Írástudók
Az olvasó népért

Vlagyimir Szorokin Írósztárok © WAN2

Amikor a moszkvai Nagyszínház nézőterébe belefúródott a jövőbe emigráló, mindent visszacsinálni akaró komcsik üzenete és Berija arra a kérdésre, hogy „Mondd meg őszintén, Berija elvtárs: jó lesz-e ez nekünk?”, azt válaszolta – „Igen, jó lesz!”, az orosz próza meg volt mentve.

Vagy ha nem is volt megmentve, meg volt csinálva, méghozzá hátulról. Vlagyimir Szorokin egyetlen jelenetbe sűrítette azt, amit a posztszovjetről és a posztmodernről tudni kell. A szovjet-orosz írókat és líristákat persziflázsoló kollázsregényben Berija bizniszelni kezd a történelem kerekének visszafordítására is alkalmas kékhájjal, majd a James Bond-szerű vaudville-ben sor kerül minden más mellett egy kemény pornó akcióra Sztálin és Hitler között, miközben Hruscsov a háttérben beavatkozásra kész. Szorokin lenyúlta Viktor Pelevint, aki a Kristályvilágban a tivornyák ritmusához igazította a Szovjetunióban végbement változásokat, kezdve attól, hogy az országot tulajdonképpen a Kreml alatti szinkronvilágból irányították, egészen azt a korábban nem ismert tényt vázolva, hogy Sztálin akkor veszítette el a hatalmát, amikor a Felső Világ állatkertjének elefántgondozója fejbe vágta őt egy lapáttal, és megszerezte tőle a pipának álcázott csodafegyvert. Igen, úgy tűnik, mindenki Pelevinre akar licitálni, de ez azért jó, mert csak így születhettek meg a valósággal analóg kollegiális abszurdok. Szorokin minden, az új világról tudósító könyve egy-egy szellemi és fizikai katasztrófa: a Sor, a Jég, és a Magyarországon a Téma lezárva antológiában publikált Hirosima a bizonyíték. Pelevin a Kristályvilágban bemutatja kortársait, akik a fordultfarkas-kérdés tanulmányozásába, a sápadt-fekete szektákba, a mardong építésbe menekülnek, és újra a veszélyessé váló miszticizmusban hisznek az érthetetlen, de mindenképpen csak elképzelhetetlenül sok pénzzel finanszírozható valóság helyett. Pelevin legújabb regényében, a racionális Számokban a teljes transzban, eszeveszetten forgó haláldervisek Tarantinót megszégyenítő képeken jelennek meg, miként Szergej Bolmat Klikk című városi bandita regénye maga a Kutyaszorítóban. A nálunk is elérhető újorosz könyvek szerzői egymást hekkelik. A moszkvai Ilja Sztogoff a szerencsétlen szentpétervári pénzváltó kirablásáról szóló, a világpolitikai játékokra is reflektáló Kamikazében rácsatlakozik saját, A macsók nem sírnak című kokainszippantó yuppie-riportjátra, de tulajdonképpen egy remek megkezdett történetet folytat, amit viszont Vlagyimir Szpektr írt meg Ennyi nem elég! címmel.

A kemény férfiak mellett, akik nem szívesen mutatkoznak a stricikkel, ám szinte biztosan ismerik őket, hasonló gesztusokkal írnak a hölgyek. A tüneményesen zavaros ifjú hölgy, a szentpétervári Keira Knightleyből, Irina Gyenyezskinából sosem lesz a cizelláltan és gondosan író nagyasszony, Ljudmila Ulickaja, mert – miként az a Vászja című lakótelepi horror szkeccséből kiderül – nem akar felnőni: mert erre igazából nincs is remény. Natalja Szmirnovából sem lesz Gyenyezskina, Oleg Posztnovból Jegor Radov, hanem egymás mellett fognak írni. Oroszország túl nagy ország ahhoz, hogy elég lenne egyetlen Mester, a modern Háború és békét megalkotó Vaszilij Akszjonov (Moszkvai történet), egyetlen Tanítvány, Tatyjana Tolsztaja (KSSZ) vagy egyetlen részeges zseni, a Moszkva–Petucski alkotója, Venedikt Jerofejev. Mindenki másért ír, de mindenki ugyanazon okból: mert megy neki.

