Talán kevesen vitatkoznának azzal a ténnyel, hogy a jelenleg működő országokban inkább az emberek vannak az államért. A Seasteading Institute Francia Polinéziával szövetkezve olyan úszó szigeteket álmodott meg immár 8 éve, amelyekben éppen fordítva lenne: az átlátható, szolgáltató államot szeretnék megvalósítani. Az álom sokáig úgy tűnt, hogy csupán gondolatkísérlet marad, de nemrég újra felszínre került, sőt azt ígérik, jövőre elkezdik az építkezést is. Bár már az év elején volt egy kis vita a helyi lakosokkal, de úgy tűnik, ezt sikerült elrendezni. Mivel a támogatók nagy része milliárdos tech vállalkozó – többek között a PayPalt alapító Peter Thiel –, sokan csak egy úszó adóparadicsomnak látják a kezdeményezést. Pedig sokkal több lehet a felszín alatt…

Varionért kenyeret

Az úszó szigeteket úgy kell elképzelni, mint Francia Polinézia égisze mellett működő teljes jogú önkormányzatokat, amelyek nemcsak földrajzilag, de anyagilag és jogilag is leválnak a ma ismert világ rendszeréről. Mindez jól hangzik, azonban sok diplomáciai egyezség kell hozzá, hogy egyszer az önkormányzati státuszból állami rangot nyerjenek. Saját pénzneme is lesz, ami – mivel egy 21. századi országot építenek – természetesen egy kriptovaluta, a Varion. (Ennek kibocsátója egyébként az egyik legnagyobb támogatója a projektnek.) Bár a világ pénzügyi rendszeréről így függetlenedni tudnak, hosszú folyamat lesz, amíg varionért kenyeret tudnak majd venni. Ez egyelőre még megoldandó feladat, mert bár közigazgatásilag, energiaügyileg, közműügyileg önellátóvá lehet tenni a szigeteket, nagy búzaföldek nem lesznek. Így valamilyen kereskedelmi egyezségre szükség lehet.  De ez csak részletkérdés, az utópia lényege sokkal fontosabb és mélyebb vizekre evez.

Ez egy társadalmi és gazdasági kísérlet. Az egyik fundamentuma ezeknek a független kis városállamoknak az állam átláthatósága. Abszolút nyomon követhető lenne, hogy a befizetett adók mire mennek el. „Tegyük fel, hogy kiderül: Évente fixen 1000 Varion az állam fenntartása, ennyit kell összedobnia összesen a lakóknak. Ha csatlakozik még valaki az adott évben, akkor ez a fizetendő adó mindenkinek arányosan csökkenne, vagy eldöntenék közösen, hogy mire költik a többletbevételt.” – magyarázza dr. Magyar Csaba, a Crystal WorldWide szakértője. Ez azért is érdekes felvetés, mert ma minden országban az adózókat az átláthatóság felé irányítják. (Például itthon a nemrég bevezetett online számlázás is ebbe az irányba terel.) Ám nem mindig sikeresek ezek a lépések, mert a teljes transzparencia csak akkor működik, ha az állam is ugyanilyen módon átlátható. Milyen érdekes is lenne mindez! Ahogy az adóhivatal azonnal látja a 100 ezer forint feletti számlákat, úgy mi is a kis adóforintunk befizetése után online láthatnánk pontosan, hogy mire költötték az összeget. Feltehetően elég sokan nyitottak lennének egy ilyen állami megoldásra. Éppen ezért a szakértő is azt mondja, hogy az utópia akkor lehet veszélyes a mai világra, ha valóban sikeres lesz: ha mindez működik, akkor az megkérdőjelezi a jelenleg működő rendszerek, országok berendezkedését.

