Először is tisztázzuk: ki számít közéleti szereplőnek Magyarországon? 

A közéleti szereplő terminológiáját a 2013. évi Polgári törvénykönyv (Ptk.) vezette be, addig közszereplő volt a bevett elnevezés. A két kifejezést ma már felváltva használják, azok tartalma ugyanis megegyezik. A közéleti szereplő fogalma nyitott, ami azt jelenti, hogy a törvényben nincs pontosan meghatározva, így a bírók szabadon értelmezhetik, ki számít közszereplőnek. 

A téma egyik elismert szakértője, Tattay Levente professzor szerint közszereplők azok a természetes és jogi személyek, akik tevékenységükkel, nyilvános fellépésükkel befolyásolják a társadalom életét, a helyi vagy országos viszonyok alakulását, vagy közéleti kérdésekben érintettként szerepelnek. Például a politikusok, miniszterek, polgármesterek vitathatatlanul közéleti szereplőnek számítanak. Arról viszont hosszú évekig nem volt egyetértés a Kúria és az Alkotmánybíróság (AB) között, hogy például a nyilvános helyen szolgálatot teljesítő rendőrök közszereplőnek minősülnek-e.

Akkor a közszereplőkről bármit megírhat, elmondhat a média, nekik bármit el kell tűrniük?

Szó sincs róla. A közéleti szereplők személyiségi jogai is védelem alatt állnak, azzal a megkötéssel, hogy a hatályos Ptk. szerint a „közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja”.

Ez lényegében azt jelenti, hogy a közéleti szereplőknek az átlagosnál jobban kell tűrniük a személyükkel szemben megnyilvánuló, a közéleti szereplésükkel kapcsolatos véleménynyilvánítást, kritikát. Azonban az Alkotmánybíróság szerint nem is önmagában az a meghatározó, hogy az érintett személynek mi a státusza, hanem hogy a róla alkotott vélemény közügyekhez kapcsolódik-e.

Milyen hírek, tudósítások jelenhetnek meg közéleti szereplőkről? A magánéletükről lehet írni? 

Nyilvános közéleti szereplés esetén nincs szükség az érintett hozzájárulására ahhoz, hogy róla kép- vagy hangfelvételt készítsenek és azt felhasználják. Ha azonban a közéleti szereplő közösségi oldalán ismerőseivel olyan képeket oszt meg magáról, amely például családi nyaraláson készült, a képek felhasználása már engedélyhez kötött.

Az AB 2014 szeptember végi határozata szerint például a rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a publikálás nem öncélú, vagyis közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül. A demonstrációkon történt rendőri bevetésekről készült felvételeket a képen lévők hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra lehet hozni – kivéve, ha ez sérti a rendőr emberi méltóságát (így nyilvánvalóan nem mutatható be a hivatása gyakorlása közben megsérült rendőr szenvedése sem).

Caroline hercegnő fotói

A monacói hercegnő, Caroline von Hannover három róla készült fénykép miatt fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. Két, nyaralást bemutató fotóról a bíróság megállapította, hogy azok csak a közönség kíváncsiságát elégítik ki, közzétételük ezért sérti a hercegnő személyiségi jogait. A harmadik képről – amely édesapja társaságában ábrázolta Caroline hercegnőt – azonban azt mondta a bíróság, hogy szerepe lehet egy közérdeklődésre számot tartó téma megvitatásában, ugyanis a hozzá tartozó cikk a herceg egészségi állapotáról szólt.

A közéleti szereplőknél, különösen a politikusoknál olyan eset is előfordulhat, amikor a közügyek megvitatásához fűződő körülmények között nem csupán magával a közszerepléssel, hanem az érintett magánéletével kapcsolatban is figyelembe kell venni, hogy a közvéleménynek joga van-e a tájékozódáshoz.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint ennek eldöntéséhez vizsgálni kell, hogy a közölt fotó és a cikk mennyiben járul hozzá a közéleti vitához, amit az befolyásol, hogy az érintett személy mennyire közismert és mi a közlés tárgya. Az is lényeges szempont, hogy az érintett személy korábban hogyan viselkedett, a szóban forgó fénykép korábban megjelent-e a sajtóban. Mérlegelendők a fénykép készítésének körülményei, vizsgálandó, hogy a fénykép készítése hogyan és mennyire tolakodó jelleggel történt.