Szovjetikumok, avagy édes élet
Nem kell mindig kaviár?

Mi ez?
Kaviár, vagyis halikra, neve a török „khavyar” szóból származik. A valódi kaviár alatt kizárólag a tokhalfajtákból és a kecsegéből kinyert ikrákat értjük. Az orosz cári udvar és általában a nemesség kedvelt eledelének számított, amelynek európai népszerűségéhez nagyban hozzájárultak a gasztronómiában járatlan bolsevikok is: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom elől Európába menekülő arisztokrácia nem csak a családi porcelánt és az ikonosztázokat, de a kaviár szeretetét is magával vitte Nyugatra.

Mi a teendő?
A Vörös téren Ritz-Carlton Hotel épül, a moszkvai bazársorok nyugati divattervezők kollekcióit kínálják, a belvárosi éttermekben csillagászati árak dívnak, a javak újraelosztásakor korán kelő újoroszok pedig visszaszoktak őseik luxusára, a kaviárra. A kaviárbiznisz virágzó, és mint sok minden más, többnyire illegális üzletág. Meg nem erősített forrásaink szerint ma az olaj és az alumínium után a kaviár a legjövedelmezőbb féllegális üzletág Oroszországban. Az Egyesült Államok most készül betiltani az orosz kaviárimportot, mert veszélyeztetettnek látják a „kaviártermelő” halfajták fennmaradását. Amíg a 90-es években az egyik tokhalfajta súlya elérte a fél tonnát, ma – a gyors kitermelés miatt – már a 150 kilós példányokat is halásszák.

Pezsgőfürdő

Mi ez?
Hogy gyorsabban teljenek a téli esték, és jobban csússzon a kaviár, a luxusfüggő II. Sándor az egyik leghíresebb francia pezsgőkészítőt, Louis Roederert bízta meg egy személyre szóló udvari pezsgő megalkotásával. Az eredmény az áttetsző kristályüvegbe palackozott Roederer Cristal lett. II Sándor királyi itala ma is kapható, palackonként 80 000 forint körüli áron.

Mi a teendő?
Marilyn Monroe kedvenc pezsgője a Piper-Heidsieck volt, Churchill a Pol Rogerre esküdött, James Bond pedig a Bollingerre. A Szovjetunió a „Pezsgőt minden szovjet családnak” – szlogenű programmal igyekezett felzárkózni a pezsgőfronton: a feladattal megbízott tudósok azonnal el is kezdték törni a fejüket, melynek eredménye a máig nagy népszerűségnek örvendő kommersz pezsgő, a Szovjetszkoje Sampanszkoje lett.

KGST piac
A „szocialista nagyipar” sci-fi, közgazdasági képtelenség és komédia, amit mégis halálosan komolyan kellett venni. A Wan2 bemutatja a legnépszerűbb Szgyelano in CCCP fogyasztási cikkeket: egy részüket a Szovjetunióból kellett becsempészni, másokat a hazánkban ideiglenesen állomásozó (öröklakást is vásárló) orosz tisztektől lehetett zsákmányolni – forintért vagy más csereeszközért.

Junoszty tévé

Mi ez?

Távolban egy fekete-fehér Junoszty: volt képük hozzá © WAN2

Egy műszer, amely félúton helyezkedett el az elemlámpa és a televíziókészülék között. A Junoszty 402B márkajelű tévén a jobb oldali gomb volt a ki-be kapcsoló és a hangerő szabályozó egyben. Négy csatorna programozható a négy gomb eltekerésével. A készülék többsávos vételre alkalmas, sávot a gombok kihúzva elforgatásával változtathatunk.

