Csak a jók mennek el. Ferenc pápa a legmegátalkodottabb egyházkritikusoknak is belopta magát a szívébe azzal, hogy kifogásaikra és érveikre mosolyogva vállat vont, és azt mondta, bizony, ebben van valami. Aztán ennél sokkal több nem nagyon történt, de legalább már nem ott tartunk, hogy aki mást gondol vagy máshogy él, mint ahogyan szerintük kell, az a sátánt szolgálja. Megszelídültek kezében a parancsolatok. Ferenc azonban gyöngülő egészsége miatt lemondását fontolgatja.

Semjén Zsolt ezzel szemben régóta ismert gyengesége ellenére sem fontolgatja lemondását, pedig odáig sem tudja követni a Szentatyát, hogy nem muszáj görcsölni, lehengerelni, kiátkozni és az abszolútum igényével ordibálni, mert az úgyis Istennél van. Úgyhogy ő igenis megmondja a tutit, annak ellenére, hogy a fajok fennmaradásáról elmondottakkal látványosan bizonyítja, hogy a darwini elmélet alapjait sem értette meg. Isten nélkül az evolúció illogikus és punktum.

Ami azonban az evolúcióról előadott furcsa tanokat illeti, Semjén Zsolt abban nem tért el a hivatalos állásponttól – nem is az az ő küldetése. Tehát a kérdésre, hogy vajon minden katolikus olyan vadakat képzel-e, mint Semjén Zsolt, az a helyes válasz, hogy nos, ez az egyház tanítása.

Jegyezzük meg és írjuk javukra: a római katolikus egyház már legalább hatvan éve elismeri a törzsfejlődés lehetőségét, ebben alig száz évet késtek a normális szekuláris világhoz képest. Sok ezer éves hátrálásában a vallás ismét visszavonult, és mint a pók a petéit, sűrű szövésű zárványba rejtette az igazságát. Ahogy a hangyák a tojásaikat, menekítik az Istent, oda, ahová nem lát be a távcső és a mikroszkóp.

The Incredible Machine

Az új mondás az, hogy az evolúció az isteni teremtés eszköze. Ennek az elméletnek – mert a biológiai evolúció tényével szemben ez tényleg merő fantáziálás – a lényege, ahogy a miniszterelnök első helyettese szépen felmondta, hogy Isten eleve az anyagba kódolta bele a fejlődést. Tehát ünnepélyesen elindított egy furfangos gépezetet, és előre tudta, hogy ennek az eredménye az ember lesz, aki majd hinni fog benne (már amelyik nem születik buddhistának), megöli egyszülött fiát, és Semjén Zsolt fogja őt képviselni Magyarországon. És látá, hogy ez jó.

A manőver ügyes, mert lehet azt is mondani, hogy az élet keletkezésekor lökte meg Isten a kecskét, ami aztán megtolt egy kart, az megforgatott egy kereket, és végül kijött Semjén Zsolt. De nyitva hagyja a további visszavonulás lehetőségét arra az esetre, ha az ember az élet létrehozását, ha egyszer ellesi, vegykonyhájában szintén megteszi. Akkor majd lakozhat Isten az ősrobbanásban, mert ő már onnan kiszámolta, merre pattognak majd a biliárdgolyók. Ebből is látszik az ő végtelen bölcsessége, halleluja. Ősrobbanást már csak nem csinálnak ezek a minden lében kanál tudósok, vagy ha igen, akkor meg utána úgyse lesz, aki vitatkozzon.

Mindenesetre az évmilliókon át fejlődő gépezeteket kifundáló Isten sokkal izgalmasabb gondolat, mint a szobrászként teremtő, homokozó figuráé. És ezért méltánylandó, pont úgy, ahogy egy kicsit okosabb hollywoodi film. Az egyház ugyanis nem tudományos intézmény, hanem művészeti. Sokba kerül, korrupt és korlátolt, de széles tömegeket késztethet egy-két perc mélyebb gondolkodásra a felszínes szórakozás és azonnal ható hazug vigaszok helyett. Szóval ez így már-már a Mátrix színvonala, ha nem is éri el a komolyabb science-fiction szellemi igényességét.

Welcome to the jungle

Túl nagy arcra viszont ez a kényszeredett igazodás nem ad alapot. Az Isten, aki játékosságában elindította útján az ostorosmoszatot, bizonyára kedvét leli abban, hogy primitív teremtményéből mára kifejlődtek a KDNP-sek. De alig hihető, hogy az egysejtűekkel, dinoszauruszokkal és félmajmokkal tamagocsizó istenségnek határozott véleménye lenne abortuszról, homoszexualitásról vagy a magyar balliberálisokról. Vagy hogy lenne egyáltalán bármilyen törvényjavaslata. Bizarr elképzelés, hogy millió évekig elvolt a szerves fejlődés tempójával, aztán egyszer csak átváltott kézi vezérlésre, és azóta meg akarná mondani, kit illik szeretni és kit nem. Közelebb áll ez az evolúcióval dolgozó legfőbb lény Vonnegut merőben közönyös istenéhez, mint a saját fiát ideküldő, étkezési szokásokat és vallásos rituálékat szabályozó, sőt a híveinek örök nyaralást biztosító keresztény istenképhez. Meg lehet próbálni összehozni a kettőt, viszont akkor jól teszi az ember, ha örökre lemond az "illogikus" szó használatáról.

Ez az isten már nem egyenként teremti meg az állatokat, és nem oldalbordából a nőt. Csak egyszerűen nem takarítja a hűtőjét. És az ilyen istent aligha érdekli, ha odabenn hülyeségeket hirdet róla egy magasra kapaszkodott gomba a többi gombának. Semmivel se tartja többre, mint bármelyik másikat. Úgyhogy mégis Semjénnek lett igaza: nincs elszámoltatás odaát, és ideát sincs. Csak túlélés van, a legjobban alkalmazkodók túlélése. És ha nem is érti egészen, hogyan működik ez a dzsungelben, azt pontosan tudja, neki hogyan kell túlélnie.