hvg.hu: A szorongást tárgy nélküli félelemnek definiálhatjuk. A klímaszorongás miben különbözik a többi fajtától, és milyen tünetekkel fordulnak általában szakemberhez?

Dúll Andrea: A klímaszorongás definíciójáról még a nemzetközi szakmai életben sincs egyetértés: ez egy új jelenség, amelyre keresik a terminust, így elnevezték ökoszorongásnak. Az ökoszorongás egyébként intenzív érzelmekben nyilvánul meg: megbéníthatja a klímaszorongót hétköznapokban, gátolhatja, ez befordulhat akár önsértésbe, vagy mások bántásába – például a kollégáimhoz egy olyan kismama fordult, aki attól félt, hogy bántani fogja a babáját. Azonban lehet olyan kimenetele is, hogy az érzelmek becsatornázódnak a társadalomért zajló cselekvésekbe.

Egyébként az sem tisztázott, hogy a klímaszorongás valójában patológiás jelenség, vagy sem, hiszen bár a természetét tekintve ez valóban egy szorongás, szabadon lebegő félelem, ami keresi a tárgyát, azonban minden egyes esetben el kell dönteni, hogy valójában arról van-e szó, hogy az egyén a Föld jövője miatt aggódik, vagy valamilyen egyéb félelem talált meg ökológiai tárgyat. Például a kismama szoronghat a Föld jövője miatt, de az is lehet, hogy az anyaságtól való félelem jelenik meg így – ezt egy terápia keretében szükséges tisztázni, és amennyiben ez ténylegesen az ökoszorongás, ott érdemes a megjelenő energiát becsatornázni részvételi cselekvésbe: ültessen fát, érezze azt, hogy tényleg tesz a Föld jövőjéért.

Dr. Dúll Andrea

Tóth Balázs Fotóstúdió

hvg.hu: Mikortól kell klinikai szakpszichológushoz fordulni?

D. A.: Sajnos az általános hazai pszichológiai kultúrát is nézve, sokan csak akkor fordulnak pszichológushoz, amikor már ég a ház, például amikor már öngyilkossági késztetések jelennek meg az ember fejében. Nagyon jó lenne, ha elterjedne a gyakorlatban az, hogy erről beszélni nem ciki, hanem ez egy fontos téma, amivel foglalkozni kell. Általában azt javaslom, hogy merjünk a klímaszorongásról beszélni, mondjuk el a családtagjainknak, a barátainknak, hogy milyen aggodalmaink vannak, sokszor önmagában ezzel oldódhat a probléma, hogy ki merjük mondani. Azonban, ha a baráti beszélgetések nem segítenek, javaslom a mentálhigéniés konzultációt, illetve amikor már akkora a szenvedés-nyomás a személyben vagy a család, a barátok veszélyt észlelnek, akkor mindenképpen forduljunk pszichológushoz.

Szülőként nyugodtan lehet a szakemberekkel, a pedagógussal, az iskola-, vagy tanácsadó pszichológusokkal konzultálni a témáról. Akkor azonban mindenképpen érdemes a fiatalt pszichológushoz vinni, ha a szorongása legátolja, megakadályozza a normális életvitelében. Egyébként a fiatal maga is fordulhat például az iskolapszichológushoz.

hvg.hu: A gyerekekkel hogyan lehet erről a problémáról beszélni?

D. A.: A gyerekekkel mindenről érdemes beszélni a saját szintjükön, olyan módon, hogy ők azt értsék. Amennyiben a kommunikáció a saját szintjükön zajlik, elősegítjük azt, hogy ne a sokk fokozódjon, ebben például segítenek a gyerekkönyvek, a gyerek nyelvén írt irodalmak.

Ha a gyerek kezdeményez, hiteles, ha elmondjuk a saját problémáinkat ezzel kapcsolatban, például azt el lehet mondani egy kisgyereknek is, hogy: „engem is megérint a téma, én is szoktam ezen gondolkodni, jelenleg nem tudjuk még a megoldást, de azt tehetjük az ügyért, hogy például kevesebb műanyagot használunk”. Azonban nem kell feltétlenül kinyilatkoztatni mindent, nem érdemes a gyerekek szorongását fokozni.

hvg.hu: Egy, a The Lancet című folyóiratban megjelent friss globális tanulmány szerint a fiatalok 75 százaléka ijesztőnek tartja a klímaváltozást, és 83 százalékuk szerint nem gondoskodunk megfelelően a bolygóról. Magyarországon nem tapasztaljuk például a katasztrófa sújtotta területekhez képest kiemelkedően a klímaváltozás hatásait. Mégis kiket érint hazánkban a klímaszorongás?

