Az elmúlt egy-két évben milyen kihívásokkal kell a menhelyeknek megküzdeniük?

A menhelyeket is úgy érintette az infláció, ahogy nagyjából mindenki mást, mind pénzben, mind humán erőforrásban korlátozottak a kapacitások. A költségek terén többet kell villanyszámlára fordítani: öt-hatszoros árat szükséges fizetni az eddigiekhez képest, de van, ahol ez az összeg tízszerese a korábbiaknak, és a harmincezres számlából háromszázezres lett.

A civil szervezetek eddig is pengeélen táncoltak, ami a kidobott, elhagyott, illetve sérült állatokat illeti, azok száma nem változik, viszont az anyagi lehetőségek szűkösebbek. Sokszor az ivartalanításra sem marad pénz.

Mennyi szabad kapacitás van most a menhelyeken?

Manapság már kevésbé léteznek klasszikus szaporodási időszakok, úgyhogy egész évben ellenek a kutyák és macskák. Azt, hogy ez a szám nem csökken, abból lehet észrevenni, hogy mindig mindenki tele van, nincs sehol egy talpalatnyi hely sem. Ha pedig mégis felszabadul egy, oda biztos, hogy azonnal bekerül egy állat: sok szervezet dolgozik együtt, és segítünk egymásnak, akár állatorvosi kezeléssel, akár hellyel, akár állateledellel. Nem arról van szó, hogy telt ház van a menhelyeknél, az még „ideális” lenne, de százhúsz százalékon van mindenki.

Mennyire gyakori eset, hogy valaki segítséget kér közvetlenül egy menhelytől, ha nem tud gondoskodni a háziállatáról?

A folyamat általában az, hogy ilyenkor az illető elkezd keresgélni, hogy melyik menhely tudja fogadni az állatot, ha ő nem akarja megtartani. Általában mindenki azt mondja, hogy tele van, és akkor jön a második fázis: a lelki zsarolás, presszionálás, hogy akkor ott hagyja a menhely előtt. Van, aki egyébként ezt meg is csinálja, és kiköti a civil szervezet telephelye elé, vagy egész egyszerűen fogja, és kiteszi az állatot valahová. Jobb esetben csak úgy elengedi, rosszabb esetben kiviszi az erdőbe, majd kiköti. Ilyenkor vagy megtalálják élve, mert ugat az éhségtől, vagy nem.

Az ivartalanítás fontosságával kapcsolatban milyen edukációra lenne szükség, hogy minél kevesebb állat jusson ilyen sorsra?

Sokan nem értenek egyet az ivartalanítással, ellenben felelős állattartóként szükséges elvégeztetni ezt a beavatkozást. A nem tervezett állatok gyakran jelentenek terhet az állattartóknak, így ezek az állatok jó esetben, a már így is telített állatmenhelyekre, rossz esetben az utcára is kerülhetnek.

Van egy olyan szemlélet, hogy a gazdák – főleg a férfiak a kan kutyák esetében – úgy gondolják, hogy ivartalanítást követően az állatok nem éreznék már jól magukat. Másrészt sajnos még mindig van olyan állatorvos, aki azt kérdi a gazditól, hogy miért akarja ivartalanítani a kutyáját, ha az sose megy ki a kertből. Aztán egyes gazdák úgy vélik, hogy nekik nincs szükségük a beavatkozásra, mondván, hogy biztos nem lesz kiskutya, ennek ellentettje pedig az, amikor valaki pont, hogy kiskutyát szeretne a gyerekeknek vagy az unokáknak. A sor végén, kisebbségben, pedig a felelős állattartók vannak, akik az ivartalanítást választják.

