sofőrnek. Manapság persze rengeteg elektronikus segédrendszer egészíti ki kormánymű-futómű-hajtáslánc egységét, így a dinamikus vonóerő-szabályzozó (DTC), illetve az elektronikus differenciálzár-hatású funkciók mind azért vannak, hogy egy kis betyárkodás után nyugodtan mondhassuk „Hú, de jó vagyok!” A konstrukció tényleg elképesztően pontos autózást tesz lehetővé, érezni, ahogy a rendszer a kipörögni készülő kerékről átterheli a nyomatékot a 17 colos kerekek közül a biztosabb tapadásúra.
A MINI-nél még minidig nehéz lenne stílusosabb, sőt jobb városi autót találni. Az S és SD változatok pedig, nem csak a divat iránt elkötelezett, hanem az autók iránt is fogékony réteg elismerését is megérdemlik. A benzines MINI Cooper S alapára 6,7 millió forint, a dízel Cooper SD 7,1 milliót kóstál alapból. A differencia 400 ezer forint. A különbség abban az értelemben szinte jelentéktelen, ha a legalább száz tételből álló extralistát a benzinesnél egy kicsit lazábban kezeljük, fél perc alatt ugyan ott vagyunk. Piszok nehéz kérdés melyiket érdemes nem megvenni.
Kövesse az Autó rovatot a Facebookon! |
