Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Hezbollah több katonai vezetőjét is likvidálta Izrael az utóbbi hetekben, Haszan Naszrallahnak ezért tudnia kellett volna, hogy rá is vadásznak. Mégis az egyetlen, központi főhadiszálláson tartózkodott a pénteki izraeli légicsapás idején – kérdés, hogy miért. A Der Spiegel elemzése szakemberek nyilatkozataiból és névtelen forrásoktól szerzett információkból próbálta feltárni, mi történhetett pontosan.
Péntek este izraeli F–15-ös vadászgépek csoportja egytonnás bunkerromboló bombákat és más robbanószerkezeteket dobott le Dél-Bejrútban, ezzel halálos csapást mértek Haszan Naszrallah Hezbollah-vezérre és a legfőbb katonai parancsnokaira. A romok másfél nappal a támadás után még mindig füstöltek.
A Der Spiegel német napilap próbálta feltárni, mi történhetett pontosan.
Haszan Naszrallah és a katonai vezetőség föld alatti bunkerben tartózkodtak a támadáskor, egészen mélyen, egy olyan építményben, amit a Hezbollah főhadiszállásaként emlegettek. Ezt biztonságos helynek ítélték, bár lehetett tudni, hogy forgalmas épületegyüttesről van szó rengeteg helyiséggel, állandó jövés-menéssel.
Arról, hogy pontosan milyen lehetett a főhadiszállásnak nevezett bunker, a Hezbollah-tagoktól és az építési munkálatokkal egykor megbízott szakértőkhöz közel álló emberektől szerzett a német lap információkat.
Egyértelmű, hogy a bunkerben Naszrallah annyira biztonságban érezte magát, hogy még a Hezbollah katonai vezetői ellen elkövetett, rendkívül precíz, halálos támadások után is oda hívta össze a harci egységei vezetőit.
Egy névtelenül nyilatkozó szakember szerint a bejrúti bunker egészen mélyen, 50 méterrel a felszín alatt épült. „Olyan mélyen épült a vörös homokba, senki sem képzelte volna, hogy egy bomba elpusztíthatja” – mondta. Egy másik névtelen forrás elmondása alapján már évek óta vitatkoztak azon, hogy nemcsak egyetlen szuperbiztos óvóhelyet kellene építeni Naszrallahnak, hanem többet a föld alatt, különböző helyeken. Végül nem ezt a stratégiát választotta a szervezet, hanem egyetlen komplexumot erősített meg, hogy az a lehető legszilárdabb legyen. „Többméternyi vasbetonnal építették be a bunkert” – mondja a forrás.
Naszrallah ezen a helyen találkozott katonai vezetőkkel, iráni tábornokokkal és bizalmasaival. Mindig pontosan ugyanazon a helyen – és ez volt végül, ami a vesztét okozta. „Valószínűleg érezhette a rá leselkedő izraeli támadás veszélyét, de ott lent a mélyben ő és támogatói is biztonságban érezték magukat” – mondja egy szakértő. Ez végzetes hibának bizonyult.
Az izraeli légierő PR-képein és videóin legalább 16, amerikai gyártmányú BLU–109-es bunkerromboló bomba látható az F–15-ös, „Thunderbird” típusú repülőgépek szárnyai alatt felszállás közben. Ezt a típusú bombát arra tervezték, hogy mélybe ásott, masszív bunkereket romboljon le: 900 kilogrammos, hatalmas erejű, behatoló robbanófejjel kialakított bombákról van szó.
A Naszrallah elleni támadáskor 85 tonna bombát használtak fel, ezek másodpercek alatt egymásba csapódtak – mondja egy izraeli oknyomozó újságíró. A videókon az látszik, hogy néhány másodperccel a becsapódások után négy por- és füstfelhő száll fel egymás mellett. A felvételeket Trevor Ball, az amerikai hadsereg egykori tűzszerészszakértője is elemezte, és arra a következtetésre jutott, hogy több tucat óriásbombát használtak a támadásnál.