Mikor és hogyan sérülhetnek egy közéleti szereplő személyiségi jogai? 

Például abban az esetben, ha valótlan tényt állítanak, híresztelnek róla, ilyenkor sérül a jó hírnévhez fűződő joga. Ha valakiről minden alap nélkül, hamisan azt állítják, hogy bűncselekményt követett el, az már túlmegy a szabad véleménynyilvánítás határán. Ez ugyanis nem értékítélet, hanem valótlan tényállítás. (A jó hírnevet sértő tényállítás és a becsületsértő véleménynyilvánítás között az tesz különbséget, hogy az adott állítás valóságtartalma vizsgálható-e. Ha igen, tényállítással, ha nem, véleménynyilvánítással állunk szemben.)

Mi az a korlátozás, ami nem sérti az emberi méltóságot? 

Ilyen korlátozás fogalmilag, logikailag nem képzelhető el, mivel az új szabályozás szerint valamennyi személyiségi jog az emberi méltóságból fakad. Ebből is látható, hogy a közéleti szereplők személyiségi jogának védelméről szóló szakasz megfogalmazása a Ptk.-ban szakmailag elhibázott.

A jogalkotó vélhetően arra akarta ösztökélni a bíróságokat, hogy szakítsanak a tisztán polgári jogi megközelítéssel és alapjogi szempontokat is vizsgáljanak. Arra próbált utalni, hogy az alkotmányos joggyakorlatban a véleménynyilvánítás szabadságának egyértelmű korlátját jelenti az emberi méltóság védelme. Az Alkotmánybíróság ki is mondta, hogy a közéleti szereplőnek akkor már nem kell eltűrnie a kritikát, ha a róla megfogalmazott vélemény – emberi státuszának teljes, nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadásaként – az emberi méltóságát sérti.

A magyarországi joggyakorlat nemzetközi összehasonlításban hová helyezhető el? Szigorúbb vagy megengedőbb?

Európai szinten a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) gyakorlatához érdemes mérni a magyar gyakorlatot, mert Magyarország is részese az 1950-ben Rómában elfogadott, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezménynek. A magyar Alkotmánybíróság a büntetőjoggal összefüggésben 1994-től helyezi előtérbe a közéleti viták szabadságát a személyiségvédelemmel szemben, aminek az alkalmazása a polgári bíróságokon a kétezres években vált általánossá.

Sajnos nem egyedi eset, hogy a személyiségi jogi perekben az alperesek hiába hivatkoznak az AB gyakorlatára és az EJEB esetjogára, azt a bíróságok nem veszik figyelembe, így a kelleténél szigorúbb döntések születnek.

Mit tehet egy közszereplő, ha úgy érzi, olyan támadás érte, amelyet a törvény szerint nem köteles eltűrni?

Ha bármelyik személyiségi jogát megsértették, a jogsértő ellen pert indíthat és követelheti, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértést. A közéleti szereplők által indított perekben gyakran alkalmazott szankció a jogsértés abbahagyására kötelezés és eltiltás a további jogsértéstől, valamint a nyilvános elégtétel adására kötelezés. Új szankcióként követelheti, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint. Különösen a sajtó esetében elképzelhető, hogy a jogsértés hasznot, többlet példányszám-értékesítést, több nézőt, olvasót hoz, a jogsértéssel elért vagyoni előny mértékét azonban nehéz bizonyítani.

