Kedden kezdődik egy népirtással vádolt volt ruandai orvos tárgyalása Franciaországban. A most 65 éves férfit azzal vádolják, hogy részt vett sérültek meggyilkolásában, majd – hogy a népirtásnak ne maradjon bizonyítéka – segített tömegsírba helyezni a holttesteket – írja a france24.

Eugene Rwamucyo ellen három évtizeddel a bűncselekmények elkövetése után indult eljárás. A volt orvos a vádak szerint segítette a hatóságok tuszi-ellenes propagandájának terjesztését is. Most életfogytiglani börtönbüntetésre ítélhetik.

A megvádolt orvos hutu családban nőtt fel. Az ügyészek szerint oroszországi tanulmányait követően, az 1980-as évek végén, tusziellenes militánsok keresték fel. Ruandában egyetemi tanárként dolgozott, eközben részt vett sebesültek megölésében, majd a szemtanúk beszámolói szerint segített a testeket tömegsírba temetni. Az elkövetők így akartak megszabadulni a mészárlás minden bizonyítékától.

A hazája elhagyása után a férfi Belgiumban és Franciaországban praktizált, miközben Ruanda nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. Letartóztatását megelőzően az észak-franciaországi Maubeuge kórházban dolgozott, kollégáitól érkezett egy tipp, így talált rá a francia rendőrség 2010-ben.

Ügyvédje szerint tagadja, hogy bármi rosszat tett volna, a férfi úgy gondolja, azért helyezték vád alá, mert nem szimpatizál a jelenlegi ruandai kormánnyal. A holttestek eltűntetésében pedig azért vett részt, hogy segítsen elkerülni egy “egészségügyi krízist”.

A tárgyalás várhatóan október 29-éig tart majd. Közel hatvanan tesznek tanúvallomást a következő hónap során. Ez a nyolcadik per az 1994-es népirtással kapcsolatban Franciaországban, a bíróság 2023 decemberében már elítélt egy másik orvost a ruandai mészárlásban való részvételéért.

Az 1994 tavaszán és nyarán, nyolcvan napon át zajló ruandai mészárlás során 800 ezer ember vesztette életét.

A népirtás előtt a lakosság 84%-a földműveléssel foglalkozó hutu volt, 15%-a az állatenyésztő tuszi népcsoporthoz tartozott.

1890-ben Ruanda német, majd később belga gyarmat lett, az ország berendezkedését rasszista elvek mentén jelentősen átformálták. A hutukat kizárták az oktatásból, döntéshozatali pozíciókba nem kerülhettek. Később a tuszik függetlenséget követeltek, ezután a gyarmattartók a hutukat kezdték támogatni, a függetlenné válás után már ők vették át a hatalmat. Eközben egy szomszédos országban, Burundiban a hatalmon lévő tuszik tömeggyilkosságokat követtek el az ott élő hutukkal szemben.

Ruandában a hutu etnikumhoz tartozó Juvenal Habyarimana került hatalomra 1973-ban, a diktatórikus kormányzás miatt fellépő nehézségekért a tuszikat okolta. Az Ugandába menekült tuszik megalapították a Ruandai Hazafias Frontot, majd 1990-ben betörtek Ruandába és kitört a három évig tartó polgárháború.

1993-ban a hutuk és tuszik fegyverszünetet kötöttek, melyben rögzítették, hogy a választások után a tuszik is kormányzati szerephez jutnak majd. 1994 februárjában ENSZ katonák érkeztek az országba. A megállapodás azonban nem lépett életbe, mert lelőtték a közép-afrikai államfők csúcstalálkozójáról hazatérő repülőgépet, melyen Ruanda és Burundi elnöke utazott. 

A kormányzat a tuszikat tette felelőssé és néhány órán belül megkezdődött a népirtás. Miután a miniszterelnök-asszony nyugalomra szólította fel az embereket, a hadsereg meggyilkolta a nőt és az őt védő belga ENSZ békefenntartókat is. Ezután az ENSZ kivonta a katonákat az országból. A népirtás júliusban ért véget, miután az RPF csapatai bevonultak Kigaliba és összeomlott a kormány.