A globális pénzügyi környezet gyors változása és az egyre keményebb makroökonómiai kihívások ellenére a világszerte kezelt vagyonokon belül az ESG-szempontokat figyelembe vevőknek a piaci értéke 2025-re elérheti az 50 ezermilliárd dollárt, azaz az összes kezelt pénzügyi eszköz egyharmadát. A növekedés nem kis részben annak lesz tulajdonítható, hogy az idén az EU-ban, Nagy-Britanniában és az USA-ban jelentős szabályváltozás várható a vállalatok ESG-, azaz a működésük környezeti, társadalmi és irányítási hatásairól számot adó beszámolási kötelezettségében. Ezek az elvárások-kötelezettségek azonban aligha csak a szabályozás miatt gyakorolnak egyre nagyobb hatást a pénzpiacokra és a vállalati szektorra. A klímaváltozást szinte mindenki érzi a bőrén, elég csak a 2022-es európai hőhullámokra, az amerikai erdőtüzekre vagy a pakisztáni áradásra gondolni.

Az ESG-szabályozásban egyértelműen az EU jár az élen. Az Európai Parlament és az Európai Tanács 2019-ben fogadta el a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételi rendeletét (SFDR – Sustainable Finance Disclosure Regulation), amelynek regulái lépcsőzetesen léptek hatályba, egy részük 2023 elején. A szabályozás szerint minden pénzügyi szereplőnek – így például a bankoknak, a befektetési alapoknak, a biztosítóknak, a pénzügyi tanácsadóknak – nyilvánosságra kell hozniuk, hogy miként építik be a fenntarthatósági szempontokat a befektetési döntéshozatali folyamataikba. Arról is tájékoztatniuk kell a fogyasztókat, hogy az egyes pénzügyi termékek mennyire „zöldek”. Az idei esztendőtől pedig minden év június 30-áig közzé kell tenniük a fenntarthatósági faktorokkal kapcsolatos befektetési döntéseik káros hatásait is.

Az EU még ennél is tovább lépett, és 2024-től 2028-ig összesen öt lépcsőben a pénzügyi szektoron kívüli vállalatok számára is előírja az ESG-közzétételi kötelezettséget (CSRD – Corporate Sustainability Reporting Directive). Ez vonatkozhat az EU-ban működő, de nem az unióban bejegyezett cégekre, illetve tőzsdén szereplő kis- és közepes vállalkozásokra is. A cél, hogy Európa a világ első számú fenntartható kontinensévé váljon.

Az Európai Bizottság még 2018 márciusában terjesztette elő a cselekvési tervét, hogy a beruházásokat fenntartható projektekbe irányítsa. Ennek legfontosabb állomása volt a 2020-ban elfogadott úgynevezett taxonómiarendelet, amely az egész ESG-rendszer szíve. A tavaly életbe lépett uniós taxonómia tartalmazza a környezeti szempontból fenntarthatónak tekinthető gazdasági tevékenységek listáját, és igyekszik egységes meghatározást adni a fenntarthatóság fogalmaira. E rendelet írja elő a vállalatok számára a fenntarthatóságról szóló adatokra közzétételével kapcsolatos, fokozatosan bevezetett kötelezettségeket is.

A CSRD azonban nem pusztán adatok közlését várja el arról, hogy egy befektetés mennyire veszi figyelembe az ESG-szempontokat, és egy adott termék mennyire fenntartható módon készült, hanem átmeneti terv készítésére is kötelezi a cégeket. Abból ki kell derülnie: a vállalati modell és stratégia kompatibilis-e azzal a párizsi klímacsúcson 2015-ben elfogadott céllal, hogy az évszázad végére a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot. Ahogy annak is, hogy megfelel-e az EU által megfogalmazott, 2050-re elérendő klímasemlegességnek, vagyis a nettó zéró üvegházgáz-kibocsátásnak. A CSRD értelmében az első jelentésekben a 2024-es pénzügyi évben történtekről kell számot adni, 2025-ben.

