Mindannyiunk számára ismerős lehet a kép és a hozzá tartozó szagok is: a hűtőnk hátsó zugában megbújó zöldség, sajt vagy épp némi ebédmaradék, amit félretettünk valamikor, de az egészen biztos, hogy ahhoz már elég régen történt ez, hogy a jelen pillanatban ne lehessen elfogyasztani. Fintorogva kiemeljük a polcról, és a lehető leggyorsabban a kukához lépünk vele, ahol nagy koppanással landol az egész. Néhány évvel ezelőtt ez számomra is a napi rutin része volt, hiszen a sokszor impulzusvásárlás során megvett ételek vagy alapanyagok napokkal később már egyáltalán nem tűntek vonzónak, vagy épp mégsem volt időm arra, hogy megfőzzem belőle azt, amit kitaláltam. De sajnos rendszerint a kukában végezték a hétvégi hazalátogatások során otthonról hozott – nagy kiszerelésű tejfölös vagy fagyis dobozokban gondosan elcsomagolt – levesek, pörköltek és más finomságok is, mert egyszerűen olyan sokat pakoltak belőle, hogy nem tudtam időben a végére érni.

Minden a bevásárlással kezdődik

Azt, hogy mikor is történt ebben változás, napra pontosan persze nem tudom visszaidézni, de valamikor a koronavírus-járvány első hullámának idején. Akkor ugyanis eldöntöttük, hogy hetente maximum egyszer megyünk csak bevásárolni. Ennek megfelelően igyekeztünk előre tervezni, bevásárlólistát írni: kitaláltuk, hogy mikor, mit fogunk enni, melyik nap mit fogok főzni, és ezekhez milyen és mennyi alapanyagra van szükség. Persze nem ment ez sem elsőre zökkenőmentesen, sokszor előfordult az, hogy elszámoltam magam, elfelejtkeztünk egy-egy adag, hűtőben még ott lévő ételről, vagy valamit rosszul tároltunk, és időközben megromlott.

Az egyik első megvilágosodás akkor ért, amikor rájöttem arra, hogy nem szükséges mindig mindennek lennie otthon, amit szívesen eszünk. Régebben, ha kinyitottam a hűtőt, mindig volt benne vaj, vajkrém, többféle sajt vagy felvágott, kenőmájas és virsli is. Ugyanakkor arra csak később jöttem rá, hogy ezek az egyszerre felbontott élelmiszerek elég hamar, egyszerre romlanak meg. Ma már sokkal tudatosabb vagyok ezzel kapcsolatban is: ugyan még mindig csak egy héten egyszer megyek bevásárolni, de ma már egyfajta „élelmiszerforgó” alapján veszem meg az adott hétre mindazt, amire szükségünk van. Mit jelent ez? Ha az egyik héten például vajkrémet vásárolok, akkor azon a héten nem veszek kenőmájast, de már arról is leszoktam, hogy 5-6 féle zöldség legyen itthon. Ezek már jelentős lépések voltak számomra az élelmiszerpazarlás ellen – és nem utolsó sorban a pénztárcám számára is, hiszen kevesebbet költöttem.

A helyes tárolás mindent megmenthet

Mindig is nagyon szerettem főzni, de a kezdetekhez képest a mai „rutinom” már nagyon más. Megtanultam, hogyan kell a hűtőben helyesen tárolni az alapanyagokat és a megmaradt, már kész ételeket. A zöldségek egy részét az alsó rekeszben tárolom, itt nem olyan alacsony a hőmérséklet, mint a hűtő más részein. Mindig becsomagolva, más élelmiszerektől jól elkülönítve teszem el őket: így nem vizesednek és nem is nyomódnak össze. A paradicsomot vagy a déli gyümölcsöket viszont sosem teszem be a hűtőbe, mert többet árt nekik a hideg, mint amennyit használ. Ugyanígy: a tojás, a hagyma és a burgonya is nagyon jól érzi magát a hűtőszekrényen kívül. A húsokat, felvágottakat egy szinttel feljebb: ugyanakkor húst csakis akkor tárolok a hűtőben, ha tudom, hogy aznap vagy másnap el is készítem. Mindannyiunknak ismerősek a hűtőben felejtett hússal kapcsolatos, kellemetlen élmények: ezt megelőzendő, ha tudom, hogy csak később szeretném felhasználni, akkor kisebb porciókban lefagyasztom.