D. A.: A kollégáim tapasztalatai alapján a klímaszorongás a leginkább a középiskola vége felé járó fiatal generációt érinti, akik jellemzően globálisan szoronganak. Egyébként a klímaváltozással kapcsolatos témákra is a kamaszok, a fiatal felnőttek a leginkább fogékonyak és a legérzékenyebbek, ennek részben az az oka, hogy ők a leginkább tájékozottak, a legaktívabb információkeresők. Iskolapszichológus kollégák arról számolnak be, hogy gimnazisták rendszeresen fordulnak hozzájuk azzal, hogy nem akarnak gyereket, hiszen „úgysincs a Földnek 20-30 évnél hosszabb jövője”, és gyakran megjelennek a körükben vádak a korábbi generációkkal szemben.

Fiatalok a III. Globális Klímasztrájk nevű rendezvényen, 2019. szeptember 27-én.

Reviczky Zsolt

A fiatalok klímaszorongásával kapcsolatban egy újfajta és biztató jelenséget tapasztalunk: a félelem és a szorongás között az a különbség, hogy a szorongás általában megbénít, lehetetlenné teszi az adaptív cselekedeteket, míg a félelem – negatív érzelmi színezete miatt – adaptív: segít abban, hogy elkerüljünk veszélyes dolgokat. A klímaszorongás jellemzője, hogy a fiatalok sok információhoz jutnak hozzá, ezeket képesek összekapcsolni és cselekvésbe átfordítani – vagyis ez a szorongás adaptív is lehet.

A fiatal generációk és a hozzáférhető sok információ által közvetítve az idősebbeknél is megjelenik a klímaszorongás: például a nagyszülő aggódhat az unokája jövőjéért. Illetve azokat is érinti a jelenség, akik valamilyen szempontból érzékenyített helyzetben vannak, szorongásba fordulhat át, ha egy kismama, akit rengeteg inger ér, végiggondolja a gyerekének a jövőjét.

Egyébként arányos lehet a klímaszorongás mértéke a tájékozottsággal, az információszerzés lehetőségével, és az iskolázottsággal is.

A világörökségi helyszínek harmadát fenyegeti a klímaváltozás

Addig nézze meg Velencét, amíg teheti!

hvg.hu: A kultúrák közötti különbségek befolyásolhatják a klímaszorongást?

D. A.: Összességében a környezet percepcióját – vagyis azt, hogy az egyén mennyire látja egésznek a környezetét – befolyásolják a kultúrák közötti különbségek. Például, ha a japánok, illetve az amerikaiak néznek egy akváriumot, akkor a japán ember inkább látja az egészet, a hátteret, amely előtt halak úsznak, míg egy individualista kultúrában, például az amerikaiban az egyén a halakat figyeli, nem a háttéren van a hangsúly.

Emellett a természettel intenzívebb kapcsolatban levő kultúrák, például a skandinávok, illetve a környezeti katasztrófáknak jobban kitett nemzetek fogékonyabbak a környezettel kapcsolatos témákra.

hvg.hu: A környezetpszichológia tudománya az 1960-as években indult Amerikában, és itthon – az Ön munkássága kapcsán – az 1990-es években terjedt el. Ennek része a zöld környezetpszichológia, amely a fenntarthatósággal foglalkozik. Mégis miért manapság került előtérbe a klímaváltozáshoz való viszonyunk?

D. A.: Ez egy összetett kérdés, és három fő oka van. Először is, a környezetpszichológia tudománya azért alakult ki, mert az 1960-70-es években a természeti, ipari, technológiai katasztrófák felhívták a pszichológusok figyelmét a nagy intenzitással környezetkárosító jelenségekre. Bár az emberiség jelenléte óta mindig történtek kisebb-nagyobb beavatkozások, amelyek befolyásolták a környezetet, ez a fajta invazív mód a technológiai fejlődéssel terjedt el.

A Coca-Cola Magyarország önkéntesei a Pet Kupa szervezésében hulladékot gyűjtenek a Tisza-tó környékén 2021. augusztus 27-én.

Juhász István András

A második oka, hogy időbe telt, míg a temészet-, és társadalomtudomány összekapcsolódott, és belátták, hogy az emberi tevékenység okozza a globális felmelegedést, így megakadályozni is ő tudja. Már Newton, Descartes óta elkülönítve kezelték a természettudományokat a társadalomtudományoktól: eleinte a környezetkárosítást elválasztották a humán tényezőktől, és az ember viselkedésének megváltoztatása helyett újabb technológiákat, eljárásokat, módszereket és anyagokat igyekeztek bevezetni.

