Toyota Verso teszt: Ábel a rengetegben
Közel kétezer kilométeren át nyüstöltem sok csomaggal, sok utassal, számtalan szerpentinen, hegyen, dombon és kátyún át Erdélyben és Magyarországon a Toyota Versót. Panasz nélkül tűrte a megpróbáltatásokat, az emelkedőkön megizzadt, a falusi utakon megszeppent, de sem zokszót, sem mérges morgást nem hallatott. A benzinnel nem volt telhetetlen, ám a csomagokat csak úgy nyelte.
Új volt számomra a Toyota 1,8 literes erőforrása, ahogy a CVT-váltó is. Szenvedett is rendesen a Király-hágón, a Tolvajos tetőn és a Feleken, de könnyeit visszaszorítva cipelte terhét, tartotta a ritmust. Néha kézzel is váltanom kellett, ha előzésbe fogtam, néha a sportfokozat bekapcsolására is szükség volt, összességében azonban nem éreztem handicapnek ezt az összeállítást. Megfogott hangtalan üzemmódja, szinte priusos. Egyenes úton a 150-es tempót könnyen tartja.
A Verso is kizöldült, eco felirat jelzi, ha takarékosan vezetünk, fogyasztásmérő ösztönöz a nyugodt vezetésre. Ez sikerült is, a közel kétezer kilométeres tesztelés során 7,3 literes átlagot mértünk, ami kedvezőbb, mint a fedélzeti számítógép 7,4 liter/100 kilométeres adata.
© Autómenedzser |
A Verso az igényes családapák és családanyák kedvelt autója, meglepően sok fut belőle itthon is. Gyakran cégautóként találkozunk vele, ahol a család az első, ott barátokra lel. A HVG Cégautó 2010 adatai alapján, a tavaly eladott 617 Corolla Verso 43 százalékát cég nevére vették. Megbízható, kényelmes, gazdaságos, biztonságos, nem olcsó, viszont tartós, értékálló autó. A tesztelt változat Sol felszereltsége minden igényt kielégített, volt benne négy elektromos ablakemelő, hét ülés, kétzónás automatikus klíma, érintőképernyős navigációs és hifi rendszer, tolatókamera, kormányról is vezérelhető fokozatmentes automataváltó, ülésfűtés, tempomat, ESP.
Úgy újult meg a Toyota Verso, alias Corolla Verso, hogy lényegében semmi sem változott. Sikerült egy parkolóban az előd mellé állni, hát bajban voltam, hogy melyik az enyém. Picik a különbségek: a lámpák, a kilincsek, a tükrök, a hűtőmaszk változtak. Az arányok maradtak.
Csomagtere akkora, hogy lakberendezőt kell fogadnunk, hogy belakjuk. Bevásárláskor ez hátrány is lehet, ide-oda csapódnak a zacsik, szerencsére volt rögzítőháló. Utazáskor áldás a nagy poggyásztér, szinte semmi nem maradt a házban, mindent benyelt a Verso. Még az sem zavart, hogy magas a rakodóperem.
© Autómenedzser |
A hosszú teszt során csupán két furcsasággal találkoztam: kétszer lefagyott a multimédiás rendszer (hang volt, csak kép nem), illetve nem működött a belső világítás, az olvasólámpákat lehetett kézzel kapcsolgatni, a belső lámpa a kapcsoló semmilyen állásában (nyitott ajtó) nem világított automatikusan. Az ergonómia hagy még kívánnivalót maga után, egyszerűen túl sokat tud a szórakoztató és kényelmi elektronika.