Mire jó?
Ahogy a kollégisták mondták: „A Junoszty tévé a Portásország portásainak szórakozása volt a diákigazolványok notórius kéregetése mellett.” A nyaralókba is jobbára Junoszty jutott vagy a félszobában élő nagyinak is beraktak egyet, csak hogy valamivel lekössék, ha már eladta a kedvünkért a vidéki házát, hogy jobb feltételekkel vegye fel az a hálátlan fia OTP-kölcsönt. Junosztyot vittek ki magukkal a hajnali horgászok.

De vajon mit néztek rajta?
A Csali – horgásztízperc (műsorvezető: Pirigyi István) péntek délutánonként ment. A horgász különben is gyanús. Miért nem jó neki otthon? A legjobb volt a Micsurin (ma Derék) utcai lakótelepi albérletben, kőhajításra a LADA bisztrótól, Junoszty tévén nézni végig a rendszerváltás küzdelmeit, amikor is a stúdióban 1990 tavaszán Csengey Dénes sasos madzagnyakkendőjét érdeklődve bámulta Pető Iván.

Krasznaja Moszkva

Mi ez?
Mivel minden ország kifejlesztette a maga nemzeti kölnijét, a szovjet elvtársak megtervezték a hónaljszagnál egy fokkal illatosabb, 61 fokos alkoholtartalmú Krasznaja Moszkva parfümöt: amely a kontyra és a konty alá is használható volt.

Mire jó?
Nálunk a kölninek csak egy napig volt szezonja, húsvétkor, ahogy pezsgőt is csak szilveszterkor ittunk. Nem volt jellemző, hogy kölnit parfüm helyett használták volna a magyar lányok, sőt alapvetően mindenki utálta a szagát. Aki menőzött, Krasznaja Moszkvát használt. Utóbbinak meghatározhatatlan volt a odőrje, az orgonaillattól a hóvirágon át egy elázott usanka szagáig terjedt a spektrum. Mi, magyarok egy Krasznaja Moszkva Kisegyüttes nevű polbeat bandával is büszkélkedhetünk, de nyilván a Nagyfa galeriből Barna Lord azt mondta volna rájuk, hogy kend a hajadra.

Szamovár

Mi ez?
Teafőzésére használatos vízforraló, leginkább egy díszes sportserlegre emlékeztető alkalmatosság. A szamovár kultúrája a negyvenéves orosz elnyomatás ellenére sem honosodott meg a magyar háztartásokban. Nyilván, nem fért volna el a lakótelepi lakások két négyzetméteres konyhájában, ráadásul sokak számára ugyanolyan komcsi szimbólum volt, mint az esztergált Szputnyik szuvenír.

Mire jó?
A szamovár valóban úgy nézett ki, mint egy szovjet Némó kapitányos filmben a Nautilus, vagy egy ősi orosz rakéta, amelyről még a Szmolníj falainál ábrándoztak a jövőbe fürkésző kommunisták. Pedig tudhattuk volna, ha máshonnan nem is, mint az 1979-es szilveszteri Alfonshow Csehov-paródiájából, hogy a szamovár teafőzésre való: abból ereszti a forró vizet Ványadt Ványatovics Ványatov.

ZIL: a meseautó

Mi ez?

Verhetetlen design ZIL © WAN2

Ez az 1933-ban kifejlesztett ZIL (Zavod Imeni Lihacheva) a szovjet erő metaforája, maga a „Russian Pride”. Az első, 115 km/óra sebességre képes szériát Sztálinnak ajánlották, azaz „dedikálták”. Az AMO nevű kocsi továbbfejlesztett változata volt. A 101 Sport ZIL már 162 km/ órát futott. A 112-es sorszámú ZIL, melyet 1951-től gyártottak, 6 méter hosszú volt, de ez már csak a legnagyobb orosz celebrityknek jutott, például Sztálinnak, Berijának, és a többi tömeggyilkosnak.
A hatliteres, V8-as motorral felszerelt gépeket némi átalakítás után autóversenyekre is használtak. Az a ZIL-modell, melyet Sztálin simogat egy fekete-fehér képen, leginkább az orosz Rolls Royce-ra emlékeztet, ugyanakkor a ZIL 117-es már inkább a 80-as évek közepi Volvókra hajaz. És persze, miért pont az arculati minimumban lennének következetesek az oroszok.

