Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Elhallgathatnak a fegyverek a 15 hónapja tartó gázai háborúban, miután Izrael és a Hamász szélsőséges palesztin szervezet megegyezett a tűzszünetről. Ha minden jól megy, tartósabb fegyvernyugvás következhet, de kérdés, miért pont most sikerült tető alá hozni az alapjaiban közel egy éve kidolgozott alkut.
Alig pár órával a világszerte hónapok óta várt és elméletileg vasárnap életbe lépő tűzszüneti megállapodás szerdai bejelentése után Izrael fokozta a támadásokat a gázai övezetben, jelezve, hogy nemcsak az egyezség betartása és tartóssága ígérkezik törékenynek, de még a folyamat kezdete is bizonytalan. Csütörtökre virradóra legalább hetvenen vesztették életüket a légi csapásokban, de közben a Hamász még mindig képes volt arra, hogy rakétát lőjön ki Izraelre. Közben Benjamin Netanjahu azzal vádolta a szélsőséges palesztin szervezetet, hogy az utolsó pillanatban változtatott bizonyos pontokon, ezért az izraeli kormányfő elhalasztotta a kormány ülését, amelyen a megállapodás elfogadásáról szavaznak. Izraeli részről ez teszi hivatalossá az alkut.
Mindenesetre a gázai palesztinok, az izraeli túszok hozzátartozói és támogatói, illetve szinte az egész világon sokan megkönnyebbüléssel fogadták a bejelentést, hiszen a várt egyezség a hónapokig tartó és kudarcokkal teli tárgyalások eredményeképpen véget vethet Izrael és a Hamász több mint 15 hónapja tartó véres és pusztító háborújának, amely fenekestől forgatta fel a Közel-Keletet.
A Dohában katari, egyiptomi és amerikai közvetítéssel folyt utolsó egyeztetéseken kiszenvedett megállapodás alapján az első hathetes szakaszban a Hamász a még fogságban lévő 98 túszból szakaszosan elenged 33-at. Köztük valamennyi nőt – civilt és katonát egyaránt – és gyereket, valamint az 50 év feletti férfiakat. Izrael cserébe több száz palesztin foglyot enged szabadon – minden civilért 30-at és minden katonáért 50-et. Az első 42 napban Izrael fokozatosan kivonja a csapatait a Gázai övezet középső részéről, és közben a terület északi részébe visszatérhetnek az onnan elmenekült palesztinok. A megállapodás alapján naponta 600 teherautónyi humanitárius segélynek kell bejutnia az övezetbe, ahol súlyos hiány van élelmiszerből, vízből és gyógyászati eszközökből.
A tűzszünet második szakaszáról folyó tárgyalások az első periódus 16. napján kezdődnének. Mégpedig az összes túsz – köztük a férfi katonák – elengedéséről, az állandó tűzszünetről és az izraeli katonák teljes kivonásáról. A harmadik szakaszban kerülne sor a meghalt túszok maradványainak a visszaszolgáltatására és elkezdődne a gázai újjáépítés, amit Egyiptom, Katar és az ENSZ felügyelne. Ám sok még a kérdőjel, a tisztázatlan részlet a második és a harmadik fázist illetően.
Joe Biden leköszönő amerikai elnök mindenesetre úgy távozhat, hogy még a hivatali ideje alatt sikerült nyélbe ütni a tűzszünetet, amiért a külügyminisztere, Antony Blinken vezetésével a kormányzata valóban megküzdött. Ugyanakkor utódja, a hétfői beiktatásával a washingtoni Fehér Házba beköltöző Donald Trump is a maga érdemeként üdvözölte a megállapodást. Tény, hogy az egyeztetéseken Biden csapatával együtt részt vett Trump közel-keleti küldöttjelöltje, Steve Witkoff is, aki – izraeli források szerint – igen erőteljesen igyekezett nyomást gyakorolni Netanjahura.
Biden ugyanakkor joggal hangoztatta azt is, hogy lényegében azt a megállapodást fogadták el, amelyet a kormányzata már tavaly májusban letett az asztalra. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy miért pont most bólintott rá Izrael és a Hamász. A válasz abban keresendő, hogy a politikai feltételek most álltak össze úgy, hogy létrejöhessen az alku. És ebben kétségtelenül jelentős szerepet játszik Trump érkezése, aki előre azzal fenyegetőzött, hogy ha a beiktatásáig nem jön létre a tűzszünet, akkor a Gázai övezetben „megnyílnak a poklok kapui” – bármit is jelentsen ez. A túszok között egyébként több olyan is akad, akinek amerikai állampolgársága is van.
