Azóta már Magyarország bejelentette, hogy mégis támogatja a minimumadó bevezetését, ám az Egyesült Államok szakemberei úgy érzik, hogy ez szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy újból adóegyezményt kössenek velünk. Dr. Magyar Csaba, a Crystal WorldWide Zrt. vezérigazgatója segítségével azt jártuk körül, mi volt a döntés hátterében, hogyan működtek és működnek a kettős adóztatásról szóló egyezmények, és milyen hatással lesz a magyarokra a megszűnés 2024-től.

Mit kell tudni az országok közötti adóegyezményekről?

Ezeket azért találták ki, hogy két ország a különfélejövedelmek tekintetében egymás között eldöntse, hogy kinek van adóztatási joga. Fontos célja, hogy az országok közötti gazdasági, üzleti kapcsolatok ne szenvedjenek hátrányt.

Annak érdekében, hogy az egyezményeket minél egyszerűbb legyen megkötni, az OECD kidolgozott egy modell egyezményt az érintett országok számára, hogy annak főbb vonal- és szabályvezetését kövessék. Bizonyos kérdésekben el lehet térni attól, de az a biztos, ha ezt veszik alapul. Az ENSZ is kidolgozott egy másik változatot, mert az ő szakembereik úgy látták, hogy az adóegyezmények a fejlődő országokra vonatkozóan hátrányosak, és egyoldalúbbá teszik a gazdasági kapcsolatokat. Aztán mégis az OECD modellje terjedt el, mert a fejlettebb országok kedvezőbb tárgyalási helyzetüket is használva rá tudták erőltetni a befektető szempontjából kedvezőbb feltételeket a támogatást befogadó és elkölteni kívánó országokra – mondta Dr. Magyar Csaba.

A cél az adóegyezmények egységesítése volt. Ezek felépítése úgy néz ki, hogy a résztvevő államok megállapodnak abban, hogy milyen jövedelemadókra terjednek ki a szabályok, ennek részeként a különféle jövedelemtípusokat is felsorolják az egyezményekben. Ha a két ország között fizetnek munkabért, kamatot, jutalékot, osztalékot, nyugdíjat, megállapítják, melyik országnak áll fent adóztatási joga az adott jövedelemmel szemben.

Különleges és érdekes, hogy az osztalékot általános esetben mindkét ország megadóztathatja, de csak korlátozott mértékben. Sőt, ilyenkor lehetőség van a külföldön megfizetett adó beszámítására, így adókiegyenlítés történik a két ország között – folytatta a szakértő.

Egyezmény az USA és Magyarország között – így kezdődött

Az Egyesült Államok és Magyarország közötti megállapodást 1979-ben kötötték meg, így viszonylag régi egyezménynek számít. Hazánkban ezt külön jogszabályban kihirdették, így mindkét félnek ratifikálni kell a saját országában, ezáltal beültetik belső jogrendjükbe is. Érdekesség, hogy ebben az adóegyezmény elsőbbséget élvez a belső szabályok alkalmazásakor. Amennyiben Magyarországon van olyan törvény, ami ellentétes a megkötött, kihirdetett adóegyezménnyel, az utóbbi szabályait kell alkalmazni. A kötelezettségvállalás célja, hogy elősegítse a két ország vállalkozásainak gazdasági és kereskedelmi együttműködését, valamint támogassa a természetes személyek munkavállalását és befektetéseit az országok viszonylatában.

Azonban az adóegyezmény felmondásának hatása minden magyar és amerikai vállalkozást és természetes személyt is érint majd, ha a két ország viszonylatában keletkezett jövedelme.

A több mint négy évtizede aktív megállapodást egyszer már fel akarták váltani a 2000-es években, amikor tárgyalóasztalhoz ültek a felek képviselői. 2010-ben fejezték be a tárgyalást, új adóegyezményt fogadtak el, ám az USA-ratifikáció a szenátusi jóváhagyás hiányában soha nem lépett hatályba, így minden maradt a régiben.

Ezért jelenleg a fiókban, blokkolva van egy új adóegyezmény. Az eset egy szenátor, Paul Rand miatt történt meg, aki Magyarország mellett más államokra, például Svájcra és Luxemburgra vonatkozóan akadályozta és akadályozza meg a hasonló megegyezéseket azért, mert úgy ítélte meg, hogy az adóegyezmények az USA adózók adatait eljuttathatják más országokba is, ami túlzott mértékű információátadást jelentene. A szakértő szerint kevés az esély arra, hogy 2023. december 31-ig megoldódjon a helyzet. A mostani, 2022-es elutasító döntés hátterében pedig a globális minimumadó bevezetésének magyar vétója mellett az is szerepel, hogy az Egyesült Államok illetékeseit zavarta, hogy a magyar társasági adó mértéke csak 9%, másrészt hivatkozási alap volt, hogy elavultak az 1979-es egyezmények szabályai.

