Tordai Bence: Mérsékelni a szenvedést – ez most a legfőbb feladat
Az új koronavírus olyan súlyos világjárványt okoz, amilyet emberöltők óta nem látott a világ. De a nyomában járó gazdasági összeomlás és társadalmi válság is legalább annyi szenvedést hoz, mint a járvány maga. Vélemény. (Az írásra reagáló ellenvéleményt is talál a cikkben.)
Minden valószínűség szerint Magyarországon is százak, sőt, ezrek fognak kétoldali tüdőgyulladástól fuldokolni, sokan közülük bele is halnak majd – és eközben tízezrek válnak hajléktalanná, százezrek fognak rendszeresen éhezni és fázni, milliók szorítják majd kiadásaikat a legszükségesebb minimumra és élnek hosszú időn át mély, egzisztenciális szorongásban.
Ne feledjük, egy olyan országban élünk, ahol az emberek közel kétharmadának legfeljebb két hónapra elég megtakarítása van: jövedelemvesztés esetén 36%-uk egy hónapig se, 29%-uk egy-két hónapig tudja fedezni a kiadásait!
A járvány okozta egészségügyi válság és társadalmi válság nem verseng egymással. Mindkettőt kezelni kell: megelőzni, hogy nagy tömegeket döntsön le a lábukról a koronavírus vagy a jövedelemvesztés járványa, és mérsékelni a betegek és a nélkülözők szenvedéseit.
A vírus elleni küzdelemben szerencsére jórészt az orvosok, járványügyi szakemberek útmutatásait követi a kormány, a szociális válságot viszont, úgy tűnik, nem szociálpolitikusok, de még csak nem is szociálisan érzékeny politikusok kezelik.
"Dominó módjára roppanthatja meg teljes háztartások megélhetését a járvány"
A járvánnyal terjedő gazdasági válság mindenkit érint, de jól látható, kikre kéne kiemelten figyelnie az államnak - vallja Szalai Júlia szociológus, az MTA doktora. Csak remélni tudja, hogy hajtűkanyart vesz a kormány eddigi szociálpolitikája. Interjú. HVG: Vannak már olyan honfitársaink, akik a járvány miatt éheznek? Sz.
A gazdaság összeomlását a Fidesz-kormány elsősorban a gazdasági szereplők szemüvegén keresztül nézi. Pedig, ahogy Karácsony Gergely főpolgármester, a Párbeszéd társelnöke írja, a válságkezelés első számú alapvetése az kell legyen, hogy:
„Nem a társadalom van a gazdaságért, hanem a gazdaságnak kell kiszolgálnia a társadalmi fejlődést.
Amikor a válság megoldásáról gondolkodunk, az nem indulhat ki másból, csakis az emberből, az ő munkájának, megélhetésének biztosításából.”
Zöld baloldali politikusok lévén eddig is azt képviseltük, hogy fenntarthatóvá és emberközpontúvá kell tenni a társadalmi-gazdasági berendezkedést, de most azt is látjuk, hogy a szükségszerű újratervezés erre ritkán adódó lehetőséget teremt.