Pixabay / RoadLight

Persze nem egyszerű a tájékozódás az ESG-rendelkezések dzsungelében, és a végrehajtást számos egyéb tényező is lassíthatja vagy akár gátolhatja. Ráadásul nem csupán a szándék megléte és a végrehajtás lehet kérdéses: még mindig kihívást jelent a közös nyelv megtalálása, a pontos meghatározások rendszerének kialakítása a fenntarthatósággal kapcsolatban. Ahogy a valós, minőségi adatok szolgáltatása is. Szakértők úgy fogalmaznak: demisztifikálni kell az ESG-t, hogy az a vállalati gondolkodás részévé váljék. Tavaly például a média több esetben is megkérdőjelezte, hogy egy adott pénzügyi termék valóban megfelel-e a legjobb, úgynevezett „sötétzöld” kategóriának. Jellemző, hogy a pénzügyi szolgáltatók a termékeik idei kategorizálásánál már sokkal óvatosabbak voltak, mert nem akartak a greenwashing (zöldre festés) bűnébe esni, amikor hamisan vagy csak részben megalapozottan fenntarthatóként kínálnak pénzügyi szolgáltatásokat.

Az USA lépéshátrányban van az EU-val szemben az ESG-t illetően. Ez részben a szövetségi állami berendezkedésből, részben pedig a hatásköri vitákból következik. Az ottani tőzsdefelügyelet (SEC) például tavaly márciusban közzétette régóta várt javaslatait arról, hogy a tőzsdei vállalatok tegyenek jelentést bizonyos fenntarthatósági adatokról, mint az emissziójuk, a karbonlábnyom semlegesítésére tett erőfeszítéseik és a klímával kapcsolatban kockázatosnak ítélt ténykedéseik. A tervek szerint a felügyelet idén áprilisban közölte volna a tavalyi javaslataihoz képest kissé felvizezett szabályokat, de egyelőre késik vele.

Viszont szinte biztos, hogy ha megteszi, komoly jogi procedúrák elé néz. A precedenst a legfelső bíróság tavaly júniusi döntése teremtette meg, a testület ugyanis úgy határozott, hogy a környezetvédelmi ügynökségnek (EPA) nincs joga előírni az erőművek számára az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozását. A szövetségi ESG-ellenes hangulat példájaként a kongresszus megszavazta, hogy meggátolják a munkaügyi minisztériumnak azt a rendeletét, mely szerint a munkáltatók által átutalt magánnyugdíj-befizetéseknél az ESG- és a klímaszempontokat is figyelembe kell venni. A szóban forgó nyugdíjszámlákon 12 ezermilliárd dollárnyi vagyon parkol. Joe Biden elnök megvétózta a kongresszus döntését, de ez nem jelent semmit, mert januárban 25 állam indított jogi eljárást a szövetségi állam ellen a rendelet kapcsán, amelyről majd ugyancsak a legfelső bíróság mondhatja ki a végső szót. Floridában pedig Ron DeSantis kormányzó – a republikánusok egyik lehetséges elnökjelöltje – egész egyszerűen megtiltotta az alapkezelőknek az államban, hogy befektetési döntéseiknél figyelembe vegyék az ESG-faktorokat.

Az ESG-paráról érdekes tanulmányt tett közzé az ING holland pénzintézet. A felmérésben szereplő összesen 27 ezermilliárd dollárnyi vagyont kezelő háromszáz nemzetközi befektetési bank és társaság 47 százaléka jelezte, hogy tart az ESG-ellenes politikai és jogi nyomásgyakorlástól. Európában ez az arány 30 százalékos, Ázsiában pedig 37 százalékos. A kutatásban szereplők 54 százaléka pedig úgy vélte, hogy erősödni fog az ESG-szempontok figyelembevételével szembeni fellépés, ugyanezt Európában 35 százalék, Ázsiában 51 százalék gondolja.

Holott több kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy az ESG-szempontok alkalmazása hosszabb távon mindenképpen növeli a hatékonyságot, a profitot. A NASDAQ amerikai tőzsde például azt elemezte, hogy egy adott vállalat esetében milyen összefüggés van az ESG-minősítők értékelése és a piaci átlaghoz képest nyújtott teljesítménye között. Az derült ki, hogy például az MSCI nemzetközi indexszolgáltató által az ESG szempontjából a legjobbnak ítélt 85 vállalatnak a piac egészéhez mérve átlagosan 11 százalékkal magasabb volt P/E mutatója (amely a nyereséget a részvény árához viszonyítja). Az is kiderült, hogy az ESG-t figyelembe vevő cégek profitja nagyobb volt, az osztalékuk magasabb, és kedvezőbb kamatozású hitelekhez jutottak. A vállalatvezetőknek tehát a jelek szerint nemcsak a klímacélok elérése, valamint a munkahelyi egyenlőtlenségek és diszkriminációk felszámolása érdekében érdemes minél hamarabb beépíteniük a vállalati startégiába az ESG-t, hanem valamennyi érdekelt fél, így a befektetők, a munkavállalók, a fogyasztók és a közösség érdekében is.