Ráadásul az emberi pszichológiai működés is lomha: nagyon sok időt vesz igénybe, amíg megváltoznak nézeteink, emögött számos, a túlélést és az alkalmazkodást szolgáló pszichológiai mechanizmus áll. Például az önképünk megtartását szolgálja az, hogy relatív folyamatosan egységesen, koherensen gondolkozunk a világról.

A harmadik oka, hogy a környezet megváltozása egy nagyon komplex globális jelenség, amelynek az összefüggéseiről nehéz az egyértelmű, közérthető kommunikáció még a tudósok között is: például amikor arról beszélünk, hogy a mikroműanyagok hogyan bomlanak le, nem könnyű belátni azt, hogy ez hol függ össze az emberi pszichológiai működéssel, nem csak a tudományoknak, pláne a hétköznapi embereknek. Azonban szerencsére mára annyit kommunikál a média erről a jelenségről, hogy az embereknél a probléma átütötte a tudatosulási küszöböt, ezt segítette az, hogy elkezdtük a bőrünkön érezni az extrém időjárás negatív hatásait, és a koronavírus-járvány megjelenése is.

hvg.hu: A zöld zaj segíti vagy hátráltatja a változást?

D. A.: A ránk zúduló rengeteg információ között fontos, hogy az emberek a humán tényezőt is figyelembe vegyék, ne csak azt hallják meg, hogy mi történik például a cunamival. Az is szorongást vált ki sokakban, hogy ha arra gondolnak a sok információ kapcsán, hogy ennyi ideje már nincs is a Földnek, amíg a társadalmi gondolkodásmód megváltozik, hiszen ez egy hosszú és lassú folyamat.

Azonban semmiképp sem gondolnám azt, hogy a ránk áramló információkat csökkentenünk kellene, inkább sokkal intenzívebb kritikai gondolkodásra volna szükségünk, ami nem feltétlenül jön magától. A gyerekeknek az iskolai képzésekben ilyenfajta kritikai gondolkodást kellene tanítani: a környezeti nevelés ne csak a szelektív hulladékgyűjtés elsajátításából álljon, hanem ez abban is segítse a gyerekeket, hogy okosan szűrjék és értelmezzék az információkat, ez beépülhet a szülői gondolkodásba is.

hvg.hu: Minden információ birtokában állunk, mégse cselekszünk környezettudatosan, mi ennek az oka?

D. A.: A változáshoz a legtöbb embernek nehéz alkalmazkodnia, ez kis változások esetében is nehéz kérdés, pláne globális változásoknál, ahol sem a jelenség, sem az erről folyó kommunikáció nem egyértelmű. Egyébként a „fenntarthatóság” szó sem helytálló a tudósok szerint, hiszen ezt azt jelzi, hogy a jelenlegi helyzet valahogy fenntartható, de ez nem igaz, hanem ennél radikálisabb változtatás kell.

Bár manapság trendi azt mondani, hogy fontos a környezetvédelem, de az emberek gyakran ezzel csupán szeretnének jó benyomást kelteni, valós cselekvés sokszor még nem tükrözi ezt.

hvg.hu: Sokféleképpen viszonyulhatunk a klímaváltozáshoz. Ennek egyik módja az ökogyász, ami az élővilág pusztulása, az egyes fajok kihalása, vagy akár a szűkebb személyes természeti környezet megváltozása – például egy ledózerolt park – miatt érzett gyász. A jelenség mennyire érinti a klímaszorongókat?

D. A.: A két folyamat sokszor összefonódik, de jelentkezhet külön is. Az ökogyász a szorongással összehasonlítva – kissé leegyszerűsítve – pont ellentétes dinamikájú, egy hátulról visszafelé mutató folyamat: az ember észleli azt, hogy a Föld pusztul, és ezt a veszteséget gyász formájában dolgozzuk fel, míg a szorongás a később bekövetkező jelenségek miatt jelenik meg.

Égő aljnövényzet és erdő a 76-os főút mentén, Sármellék közelében, a Kis-Balaton térségében 2022. március 6-án.

MTI / Varga György

Egyébként a nagyon hasonlóan gyászoljuk a környezetünkben lévő dolgok elvesztését, mint ahogyan fontos emberek elvesztését gyászoljuk, hiszen a környezettel van egy érzelmi kapcsolatunk: gyászt élünk meg, amikor elvész egy fontos, emlékeket hordozó tárgy, vagy amikor eltűnik a minket körülvevő erdő.

hvg.hu: Viszonyulhatunk úgy is, hogy egyáltalán elfogadjuk-e a klímaváltozást. Mi áll a klímatagadás hátterében?

