2007. május. 31. 17:38 hvg.hu Utolsó frissítés: 2007. május. 31. 18:11 Autó

Autóteszt: S3 a magyar igazság

Csattog, sziszeg, zizeg, robban, duruzsol, él az ember kezei között ez a zsebrakéta. A vezetés legteljesebb élményét nyújtja. A gyönyör ára sok pénz és rengeteg benzin.

© hvg.hu
Alig 800 kilométerrel vettem kezelésbe a legerősebb, legdurvább, legvadabb (papíron legalábbis) kompakt, azaz csapott hátú alsó-középkategóriás Audit. Ebből az úgynevezett hot hatch kategóriából kitűnik több szempontból is az S3. Először is borzasztó erős, csak a Mazda3 MPS és a BMW 130i ér fel 265 lovas izomzatával, ám az Audi vetélytársaihoz képest nagy előnnyel bír: összkerék-hajtású. Ám még a quattro hajtás sem állhat ellen a fizikának, egy-egy sikán vad bevételénél parádésan halad keresztbe az autó, ellenkormányozással azonban biztonságosan kordában tartható a fehérbe öltözött vadállat. Azt azonban ne feledjük, az Audi S-vonala veszélyes üzem, jobb óvatosan kezdeni, érzékien és ésszel vezetni, nem bántani, nem erőltetni, nem vagánykodni.

Az Audi eddig összesen több mint 150 ezer S-modellt értékesített, ebből mintegy 32 ezer az S3 első generációjából került ki. Az a jó az S3-asban, hogy potom 11 millióért majdnem 18 milliós S5-ösben, vagy 30 milliós R8-asban érezzük magunkat. A bőrös sportülésekbe bepréselődve a műszerfal egyes elemei, a vágott sportkormány mind sokkal magasabb kategóriát, a kompakt osztálytól ma még távol lévő minőséget idéznek. Volt szerencsém az összes sportos Audit vezetni, az S3-as nem marad el élményben és minőségben tőlük.

© audi.hu
Rejtőzködő életmódot folytat az S3-as, kívülről nem túl feltűnő jegyeket visel magán, az izgalmas fehér szín és a mélyre nyúló óriási singelframe hűtőmaszk azonban már messziről üvölti bele a világba, hogy ritka példánnyal van dolgunk. Bár az elsők között teszteltem az autót, már van több boldog magyar tulajdonosa is a verdának, a legnagyobb ellenzéki párt egyik képviselője nap mint nap kormányozhat vele a budapesti utakon. Az S3 azonban rossz városi autó, olyan mint egy láncra vert sas, teljesen értelmetlen a dugóban sziszegni vele. Az S3-asnak tér kell, izgalmas szerpentinek, hegyi utak, vízparti egyenesek, néha egy-egy versenypálya, hadd üvöltse ki magát torkaszakadtából. Ennek ellenére nagyon kulturáltan vezethető, kezes bárányként viselkedik a hétköznapi forgalomban, tehát nem az van, hogy folyamatosan rángat, a benne ülők fejet rázva áldoznak és a hányingerrel küszködnek. Persze lehet így is, de az S3-as ennél sokkal finomabb és elegánsabb társ. Vadságát jól elrejtették, egy Civic Type R-rel összehasonlítva például kevesebb élményt nyújt egy gyorsulási versenyen. Azt a küzdést, azt a vadulást nem tudja utánozni, ám 140-150 fölött hatosból ötösbe kapcsolva 220-szal lehagyunk mindenkit. Az autó végsebességét 250-nél határolták le a gyáriak, ezt az adatot nem tettem próbára. Jó is, hogy pont nem akkor teszteltem a végsebességét, amikor éjjel 71-el lemeszeltek a rend éber őrei. Szinte én kértem elnézést, hogy csak ennyivel mentem.

A cikk folytatásához kattintson ide!
Hirdetés