Mire jó?
A ZIL a lineáris termékbővítés iskolapéldája: a kubikoláshoz használatos „billencses” teherautók mellett katonai ZIL-eket is készítettek. Ez a világ vidámabbik felén legalább olyan képzavar lenne, mintha találkoznánk egy Cadillac gyalugéppel vagy traktorral. Sőt, hogy minden mindegy legyen, még tűzoltókocsikat is készítettek ZIL márkanév alatt. Szerencsére, legtöbben nem a csengőfrászos, lefüggönyözött ÁVÓ-s Pobedákra és ZIL-ekre emlékeznek, hanem a lakótelep építése idején a földmunkáknál használatos „erőemelő és fekve nyomó” ZIL-ekre, melyet a bátrak faluhelyen átalakítottak kenyereskocsivá, megmutatva a nép nagy túlélő képességét. Rákosi – mások szerint Farkas Vladimir – egyik ZIL-jét a hetvenes évek végén Ihász Gábor táncdalénekes a Röppentyű utcai használtautó piacon megvásárolta, egy darabig feltűnt vele a pesti utcákon, majd eladta a Magyar Filmgyártó Vállalatnak.

Usanka

Mi ez?

Fagypont alatt életmentő Usanka, márkajellel © WAN2

Az orosz nemzeti fejfedőnek legalább olyan szimbolikus jelentősége volt, mint a frígiai sapkának, vagy Che Guevara deszantos satyakjának. Téli viselet, nélküle nem lehetett megnyerni a háborút „Tél tábornok” seregei ellen. A szlengben a motoros rendőrt becézték usankának a lehajtható szőrmesapkája miatt.

Mire jó?
A Közönséges macskaszőrből vagy méregdrága, már kihalt szibériai prémium minőségű állat ruhájából egyaránt készült usanka pihe-puha „szőrike”, ily módon némi erotikus asszociációknak is teret engedett, mint a kézmelegítő muff. Van popkulturális vonatkozása is. A Primal Scream prágai koncertjén például a gitáros srác usankában nyomta, de a Kézi-Chopin is megénekli a „műszőr usankát”. Az usanka státuszszimbólum is. Ha tudni akarod, hogyan lehet beleőrülni és belepusztulni a minőségi fejfedőért folytatott harcba, olvasd el Vlagyimir Vojnovics A kucsma című kisregényét!

A végtelen metaforája Matrjoska baba © WAN2

Matrjoska baba

Mi ez?

Egy olyan baba, melynek hasában van egy újabb baba van, abban ismét egy, megteremtve ezzel az önmegtermékenyítés biológiai csodáját.

A népviseletbe öltözött orosz baba modelljét alkalmazni lehet a részecskefizika egyik fő problémájára is: az elemi részecskék számának bővülésére.

Mire jó?

Az orosz termékenységi istennő jól szimbolizálja a ’45 utáni politikát. Látunk egy oroszt, de valójában sok kicsi orosz volt benne, viszont ezt csak akkor vettük észre, amikor már megvettük a portékát. Reklamálni viszont csak 1988-tól lehetett.

A matrjoska baba kimondottan innovatív cucc volt, olyan fejlesztésekre gyakorolt hatást, mint a Kinder tojás, vagy éppen a legó. A Váci utcában biztos, hogy találsz olyan babát, amelyen Beckham, Putyin, Elvis Presley vagy Eminem látható.