Nem vagyoni kártérítés helyett az új szabályok szerint sérelemdíjat lehet követelni a nem vagyoni sérelmek kompenzálására, amelynek alkalmazásához nem kell bizonyítani, hogy a jogsértésen kívül további hátrány érte az illetőt. Arra azonban szükség van, hogy a jogsértő felelősségét meg lehessen állapítani. Mindezeken kívül, ha a sajtóban sértik meg valaki jóhírnevét, akkor az illető a Ptk.-ban biztosított szankciók mellett sajtó-helyreigazítást kérhet.

És mit tehet az, aki szerint nem indokolható, hogy a közszereplő a személyiségi jog védelmére hivatkozik?

Az ellene személyiségi jog megsértése címén indított perben védekezésként hivatkozhat arra, hogy a felperes közéleti szereplő, akinek a Ptk.-ra figyelemmel tűrnie kell, hogy a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok (véleménynyilvánítás, szólás, sajtó szabadsága) gyakorlása során személyiségi jogait korlátozzák – szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül.

Emellett hivatkozhat az Alaptörvényre, az Alkotmánybíróságnak a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban kialakított gyakorlatára. Álláspontjának alátámasztására felhozhatja a már említett római egyezményt és az EJEB által kialakított gyakorlatot is.

A csíkos inges bankigazgató

Egy 2017-ben a Fővárosi Ítélőtábla elé került ügyben az alperes internetes sajtótermék a miniszterelnök évértékelő beszédéről tett közzé beszámolót. Az írás főként nem a beszéd tartalmát, hanem az évértékelőn megjelent személyek és a kormányzat kapcsolatát elemezte. A cikkben megemlítik, hogy az eseményen megjelent a felperes bankigazgató is. A felperesről illusztrációként egy közterületen készült fényképfelvételt közöltek, amelyen zakót és csíkos inget visel. A cikkhez egy hozzászóló a következőket fűzte: „... már csíkos ingbe ment, az is valami. Hogy szokja.” A felperes arra hivatkozott, hogy a komment az átlagolvasó számára azt fejezi ki, hogy ő bűncselekményt követett el, és ezért rabruhában, börtönben lenne a helye, amely kijelentés számára súlyosan sérelmes. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság egyetértett abban, hogy a felperes, aki a közelmúltban a gazdasági, pénzügyi élet egyik meghatározó személyisége volt, közéleti szereplő. A hozzászólás komolyságát, megalapozottságát nyilvánvalóan megkérdőjelezi a közlés közege, az, hogy mindenféle konkrétum nélküli, alapvetően érzelmi megnyilvánulás, amely ráadásul nem is az alperes sajtóterméktől származik. A bíróságok szerint az ilyen jellegű vélemények nyilvános megjelenése személyiségi jogot nem sért – különösen nem egy közszereplő esetében – , mindaddig, amíg a köznapi szóhasználat keretein belül történik.

Ha mindezek ellenére a védekezése alaptalan és a bíróság elmarasztalja az ellene indított perben, igénybe veheti a rendelkezésre álló jogorvoslatokat, azaz megfellebbezheti az ítéletet, felülvizsgálatot kezdeményezhet. Ha a jogorvoslat lehetőségeit kimerítette, alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére hivatkozva. Ha az alkotmányjogi panasz sem hoz számára kedvező döntést, az EJEB-hez fordulhat. Ha a strasbourgi bíróság megalapozottnak találja az igényt, kártérítést ítélhet meg a panaszosnak.

Kérdéseinkre dr. Molnár Hella, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszékének adjunktusa válaszolt, aki egyben az ELTE ÁJK által is szervezett „Az Alaptörvény VI. cikkének érvényesülése a jogrendszeren belül” konferencia egyik előadója.

 

Idén 350 éves az ELTE Jogi Kara

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Kara fennállásának idei évfordulóját változatos szakmai programokkal ünnepli. A jubileumi konferenciasorozat eseményeiről és az ELTE ÁJK egyéb rendezvényeiről, így a kari képzések iránt érdeklődő középiskolásoknak szervezett november 15-ei Nyílt Napról, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar weboldalán részletesen is tájékozódhat