Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Két tucat ország hírszerzési vezetője éveken át titokban találkozott, még az amerikai és a kínai fél is leült egymással, ám a legutóbbi találkozó után kiszivárgott a titok. Ismerve a hírszerzőket, a szivárogtatásnak üzenetértéke van. Ahogy annak is, hogy - ellentétben a korábbi évekkel - ezúttal Oroszország távol maradt.
A minap nyilvánosságra került, hogy mintegy két tucat ország hírszerzési vezetői találkoztak titokban Szingapúrban. A titkos találkozókra a szingapúri Shangri-La nevű hotelben került sor. Ebben a hotelben rendezik meg minden évben a Shangri-La Párbeszéd (röviden: SLD) nevű biztonsági konferenciát, amit egy független agytröszt, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete szervez. Az SLD eleve a hotelről kapta a nevét, az eseményen általában többnyire ázsiai-csendes-óceáni államok védelmi miniszterei, állandó tárcavezetői és katonai vezetői vesznek részt. Idén sem volt ez másképp, az SLD-n 49 ország több mint 600 küldöttje három napon át tartott plenáris üléseket, valamint zárt ajtók mögött bonyolítottak le két- és többoldalú megbeszéléseket. Az viszont, hogy az SLD-vel párhuzamosan egy nagy titkos hírszerzői találkozó is zajlott a hotelben, szenzációszámba ment. Főleg azért, mert kiderült, hogy ezen a titkos találkozón egymásra ellenségként tekintő államok titkosszolgálati vezetői is találkoztak és megbeszéléseket folytattak.
Ott volt a titkos találkozón az amerikai hírszerző közösségeket irányító Avril Haines éppúgy, mint a kínai hírszerzés vezetője. Ez már önmagában elég pikáns, hiszen két olyan nagyhatalomról van szó, amely nem ápol túlzottan jó barátságot egymással. Éppen Haines volt az, aki márciusban a szenátus hírszerzési bizottsága előtt arról beszélt: az Egyesült Államok számára gazdaságilag, technológiailag, politikailag és katonailag Kína jelenti a legnagyobb kihívást - és egyben fenyegetést.
"Van egy ki nem mondott szabály a hírszerző szolgálatok között: hogy akkor is tudnak beszélgetni, amikor a hivatalosabb és nyíltabb diplomácia nehezebb - ez nagyon fontos tényező a feszültségek idején, és a szingapúri esemény ezt segíti elő" - magyarázta a Reuters egyik forrása, hogy miért is van szükség ilyen találkozókra. Hírszerzési vonalon egyébként már tényleg látszanak a jelei annak, hogy Washington keresi a párbeszédet Pekinggel. William Burns, a CIA igazgatója a múlt hónapban Kínába látogatott, hogy kínai kollégáival tárgyaljon. A CIA-vezér nem önjáró, valójában a Biden-kormányzat utasítására cselekszik. A motiváció is világos: Washington szeretné, ha kevésbé mélyülne el Oroszország és Kína kapcsolata, ezért a konfrontációs politika helyett a párbeszédre próbál alapozni, de azt is inkább a rejtett diplomácia keretén belül.
Az, hogy egymással szövetséget alkotó országok hírszerzői találkoznak és egyeztetnek, gyakran megesik. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland működteti például az Öt Szem hálózatot. Ennek a lényege, hogy a hírszerzési információkat széles körben megosztják egymással, hírszerző tisztviselőik pedig gyakran találkoznak. Ám az ritkaságszámba megy, hogy a világ hírszerző közössége ilyen nagy létszámban gyűljön össze. Ha vannak is nagy ritkán ilyen találkozók, ezekről semmit sem lehet tudni a nyilvánosságnak. Persze az ilyen titkos összejövetelek, pláne, ha a létezésük nyilvánosságra kerül, remek alapanyagul szolgálnak az összeesküvés-elméletek gyártóinak: lám-lám, a világ nagy dolgai mégsem a diplomáciában, nem a nyilvánosság előtt, hanem titokban, füstös hotelszobákban dőlnek el és mindent a titkosszolgálatok irányítanak. A valóság ennél prózaibb: a titkosszolgálatok vezetői ezúttal inkább diplomáciai feladatot látnak el, kormányuk politikai érdekeit képviselik. A hírszerzők világában a diszkréció, a titoktartás sokkal inkább jelen van, mint a hagyományos diplomáciában. Ahogy az is, hogy a feleknek nem érdekük az eszkaláció.
A kiszivárgott hírek szerint nem ez volt az első alkalom, hogy az SLD keretén belül, azzal párhuzamosan, de a legnagyobb titokban találkoztak a kémfőnökök egymással, hanem már régóta “hagyomány” ez. Így voltaképpen már az is rendkívülinek számít, hogy ez az információ nyilvánosságra került. Azt, hogy a világ vezető hírszerzői titokban találkoztak és beszélgettek egymással, a Reuters hozta nyilvánosságra. A hírügynökségnek öt, egymástól független forrás is megerősítette a titkos találkozók tényét, ami elemzők szerint egyértelműen arra utal, hogy ezúttal a résztvevők - és elsősorban a nagyhatalmak - már nem akarták titokban tartani ezt, és sokak szerint már ennek üzenetértéke van. Mégpedig azt, hogy a nyilvánosság előtt is érzékeltetni akarták: bármilyen ellenséges a viszony, bármennyire is hűvös a diplomácia, a háttérben mégiscsak igyekeznek a szereplők kommunikálni egymással.
