Révész Sándor: A roma közélet csodagyereke – Setét Jenő (1972-2022)
4 perc
2022.01.25. 17:00
Kevés embernek volt annyi személyes tapasztalata cigányok életéről, de ő hangsúlyozta leghatározottabban, hogy a személyes tapasztalatok semmilyen bősége nem ad alapot a helyzetkép meghatározására, mert ahhoz számolni kell, mérni, adatokat értékelni.
Nem volt nála bölcsebben és megfontoltabban szenvedélyes, gyakorlatiasabban elvszerű és elvszerűbben gyakorlatias személyiség. Miközben ránézett az emberre és beszélt, láttuk a fejében a rendet és szavainak szilárd alapzatát. Olyan magától értetődőnek tűntek higgadt lendülettel megfogalmazott és alátámasztott véleményei, hogy az embernek nagyon komolyan szembe kellett néznie önmagával és súlyos ellenerőt kellett leküzdenie, amikor nem értett vele egyet.
Miközben ólomnehéz gondokkal foglalkozott, olyan időtlen nyugalmat sugárzott, hogy az embernek az volt a benyomása, hosszú életre, bölcs aggastyán létre született.
És szívinfarktusban meghalt rögvest azután, hogy barátai az ötvenedik születésnapján rákívánták a következő ötvenet.
A roma közélet csodagyereke volt. Nagyon fiatalon kezdte a munkásságát, nagyon korán fejezte be az életét.
Nem cigánytelepről jött. Munkáslétből piacozó kereskedésre váltott szüleivel egy sárospataki lakótelepen nőtt fel, amely olvasztó tégelyként szolgált. Az együtt játszó gyerekeknek nem fajtájuk volt, hanem nevük – ahogy ő fogalmazott a gyerekkorára visszanézve.
Amíg el nem jutott 14 éves korában egy cigány gyerekeknek szervezett olvasótáborba, cigány szót nem hallott, cigány művészettel nem találkozott. Ott azonban eldőlt az élete. Aztán tovább dőlt, amikor a szobafestő ipariskolában keményen visszaszólt a tanárának, aki úgy szólította meg, hogy az a kövér cigány a hátsó padban.
Még nem volt nagykorú, amikor a rendszerváltás felszabadultságában megszületett az első független és szuverén roma polgárjogi szervezet, a Phralipe, amelynek alapító tagja lett. Nem egyszerű alapító tag, hanem alapító társ. 17 évesen bejárta szülőhelye környékét és vagy harminc települési szervezetet alapított. Felnőtt, sokat látott cigány emberek vették őt nagyon komolyan, mert már akkor sem lehetett őt másképpen venni. Elhitték annak a sihedernek, hogy a roma önszerveződésnek van lehetősége és jövője. Mennyivel könnyebb volt akkor ezt hinni!