További fordulat a történetben, hogy az USA még mindig nem fogadta el a globális minimumadó szabályozását.

Az USA részéről voltak fenntartások a régi egyezménnyel kapcsolatban, mert abban akadtak hiányosságok. Ilyen például a „Limitation of benefits” klauzula, ami kifejezetten arról szól, hogy az adóegyezmények szabályait csak akkor lehet alkalmazni, ha nem adóelkerülés a cél, csak pozitív célokra lehet használni. Ez viszont a régi egyezményben nem volt benne. További kritikus pont, hogy az amerikaiak (is) sokszor használták úgynevezett tranzit helyszínként hazánkat. Ezekben az esetekben nem közvetlenül fektettek be egy másik államban, hanem előtte Magyarországon alapítottak céget és innen hajtották végre a gyakorlatot.

Idáig az egyezményben az is kedvező volt, hogy az USA-ból Magyarországra fizetett jogdíjak után nulla százalék volt a forrásadó. Ennek azért volt jelentősége, mert például azok, akik onnan kaptak jogdíjat, érdekeltek volna azért itt céget alapítani és működtetni, hogy kedvezőbb adózással vigyék el a jogdíjakat az Egyesült Államokból.

Milyen hatással lesz az egyezmény megszűnése a magyar adózókra?

Az USA számos olyan kifizetésre állapít meg 30%-os mértékű forrásadót, amely elhagyja az országot, hacsak nem az adóegyezmény eltérően nem rendelkezik. A „Withholding tax” jelentése, hogy a pénz forrásának az állama adóztathatja az adott kifizetést. Ennek hátterében az áll, hogy ha egy magyar magánszemély adózó az amerikai befektetései után kapott osztalékot,  akkor 30 helyett 15 százalékot kellett ezért fizetni. Amikor pedig vége lesz az egyezménynek, 30% forrásadót állapítanak meg, ami az eddigiek duplája. Ráadásul Magyarország is megadóztathatja az osztalékot, és beszámíthatja az itt fizetendő osztalék után a 15% személyi jövedelemadóba az amerikai adót, de ebben az esetben hazánk elvárja, hogy ezután is legalább 5 százalék adót fizessen a magyar adózó az osztalék jövedelme után. Sőt, az osztalék kapcsán 13% szochot kell fizetni felső korláttal. Ugyanez a helyzet a kamat esetében is, amire eddig nem vonatkozott forrásadó, a hatályba lépéstől kezdve viszont már vonatkozni fog. Ugyancsak 15% lesz az SZJA a jogdíj után is, amire még felszámíthatja az USA a 30% adót. A jogdíj esetében a külföldön megfizetett adó 90%-át lehet beszámítani Magyarországon az adóegyezmény hiányában.

Fontos kapcsolódó információ, hogy a magyar adórendszerben létező ellenőrzött tőkepiaci ügylet esetén csak 15% SZJA-t kellett fizetni Szocho nélkül. Ennek az volt a feltétele, hogy olyan állam tőkepiacán történjen meg, amellyel van érvényes adóegyezmény. Tehát a változtatástól kezdve, ha valaki USA befektetési szolgáltatóval dolgozik, kint 30% forrásadót, itthon pedig SZJA-t és 13 százalék Szocho-t is (felső korláttal) kell fizetnie a jövedelme után.

Milyen hatással lesz a magyar gazdaságra?

Dr. Magyar Csaba szerint a mikroszinten érzékelhető következménye az, hogy az USA értékpapírokból származó nyereségekre magasabb adóteher rakódik, emiatt néhány amerikai értékpapír kevésbé lesz vonzó a befektetők számára. A másik, hogy amikor az Egyesült Államokból befektető a térségünkben szeretne fejleszteni és munkahelyet teremteni, Magyarország kevésbé vonzó helyszín lesz számára például Csehországhoz, Lengyelországhoz, Romániához és Szlovákiához képest, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen adózással tudja a profitot visszavinni az USA-ba, továbbá bizonytalanságot okoz az adóegyezmény hiánya is.