Igen, a kisebb porciókban fagyasztás művészetét is csak a közelmúltban fejlesztettem tökélyre: ha kis adagokban fagyasztunk le dolgokat, legyen az hús, zöldség vagy akár valamilyen maradék étel, akkor szintén a pazarlás ellen teszünk. Hiszen ha csak egy vagy két adag ételt szeretnénk valamiből készíteni, ahhoz nincs szükség egy teljes kiló húsra vagy zöldségre, ha viszont valamit már kiolvasztottunk, azt nem fagyaszthatjuk újra vissza, és valljuk be, nem kifejezetten izgalmas gasztorélmény 3-4 napig ugyanazt az ételt enni csak azért, mert elszámoltuk magunkat az adagokkal. Ha már a fagyasztásnál tartunk: néhány kivétellel szinte minden élelmiszer alkalmas arra, hogy lefagyasszuk. A különböző zöldségek, gyümölcsök, de például a sajtok is igen jól elvannak a fagyasztóban. Persze ez a tejtermékek nagy részére nem igaz, de a sajt valóban egy jó kivétel: ha piacon járok vagy épp kapok valakitől nagyobb mennyiségben házi juh- vagy kecskesajtot, azt kis adagokban elteszem későbbre.

Nem mindig az az érvényes, ami rá van írva

A szavatossági idő kérdése egy újabb izgalmas tapasztalat volt számomra: hiszen az, hogy mi van az egyes termékekre ráírva, és azok meddig tarthatók el bontatlan és nem roncsolt csomagolásban, két különböző dolog. Itt azonban fontos különbséget tenni a minőségmegőrzési idő és a fogyaszthatósági idő között. Az előbbit olyan termékeken tűntetik fel, amelyeket a jelzett időponton túl sem kockázatos elfogyasztani, utóbbi pedig azt mutatja meg, hogy az adott élelmiszert meddig lehet elfogyasztani. Ezen felül a hűtőben tárolandó élelmiszereknél mindig érdemes a saját tapasztalatunkra is hagyatkozni, mert igen, felhasználható még az a tejföl, aminek pár napja vagy akár egy hete lejárt a szavatossági ideje, de ugyanez a helyzet a joghurttal vagy épp a sajtokkal is. Ha kinézetre és ízre is rendben vannak, akkor bátran használjuk őket. Ez igaz a kicsit fonnyadt vagy részben barnult zöldségekre és gyümölcsökre is: ha egy részük még fogyasztható, akkor azokat igyekszem aznap vagy minél hamarabb felhasználni. Az egyes száraz alapanyagok, mint gabonafélék, müzlik, tésztafélék vagy épp instant élelmiszerek pedig még hónapokkal a hivatalos lejárati idejük után is felhasználhatók.

Ha már a száraz alapanyagoknál tartunk: szerencsére itt könnyebb helyzetben vagyok a fent említett eltarthatósági idő miatt. De ezek esetében is arra törekszem, hogy csak annyi legyen itthon, amennyit belátható időn belül felhasználok. Ezt persze az is segíti, hogy nincs egy szobányi méretű spájz a lakásban, mint annak idején a nagymamám házában. De mindig van itthon rizs, többféle liszt, cukor, különböző olajok, konzervek és persze rengeteg fűszer.

A tájékozódás és a személyes tapasztalat egyformán fontos

Az, hogy mára sokkal átláthatóbbá, rendezettebbé vált a hűtőszekrényünk, valamint fenntarthatóbb a konyhánk és háztartásunk, sok utánajárás, olvasás és nem utolsó sorban személyes tapasztalat eredménye. Az átgondolt vásárlás, a mennyiségek vagy épp az eltarthatóság figyelembevétele azonban nemcsak azok számára tanulható dolog, akik rendszeresen főznek. Rengeteg időt, energiát és nem utolsó sorban pénzt spóroltam meg magamnak azzal az elmúlt 2-3 évben, hogy odafigyeltem arra, mit és mikor vásárolok. Persze van még mit javítani a rendszeren, de sokkal elégedettebb vagyok a mostani állapotokkal, hiszen ma már nagyon ritkán fordul elő az, hogy valami a kukában landol.