Az Orlando az első Chevrolet a hazai kínálatban, amelyben tényleg úgy érzem, hogy Amerika köszönget vissza. Meglepően jól néz ki a dobozforma, kellően agresszív a tekintete, arculata modern és letisztult. Tágas, nagy, amennyire kell ormótlan, de barátságos is egyúttal. Az koreai előzményekhez képest ez van a legközelebb a Chevy, a Dodge, a Chrysler által képviselt amerikai életérzéshez.
Csoportos kirándulásra ideális egy hétszemélyes autó, főleg, ha csak négy felnőtt kevés csomaggal vág neki az útnak. A Chevrolet Orlando tökéletes utazóautó egészen addig a pontig, amikor kihűl a benzinkúton vett akciós sör. Onnantól elszabadul a pokol, a bulinak annyi – hiába szól az USB-ről a Rage Against the Machine, a rekesznyi meleg sörtől meghülyül a társaság és az utazás toitoi látogatássá alakul. Ha hűthető lett volna a kesztyűtartó, egészen más, sokkal unalmasabb történet kerekedett volna.
Nyomatékkal gyászosan áll, az 1,8 literes benzinmotor 176 Nm nyomatéka alig elég arra, hogy kettesben megmásszuk a budakeszi emelkedőt, sík úton, autópályán kellő idő után kényelmesen tartja a sztrádán elvárt sebességet, akár még a végsebességet is megkockáztatathatjuk, ilyenkor azonban nagyon hangos az autó. 140-150-es tempónál még jól lehet beszélgetni a kocsiban, a zenehallgatás élvezetét a gyenge minőségű hangszórók és az olcsó zenelejátszó rontja, de legalább USB-csatolón keresztül mp3-as lejátszót, iPod-ot csatlakoztathatunk, vagy közvetlenül egy pendrive-ról szólhat a nóta. Magát a csatlakozási pontot trükkösen elrejtették a chevysek, a zenelejátszó kezelőfelületét felhajtva egy titkos rekeszben találjuk, csak lapos, normál pendrive csatlakoztatható.
A tesztelt autó különlegessége, hogy a Zagar együttes több alkalommal is használta. A csomagtér hét üléssel jelképes (két szatyor befér), öt üléssel 458 literes, lehajtott ülésekkel 856 kalaptartóig számítva. A kalaptartó a vérzivataros tesztek során szőrén-szálán eltűnt, így legalább könnyen bepakolhattam egy céges biciklit.
A futóműve a magyar utakkal elboldogul, ám a 18 hüvelykes felnik rossz úton keresztbe tesznek a boldogságnak, kisebb kerékkel és magasabb gumikkal nem lenne panaszunk. Jó a kocsi útfogása, autópályán extrém sebességnél is jól uralható, a kamionok szélárnyékában erősen kell markolni a kormányt.
A jól felszerelt modellben nem szűkölködtünk kényelmi és szórakoztató felszerelésekben, az Opelben megismert navigációt kissé körülményes a Chevrolet sajátos kapcsolóival beállítani. Ha valamilyen parancsot okézni akarunk, a menü feliratú gombot kell megnyomni. A látványos középkonzol ergonómiailag nem tökéletes, az üléspozíció kényelmes, jó a kilátás, a törésmentes parkolást nagy tükrök és tolatóradar segíti.
Erőssége a hétszemélyes egyterű mivolta, jól felszerelve, akciósan (15 százalékos flottakedvezménnyel) 4,8 millióért kínálják a tesztelt modellt, amely igen előnyösnek számít a magyar piacon, ennél olcsóbban csak Dacia Logan MCV-t kapunk. Az importőr eddig inkább a benzines változatok eladását erőltette, a keresettebb dízelre ugyanis a japán cunami miatt várakozás alakult ki, de a beszállító előtt elhárultak az akadályok, így mostantól a takarékosabb és nyomatékosabb dízelt is belátható időn belül lehet garázsba állítani. Alapáron kínálja a 7 ülést, 4,139 millió forint az Orlandó indulóára.
A közel ezer kilométeres tesztelés során, amelynek több mint felét autópályán tette meg az autó, 9,7 literes átlagfogyasztást mértünk. Bármennyire is mentség lehet a magas fogyasztásra, hogy négy felnőtt tartósan autópálya tempóban szelte át az országot egészen az Adriáig, a túl optimistáknak jelzem, hogy az autó átvételekor 9,5 literes átlag volt a fedélzeti számítógépben. A magas fogyasztás egyik oka, hogy a váltómű hatodik fokozatért kiált, de a 18 hüvelykes peres gumik sem a takarékosságot szolgálják – nem beszélve az aerodinamika teljes figyelmen kívül hagyásáról.