Arról nem beszélve, hogy mi a helyzet a szaporítói iparággal: elég bejelenteni, FEOR-számmal igazolni, hogy kiskutyákat gyártasz, és már kész is, szabad az út. Tenyésztőként szükséged van egy tenyészkódra, cégre, garanciát kell vállalnod, de mint kisüzemi szaporító, azt csinálhatsz, amit akarsz. Ez nemcsak Magyarországon probléma, de Európa jelentős részét érinti: tőlünk nyugatabbra innen viszik a kutyákat. Máshol szigorúbb a szabályozás, illetve olyan drágák a kutyák, hogy itt egy árából tízet tudnak venni. Ugyanakkor az állatvédelem alapja, hogy ne vásároljunk szaporítótól, és az állatvédők körében van egy mondás, hogy ami bent van, ivartalanítjuk, ami kint van, megmentjük. De idézhetek egy másik mondást is, ami jól leírja a helyzetet: miért fogadj örökbe állatot? Mert így két életet mentesz meg: egyet, akit kihozol, és egyet, aki a helyére mehet.

Ebben a munkában mennyire tartanak össze a civil szerveztek?

A civil szervezetek egyre inkább együttműködnek, de sajnos azt látom, hogy még mindig a nehéz helyzetek azok, amik a leginkább összekovácsolják az embereket. Én már a régi motorosok közé tartozom, és ez a tizedik éve, hogy az Állatvédőrséggel és a támogatóinkkal, köztük a SPAR-ral együtt dolgozom.

A SPAR Magyarország az idei évben is megrendezi állateledel-gyűjtő akcióját. 2023. május 13-14-én 10:00 – 16:00 között minden INTERSPAR áruházban (35 üzlet országszerte) várják a felajánlásokat: tartós élelmiszert, állateledelt felszerelést, tárgyi adományokat gyűjtenek a kitelepülő helyi állatmenhelyek. A tavalyi évben több mint 10 ezer kilogramm kutya-, és közel 2 ezer kilogramm macska száraztáp gyűlt össze, de a vásárlók ezen felül több mint 11 ezer darab konzervet és alutasakos eledelt adtak le adományként a helyszíneken.

Több mint háromszáz civil szervezettel működik együtt az Állatvédőrség, nem egymás mögött, hanem egymás mellett állunk. Példának okáért egy zárt csoportban egyeztetünk, ahol hetven szervezet van jelen, és ha valaki macskás, de kapott kutyaeledelt, az automatikusan bedobja a közösbe, hogy vigye, akinek szüksége van rá.

Ha valaki kutyát szeretne, mire figyeljen leginkább?

Az emberek hajlamosak idealizálni az állatokat, és az, hogy éppen milyet szeretnének, gyakran a reklámokban látott fajtáktól is függ. A fajtaválasztás nagyon fontos, és ne csodálkozzunk, ha egy yorkshire terrier egy tíz emeletes ház földszintjén –ahol sokan mennek el az ajtó előtt – egész nap üvölt. Meg kell tanulni nem trendek alapján vásárolni, hanem csak akkor kutyát vállalni, ha belefér az időnkbe, van rá pénzünk, és tudjuk kezelni.

Ha az anyagi oldalát nézzük, mivel számoljon egy gazda?

Ennek két része van. Az egyik az alapellátás, a másik, ha történik valami. Az alapellátás nem ott indul, hogy zöldborsó levest etetünk a kutyával, mert az a maradék, hanem hogy megpróbálunk az életkori sajátosságainak megfelelő, nagyjából minőségi tápot venni neki. Ha felmerül a kétség bennünk, hogy lesz olyan, hogy nem tudunk mit adni neki enni, mert nekünk sincs, akkor ne vállaljunk kutyát.

Aztán van az a helyzet, amikor az állat beteg lesz. Ha elmegyünk bármi miatt az állatorvoshoz, az minimum húsz-harmincezer forint, erre jön rá évente az oltás, a féreghajtás, illetve a fogkő leszedése, amennyiben nem tudjuk azt rágócsontokkal megoldani. Az idős állatoknak pedig szükségük lesz ugyanúgy a kiegészítő készítményekre és kezelésekre, mint az embereknek. Ezekre mind-mind fel kell készülni, és amellett, hogy nagyon sokat ad, hogy van egy kutyánk, az igenis olyan anyagi teherrel jár, ami havonta akár egy komolyabb összeget tehet ki.