George Friedman geopolitikai stratéga szerint már az is érdekes, hogy éveken át titokban tudták tartani két tucat hírszerzési vezető találkozóját. “Egy ilyen emberekből álló találkozó több hetes logisztikai tervezést, biztonsági előkészületeket, valamint a javasolt napirendek és álláspontok cseréjét igényli. A hírszerzés vezetőinek tudniuk kell, hogy mivel fognak foglalkozni, legalábbis általánosságban” - írta Friedman, példaként említve, hogy egy ilyen eseményen az amerikai hírszerzés vezetője nem cseveghet lazán a kínaiakkal.
Friedman szerint annak is van üzenetértéke, hogy kiszivárgott: jóllehet a titkos találkozón olyan nagyhatalmak képviselték magukat, mint Kína, az Egyesült Államok és India, Oroszország távol maradt. Ám arra, hogy az oroszok miért nem vettek részt a találkozón, a Reuters forrásai nem tértek ki. Az viszont biztos, hogy ha valóban voltak már korábban is ilyen találkozók, márpedig voltak, akkor azokon az oroszok is képviseltették magukat. Ez pedig azért lényeges, mert bár a titkos találkozóról kevés részlet szivárgott ki, azt tudni lehet, hogy Oroszország ukrajnai háborúja és a nemzetközi bűnözés is szerepelt a megbeszéléseken. Ukrajna védelmi miniszterhelyettese, Volodimr V. Havrylov ugyan részt vett a Shangri-La Párbeszédben, azaz az SLD-n, de elmondása szerint nem vett részt az ezzel párhuzamosan zajló titkos hírszerzési találkozón. Friedman úgy véli: az, hogy Peking belement, hogy az oroszok jelenléte nélkül üljenek le más hatalmakkal, azt jelzi, hogy Oroszországot Kína (már) nem tekinti nagyhatalomnak.
Az elemző szerint két olyan téma van, ami a titkos találkozón napirenden lehetett. Eszerint az amerikai fél arra kérte Kínát, hogy próbáljon meg együttműködni feltételezett szövetségesével, tehát az oroszokkal az orosz-ukrán háború befejezése érdekében. Az, hogy Kína képes-e erre, és milyen árat kérne a munkájáért, George Friedman szerint a hírszerzési igazgatók szintjén dőlhet el. Egy másik, még valószínűbb lehetőség, hogy a két ország, érzékelve Oroszország hanyatlását, át akarja gondolni, hogyan nézhet ki a jövő, remélve, hogy megelőzhető a két megmaradt szuperhatalom közötti konfliktus.
Az mindenesetre biztos, hogy a fő téma a geopolitika. Az orosz-ukrán háború kissé átrendezte a viszonyokat. Úgy tűnik, hogy India most már Oroszországtól kissé távolodva inkább az Egyesült Államok felé közeledik, ez pedig Kínát is nehéz helyzetbe hozza.
Egyébként a titkos találkozón kívül az egyáltalán nem titkos SLD is figyelemreméltó. Az, hogy mi zajlik az ázsiai-csendes-óceáni térségben, eddig különösebben nem érdekelte Európát. Most azonban minden, ami abban a térségben történik, az európai biztonságra is hatással van, mivel bármilyen nagyobb konfliktus - például Tajvan miatt - jelentős következményekkel járna Európára nézve. Az európai országok és a NATO most stratégiai szempontból figyelnek a régióra, és politikai válaszokat fogalmaznak meg. Olyannyira így van ez, hogy Emmanuel Macron francia elnök és Ursula von der Leyen, az EU Bizottságának elnöke között a közelmúltban, közös kínai útjuk során kialakult diplomáciai ellentétek is részben erre a régióra adott politikai válaszban érhetők tettek. A kínai látogatást követően Macron azt mondta, hogy Európának csökkentenie kell az Egyesült Államoktól való függőségét, hogy Európa ne "keveredjen olyan válságokba" - például egy Tajvan körüli konfliktus -, "amelyek nem a miénk". Macron álláspontját osztja a kínaiakkal jó viszonyt ápoló Orbán Viktor is.
Brüsszelben ugyanakkor nem osztották ezt a nézetet. Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kijelentette, hogy az európai haditengerészetnek járőröznie kellene a Tajvani-szorosban. A németek is élénken érdeklődnek a régió iránt, ahogy a svédek is. Bár a NATO-hoz váthatóan hamarosan csatlakozó Svédország valószínűleg nem fog katonai telepítéseket bejelenteni a térségben, az ország Oroszországhoz való közelsége miatt potenciálisan fontos partner lehet azon indo-csendes-óceáni országok számára, amelyek célja, hogy többet tudjanak meg a kínai-orosz stratégiai együttműködésről. Például úgy, hogy egyre több hírszerzési információt osztanak meg egymással.
Rogán szuper-titkosszolgálata túlment egy határon
