Hasbeszélő: Lehet, hogy trend a gasztróban a retró, de van, amikor rosszul sikerül az időutazás
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Kelenvölgyben.
Mondhatnánk, magunk sem tudjuk, hogy is keveredtünk Kelenföld és Budafok közé, hivatalosan a 11. kerületbe. Ügyes-bajos dolgaink vittek oda. Az ügyek kellemetlenek voltak, a bajok tetéződtek, megéheztünk – viszont valahol a közelben kell lennie a Rétisas nevű intézménynek.
Az okos Waze tudta, merre kanyarogjunk, ha hosszú évek után szeretnénk egy nagyot enni és retrózni. Hát, a vendéglő réges-régen, pontosabban hat esztendeje, nem ott van, ahol volt (Kelenföldön, az egykori Wien szálló szomszédságában, a Rimaszombat utcában), és nemigen hasonlít egykori önmagára. Sehol a rozsdamarta rácsos vaskapu, a diófa árnyalta kert, a kedélyes, békebeli vendéglősség, meghitt, homályos sarkok odabent, a fekete-fehér kockás kőpadló és így tovább. Helyette leltünk egy jókora, jellegtelen faházat itt a Kelenvölgyben, a Hunyadi Mátyás úton, tulajdonképpen a Kelen SC sportpályáján, a focipályák fölé nyíló méretes terasszal, ahonnan a lelátók helyett kiválóan figyelemmel lehet kísérni az NB III-as csapat utánpótlásának edzését.
Jókora csalódás volt a semmilyen külcsín. De miért is képzeltük, hogy jótékony kezek egyszerűen átemelték ide azt a Rétisast, ami „1933 óta vendéglő volt, átvészelve a Horthy-korszakot, a II. világháborút, a szocializmust, és a rendszerváltás sem ártott neki” – ezt írták róluk még 2016-ban (az akkori Origóban), és mi hozzátettük volna, hogy a gasztroforradalom szele sem csapta meg. Mert mindig is hatalmas adag házias ételeiről volt híres, leginkább hús, pörkölt és belsőségimádóknak, és még panírmennyországnak is kikiáltották. Nyakkendős, öltönyös BMW-sek és a taxisok békésen egymás mellett parkoltak előtte a körzeti megbízott URH-s járgányával, a nagypapák Suzukijával, kerekeztek melléjük családilag bicajosok; igyekeztek a Kelenföldi pályaudvar sötét aluljárójából felbukkanva gyalogszeres éhesek. A törzsvendégek között neves sportolók, és igen, még TV-sztár séf is. És egy emberként kebelezték a pirított hagymahegy alól ki sem látszó rostélyost, a tejföldomb alatt roskadozó, nevezetes Mátrai borzaskát, a csülkös-velős pacalt és így tovább.