A The Washington Post napilap az eset kapcsán egy amerikai katonai tisztviselőt idéz, aki szerint valószínűleg nem csak önmagukban a BLU–109-es bombákat használtak a támadáskor. Úgy gondolja, hogy egy kombinált módszert alkalmaztak: először a bunkerromboló bombákat vetették be, hogy a mélybe érjenek, ezután másfajta, hatalmas robbanóerejű bombákkal semmisítették meg a célpontot. A becsapódás középpontjától még több háztömbnyivel arrébb is méteres mélységű kráterek keletkeztek, amelyek föld alatti robbanásra utalnak. Több helyi lakos hatalmas vörös felhőt látott a robbanások után. „Ez volt a házak alapozásakor a mélyben használt vörös homok” – feltételezi a Hezbollah egyik bizalmasa.
Továbbra is kérdés: miért lehetett ilyen mértékben meggondolatlan a Hezbollah vezetése? A dahidzsai erődítményük alatti magas fokú biztonsági intézkedésekből kiindulva a Hezbollah szimpatizánsai és tagjai is értetlenül állnak az eset előtt: a felső vezetés miért nem szigorította meg az óvintézkedéseket a korábbi, sikeres izraeli gyilkos csapások után?
Július 30-án több rakétával indult a legfőbb katonai parancsnokok elleni izraeli támadássorozat, Fuád Sukr után pár naponta újabb és újabb személyeket találtak el azok közül, akik eddig az 1980-as évek óta minden háborút és merényletkísérletet túléltek.
„De mégis, hogyan lehet valaki ennyire óvatlan?” – fejtegeti a Hezbollahhal együttműködő Amal nevű síita mozgalom egykori parancsnoka. A néhány héttel ezelőtti csipogótámadásban több ezer készülék robbant fel Hezbollah-vezetők kezében, ekkor megsérült Ibrahim Akil, a Hezbollah egyik elit egységének vezetője.
„És mit csinált rögtön, miután kiengedték a kórházból, ahol idegenek is láthatták őt mint a Hezbollah emberét?” – kérdezi az öreg exparancsnok, korábbi nevén „Abu Hadid”. „Egyenesen a parancsnokaihoz ment, velük tanácskozott. És bumm, mind meghaltak, amikor szeptember 20-án izraeli repülőgépek bombázták a bunkerét” – mondja.
Három nappal később utódja, a déli front korábbi parancsnoka, Ali Karaki sérüléssel ugyan, de megúszott egy újabb támadást. Ekkor az izraeliek már biztosan tudták, hogy hol tartózkodik, és mikor. A Jerusalem Post nevű lap szerint annyi volt csak a gond, hogy a bevetett bombák ereje túl alacsony volt.
Újabb négy nappal később, szeptember 27-én Karaki találkozott Naszrallahhal, ekkor már sejtenie kellett volna, hogy a Moszad – ha ideiglenesen is, de – képes követni a mozgását.
„Ez az, amit nem értek” – mondja az exparancsnok. – „Miért nem alakították át a mozgásmintáikat, a tartózkodási helyüket, a kommunikációjukat?” Hozzáteszi: ő maga is elmenekült az izraeli bombázások elől, egy árnyékos tető alatt húzódott meg az út szélén, és folyamatosan hallotta a láthatatlan izraeli drónok zümmögését.
Rejtély, hogy az izraeli hírszerző szolgálatok és a hadsereg hogyan volt képes ilyen sűrű információszolgáltatói hálózatot kiépíteni.
A 2019 óta tartó libanoni gazdasági válság kétségtelenül több embert tett fogékonnyá arra, hogy kémként megvesztegessék őket. Emellett a Hezbollah valószínűleg alábecsülte Izrael technológiai fejlődését a drónok, kémkedő műholdak és kibertámadások terén. De mindez nem ad teljes magyarázatot arra, hogy Izrael miért tudta, hogy a Hezbollah vezetői egy adott pillanatban hol tartózkodnak.
Vasárnap reggel egy másik, alacsonyabb rangú Hezbollah-parancsnokot öltek meg egy dahidzsai lakóház hatodik emeletén. Mindössze egy kisebb méretű rakétát kellett bevetni a meggyilkolásához, erre onnan következtettek, hogy fél órával a becsapódás után nem látszott füstfelhő a Dél-Bejrút feletti dombokról. Vasárnap délben a Hezbollah megerősítette, hogy megtalálták Naszrallah és Ali Karaki holttestét, aki néhány nappal korábban csak hajszál híján menekült meg.
