© hvg.hu

Június közepén Zwickauból, a hagyományos Trabant-fesztiválról startol a nemzetközi legénység, illetve leányság a kétütemű kéthengeres világjáró túrára. Az úti cél húsz ország érintésével, 24 ezer kilométer teljesítésével eljutni Kambodzsába. Az egykori keleti blokk országain át Törökország, majd a Kaukázus, Közép-Ázsia, Mongólia, Kína, Laosz, Vietnam a térképen megrajzolt itiner. Az ötletgazda kaliforniai fiatalember, John Lovejoy kisgyermekként, a berlini fal leomlásakor látott először Trabantot, tavaly pedig egy washingtoni barátjával Budapesten 60 dollárért vásárolt kétüteművel egészen Párizsig jutottak. A papír-gyapot-műanyag karosszériával lassacskán guruló négykerekű mindenütt vonzotta a bámészkodókat, innen jött az ötlet, hogy az érdeklődésből adományt gyűjtsenek két kambodzsai gyermekmentő program számára.

A túra amerikai, holland, angol, spanyol nemzetiségű résztvevőit nemcsak a kalandvágy köti össze, hanem az is, hogy világutazók lévén mindannyian töltöttek már hosszabb-rövidebb időt Kambodzsában, ahol azt látták, minden pénzre szükség van az árva és hajléktalan gyermekek sorsának javítására. A délkelet-ázsiai országban, ahol a lakosság 40 százaléka 14 évesnél fiatalabb, óriási problémát jelent mindenekelőtt a főváros, Phnompen utcáin élő rengeteg árva vagy vidéken tengődő családjától elszakadt kiskorú. Az UNICEF adatai szerint a másfél milliós fővárosban 1200-ra tehető a teljesen magukra maradt fiatalkorúak száma, és 10-20 ezren is lehetnek a napközben némi aprópénzért és élelemért az utcát járó kisgyermekek. Sokan közülük kisebb lopásokból, prostitúcióból tengődnek, szipuznak, és csak akkor kerülnek biztonságos helyre, ha valamelyik jótékonysági szervezet befogadja őket. Két ilyen szervezet, a 2003-ban alakult vidéki, hatszáz gyermekről gondoskodó M'lop Tapang (Védelem) és a fővárosi Mit Samlanh (Barátok) lenne a Trabant-dollárok kedvezményezettje.

Ha minden a tervek szerint alakul, és sikerül megtennie a 24 ezer kilométeres távolságot a Trabant-karavánnak, akkor sem az útba ejtett városokban fognak kalapozni. A célul kitűzött 300 ezer dollárt elsősorban a vállalkozásukat érdeklődéssel követő, adakozó kedvű amerikaiaktól várják. A túra résztvevői az útiköltségüket maguk fedezik, a három autó megvásárlására és felkészítésére is szolid költségvetés állt a rendelkezésre - tudta meg a HVG a túra magyar résztvevőjétől. A 21 éves egyetemista, Somlai Zsófi a HVG kérdésére elmondta: a vele csaknem egyidős járműveket a Magyar Trabant Klub segítségével sikerült megvásárolni, 30-40 ezer forintért. A járgányokon semmilyen átalakítást nem végeznek, autónként 250 ezer forintot szereztek a legszükségesebb javításokra, és ami ilyen hosszú útnál elengedhetetlen, a pótalkatrészek beszerzésére. A biztonság kedvéért mind a három Trabant csomagtartójába kerül egy-egy pluszmotor, amelyről a túra résztvevői - derül ki a vállalkozás hivatalos honlapjáról - azt gondolják, hogy szükség esetén 15 perc alatt be is szerelik. A konvojt egy nagyobb autó is kísérni fogja, hogy az alkatrészeken és takarékos utazást lehetővé tevő kempingfelszereléseken kívül némi személyes holminak is jusson hely.

A 600 köbcentis, 26 lóerős, léghűtéses erőforrás, amely 60 másodperc alatt gyorsítja fel a plasztik járművet 100 kilométeres (vég)sebességre, az idén éppen fél évszázada kezdett Trabant néven gurulni. A második világháború után a kelet-németországi Zwickauban az egykori Horch és az Audi gyár örökségén (vissza)fejlődött személygépkocsi-gyártás az 1950-es évek közepétől hozta forgalomba a P70-est, majd a P50-es modell következett, immár Trabantként. A szocialista országok olcsó népautójából, amely csak előjegyzésre, többéves várakozással volt kapható, több mint 3 millió darab készült. Az 1989-es rendszerváltást az akkor már négyütemű, ám a nyugati autókkal így sem versenyképes Trabant gyártása csupán két évvel élte túl. A Zwickau-Phnompen túra résztvevői abban bíznak, hogy a legendásan strapabíró autók még negyedszázaddal az után is képesek lesznek elpöfögni Ázsiáig, hogy legördültek a futószalagról. Vissza már nem kell hozni őket, a kiszolgált veteránok bizonyára örömet szereznek a kambodzsai gyermekeknek.