Bár sokan csak egy újabb adómutyi helyszíneként képzelik el a szigeteket, az alapoktól elindulni ma nem is olyan elvetemült ötlet, és ezzel valószínűleg a közgazdászok is egyetértenek. A ma működő állami rendszerek és adószabályok több évtized alatt alakultak ki, megváltoztatni őket pedig csak nagyon lassan lehet, inkább csak próbálják befoltozni a lyukakat, hogy képesek legyenek a 21. századi vállalkozások, a gazdaság egészének, valamint a kibertér kiszolgálására.

Van már példa

Az átlátható államra azért már vannak ma is példák. Finnország híres arról, hogy nagyon lenézik az adócsalókat. Hogy őszinték legyünk, tőlük délre azért még sok országban van egyfajta betyár virtus az adóelkerüléssel kapcsolatban, az adók be nem fizetése valamelyest büszkeséggel is tölti el a vállalkozókat. A finn hozzáállás annak köszönhető, hogy ott minden adózó évente kap egy könnyen áttekinthető, de részletes kimutatást arról, hogy mire ment el az adója. Ez a rendszer javítja az adómorált, ezért nem keresnek kiskapukat és kibúvókat a befizetések alól, hiszen tudják, hogy milyen állami beruházásokat támogattak az adók megfizetésével.

Merre halad a világ?

Akkora mostanában a bizonytalanság nemzetközi adózási fronton (is), hogy egyáltalán nem véletlen, hogy 8 év után az úszó sziget elmélet újra felerősödött, és most minden eddiginél aktívabban folyik a projekt előkészítése. „Adózási szempontból számos ország nem úgy cselekszik a gyakorlatban, mint amit kifelé kommunikál” – mondja a szakértő. Megpróbálják elhitetni velünk, hogy lehetséges az egységes adórendszer az egész világban és ily módon az egyenlő piaci feltételek is. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az államok egyre protekcionistábbak, arra törekszenek, hogy a másik országtól elcsábítsák az adózókat, hogy inkább náluk végezzenek beruházást és fizessenek adót (még ha csak keveset is). Emellett a saját adózóikat is jobban védik, különösen, ha azok külföldön is működnek, ahol ugyancsak megpróbálják megadóztatni őket (mint ahogy ez az amerikai tech cégek szolgáltatásai esetében is látható).

Az adóharmonizáció dacára még az Uniós tagállamok is számtalan esetben egymás ellen dolgoznak. Mindenki egyenlő adózási feltételeket akar, de a kisebb országok mégsem erre haladnak. Mivel a kisebb országoknak kevés a lehetőségük a kiugrásra, adókedvezményekkel próbálnak kedvezni a nagy cégeknek, így egymás versenytársaivá válnak. A nemzetközi kereskedelem adóztatásában is nehéz most egyensúlyt találni. Lehet említeni az amerikai-európai, amerikai-kínai vámháborút, amelyről egyelőre nem lehet tudni, hogy komoly és állandó, vagy csak egy újabb múló Trump-szeszély.

Az új Global Wealth Reportban jól látszik, a bizonytalanság és a forrongó országok miatt a tőke elkezdett mozogni a világban, próbál biztos helyet találni. Szingapúr, Hongkong és Dubai most a fő célpont, de Svájcot és Ausztriát sem rengette meg a banktitok feloldása úgy, ahogy azt sokan várták.

Megéri a szigeten adózni?

Mielőtt csomagolnánk a bőröndöt, azért tudnunk kell, hogy ha valaki magyar állampolgárnak minősül, akkor itthon is kell adóznia, hiába költözik el az úszó szigetekre. Kivétel, ha van második állampolgársága és külföldi lakcíme az illetőnek, vagy ha van kettős adóztatást elkerülő egyezményt a két ország között. Azaz magyarként hiába veszünk majd Francia Polinéziához tartozó úszó szigeten egy lakóegységet, nem veszítjük el a magyar adóalanyi minőségünket. Ha viszont lehet állampolgárságot szerezni majd a szigeten, akkor elveszíthetjük a hazai adóügyi illetőséget. Nem kizárt, hogy hamarosan állampolgárság is jár majd ugyanitt a külföldi befektetők részére.