D. A.: Több okra visszavezethető, de mindenképpen onnan érdemes kiindulni, hogy az ökológiai problémák megértése bonyolult, és az emberi gondolkodás is nagyon sokszínű. Lehetséges, hogy a komplex problémákkal szembesülve valaki inkább nem fogad be új ismereteket, de az is lehet, hogy valaki azért nem nyitott az új információkra másoktól, mert tekintélyelvű. Az emberek gyakran nem fogadják el azt sem, ha valaki másképpen gondolkodik, sőt a gondolkodási koherencia megtartására is lehet a klímatagadás oka, ekkor az egyén egyéb nézetrendszereivel nem illeszkedik össze, pl. aki nem hisz a vírusban, az nem fog hinni a klímaváltozásban sem.

Változást csak akkor lehet elérni, ha az emberek törekszenek arra, hogy megértsék a természeti problémákat és kommunikálnak ezekről egymással.

hvg.hu: Sokan hivatkoznak arra, hogy azért nem figyelnek oda a környezetvédelemre, mert mások sem tesznek eleget, ennek mi van a hátterében?

D. A.: Jellegzetes probléma, hogy az egyén úgy érzi, nincs ráhatása a folyamatokra, és azt mondja: „én miért segítsek, ha ők nem?”. Ez nagyon hasonló szituáció, mint amikor minél többen mennek el az utcán a hajléktalan ember mellett, annál kevésbé segít az egyén.

Ennek oka, hogy az emberek sokszor rosszul ítélik meg a cselekvéseik következményeit. A környezetvédelmi szakpszichológusok úgy tudnak segíteni ezen, hogy az egyén vagy akár egy szervezet (pl. egy vállalat) felülvizsgálja a saját viselkedését. Erre rengeteg technika van, például ki lehet számoltatni, hogy egy hónapban mennyi vizet spórolhat meg, ha fogmosás közben elzárja a vizet. Ezzel a kicsi akciósorozattal megdöbbentően sok vizet takaríthat így meg a hónap végére, és az egyén is komoly eredményeket tud így elérni.

És az egyén úgy is dönthet, hogy utánajár az információknak, választ, és olyan döntéshozókra voksol, akik ezt az ügyet komolyan veszik.

Mit tehetünk, hogy ne árasszanak el a nedves törlőkendők?

Rengeteg egyszer használatos törlőkendőt használunk, amelyek a helytelen hulladékkezelés miatt nem csak a csatornahálózatban okozhatnak problémát, de az élővizeinket is szennyezhetik.

hvg.hu: Mi segíti a környezettudatos viselkedésre való átállást?

D. A.: A változás folyamata jellemzően úgy zajlik, hogy először felfogjuk a tényt, érzelmileg elfogadjuk, majd csináljuk, de más sorrend is elképzelhető. Tehát a változás kiindulhat az érzelmekből (akár a szorongásból) tudásból, vagy a viselkedés kapcsán, szerencsés esetben a három összekapcsolódásával.

Egyrészt ezt egy tudatos kommunikáció segíti: bizonyos dolgokat fel kell adni, másokat meg kell csinálni, ez egy döntés vagy döntéssorozat. Másrészt azonban olyanra is látok példát, hogy nincs még meg a döntés, de a viselkedéssel kezdődik a változás: van egy megerősítő jellegű élmény, és ez után következik be az elfogadás, például adódik egy lakótelepen lehetőség komposztálni, és az emberek elkezdik, majd hozzászoknak.

Harmadrészt, ha a környezeti feltételek fennállnak, akkor bár nem tudatosan, de elkezdjük a cselekvést. A környezet kialakításával segíthetjük elő a változást: például ha a szelektív hulladékgyűjtő rendelkezésre áll, könnyen megközelíthető, világosan jelölik, hogy mit hova dobjunk, akkor azt látjuk, hogy az emberek elkezdik a szelektív hulladékgyűjtést. Ugyanilyen példa a közlekedési módok rendelkezésre állása, megválaszthatósága.

A házilag készített, az öko mosogatószer vagy mosogatószappan a legjobb? Teszteltük

Házi receptek, többé-kevésbé könnyen elérhető alapanyagok felhasználásával kotyvasztottunk környezetbarát szereket mosogatáshoz.

hvg.hu: Mikor lesz átütő változás?

D. A.: Részben már látok változást, zajlik a diskurzus a hétköznapokban, azonban ezt nehéz a viselkedésbe is átcsatornázni. Bonyolult átlátni a hatékonyságot, azonban fontos lenne lemérni az emberek hatékony cselekvését, és több ponton visszacsatolni, ez gyorsítaná a változást.