Netanjahu alighanem azért most szánta rá magát a tűzszünetre, hogy jó pontokat szerezzen Trumpnál. A tavaly novemberi amerikai elnökválasztáson az az eredmény született, amely szerinte a legjobb a számára, a babérokat pedig így kétségtelenül nemcsak Biden arathatta le, akinek alelnöke, Kamala Harris volt Trump demokrata ellenfele. Számíthatott még az izraeli közvélemény nyomása és az izraeli társadalomra és gazdaságra nehezedő egyre nagyobb teher is. A gázai háború folytatásának csökkenő katonai értelmét pedig már hónapokkal ezelőtt megkérdőjelezte Joav Gallant volt védelmi miniszter, akit Netanjahu menesztett is.
Közben Ciszjordániában már-már polgárháborús konfliktusról beszélnek a Palesztin Hatóság rendfenntartó erői és a szélsőséges palesztin fegyveres csoportok között, ami szintén megfontolandó tényező lehetett. Végül pedig Izrael katonai értelemben nagyot nyert, hiszen jelentős mértékben meggyengítette a libanoni Hezbollah erejét, Szíriában megbukott Basar Asszad Irán-barát rezsimje és a Hamászt is támogató Irán sokat vesztett a közel-keleti befolyásából.
Ezáltal az iszlamista palesztin szervezet igencsak magára maradt, elszigetelődött, az izraeli célzott likvidálásokban pedig elvesztette a gázai és a száműzetésben lévő ismert vezetőit. A népszerűsége is csökkent a Gázai övezetben, ahol a hatalmas pusztítás láttán sokakban felmerül a kérdés, hogy volt-e értelme a Hamász 2023. október 7-ei támadásának, amelyben 1200 izraeli katona és civil halt meg és mintegy 250 túszt raboltak el. Az Izrael által indított háborúban pedig több mint 46 ezer palesztin vesztette életét – izraeli adatok szerint köztük 17 ezer militánst öltek meg –, és a 2,3 milliós gázai lakosság jelentős része földönfutóvá, az övezet pedig törmelékhalmazzá vált. Vagyis a Hamász számára a legfontosabb immár a saját túlélése lett.
A jövő azonban rendkívül bizonytalan. Bár Netanjahu bírja a miniszterei többségének bizalmát, így a kabinetje minden bizonnyal elfogadja majd az alkut, de a szélsőséges koalíciós partnerei ellenzik a megállapodást. Itamar Ben-Gvir belbiztonsági miniszter lemondással fenyegetőzik, de a frakciója távozása még nem jelenti a koalíció bukását. Ben-Gvir szinte büszkén vallotta be, hogy a tűzszüneti megállapodás tető alá hozatalát az utóbbi évben többször is meghiúsította. Az izraeli szélsőjobboldal azt hangoztatja, hogy a háborút addig kell folytatni, amig a Hamászt teljesen el nem tiporják, ami viszont az elemzők többsége szerint politikai kiút nélkül reménytelen. Ha viszont az ugyancsak ultranacionalista Bezalel Smotrich pénzügyminiszter is a távozás mellett dönt, akkor Netanjahu elveszítheti a többségét.
A tűzszünettel azonban mindenképpen fokozódnak az izraeli kormányfő politikai nehézségei. Miközben folynak a tárgyalások a korrupciós ügyeiben, a háború lezárásával megkezdődhet a meglepetésszerű október 7-ei támadás hivatalos kivizsgálása, a felelősség megállapítása, Netanjahu korábbi vitatott politikájának a mérlegelése. Ha megbukik a veterán politikus koalíciója, új választás lesz Izraelben, ahol hamar átrendeződhet a pártok palettája új erők felemelkedésével és régiek elsüllyedésével.
De sokkal kilátástalanabb a helyzet a Gázai övezetben. Egyrészt bizonytalan, hogy Izrael valóban készen áll-e a teljes kivonulásra, holott eddig ragaszkodott legalább az egyiptomi határ melletti Philadelphi-folyosó és az övezetet átszelő Necarim-korridor katonai ellenőrzéséhez. Ha a Hamász újra erőre kap, Izrael újabb rajtaütésekkel válaszolhat, ami a harcok kiújulásához vezethet. Az sem világos, ki irányítja majd a Gázai övezetet, illetve az újjáépítést, amely még békésebb, optimális esetben is hosszú évekig eltart majd.
