Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kosztroma kiváló helyszín, ha az ukrajnai háború oroszországi hatásait keressük. Ez a város ad otthont ugyanis egy híres ezrednek, amely az Ukrajna elleni harcok minden fontosabb csatájában a frontvonalban volt.
Az orosz 331. gárdista ejtőernyős ezred, amelyet gyakran kosztromai légideszant ezrednek is neveznek, a BBC nyomozása szerint, nagy árat fizetett a tavaly február óta tartó ukrajnai invázió miatt. Tavaly áprilisig 39 halálos áldozatot tárt fel a nyomozás, július végére 62-t, mostanra pedig az áldozatok száma elérte a 94-et.
A lista összeállításához az újságírók a V’Kontakte, azaz a Facebook orosz megfelelőjének bejegyzéseit és a helyi média tudósításait fésülték át. Ezeket aztán műhold- és Google Street View képekkel is összevetették.
A V’Kontakte-on felfedezett egyik videó a katonák sírjait mutatja egy Kosztromától északkeletre fekvő temetőben. A videókban látható sírokon szereplő nevek megegyeznek az újságírók által összegyűjtött katonák neveivel.
A 331-esek tényleges halottainak száma valószínűleg jóval magasabb. A katonák egy része Kosztromán kívüli városokból származik, ami sokkal nehezebbé teszi a róluk szóló információk felkutatását. Több katonát eltűntként jelentettek – közülük néhányan szintén életüket veszthették.
A súlyos sebesültekkel és a fogságba esettekkel együtt, feltételezhető, hogy az ukrajnai háborúban az ezred több száz katonát is veszített.
Az emberveszteség óriási visszhangot váltott ki Kosztromában, a Moszkvától 300 km-re északkeletre fekvő, negyedmilliós városban. Egy helyi honlap tavaly tavasszal megjegyezte: a 9 évig tartó szovjet-afgán háború 56 katonájába került a városnak. Az ukrajnai súlyos veszteségek nehéz politikai helyzetbe hozták a helyi hatóságokat:
Szergej Szitnyikov, Kosztroma Kreml által kinevezett kormányzója minden erejével azon volt, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy a város katonáit megfelelően támogatják. Sitnyikov kormányzó kórházakban, laktanyákban és a fronton tett látogatásairól a helyi televízió is beszámolt.
A fronton tett decemberi látogatásán Szitnyikov kormányzó azt mondta a nézőknek, hogy „segítenünk kell a katonáknak, hogy tisztességes körülmények között élhessenek”. Közösségi gyűjtésből összeállított ellátási csomagokat és kereskedelmi forgalomban kapható drónokat vitt magával.
Noha a Vlagyimir Putyin által kinevezett Szitnyikov aligha tekinthető lázadónak vagy a kényelmetlen igazságok rettenthetetlen kimondójának, azonban az, hogy hajlandó meglátogatni a frontot és elismerni a hiányosságokat, még ha áttételesen is, de érdekes ellentétbe állítja Putyinnal.
Putyin sok százezres emberveszteséget könyvelhet el, és nem csak a harcmezőn
Több mint egymillió orosz állampolgár menekült el hazájából az Ukrajna elleni invázió kezdete óta. Vlagyimir Putyin Oroszországát bő két évtized alatt hatmillióan hagyták el.
Amikor a helyi televízió hat hónappal ezelőtt a 331. ejtőernyősök mozgósítását mutatta a felvonulási téren, Szitnyikov meglehetősen őszinte megjegyzéseit is közvetítette:
Jó egészséget, sikereket, minden feladat teljesítését kívánom önöknek… és azt, hogy élve térjenek haza”.
Az ejtőernyősök behívása, amely Oroszország szélesebb körű mozgósításának része, jelzi, hogy az ukrajnai hadművelet mennyire kimerítette az ország hadseregét, amelynek a 331. hadtest volt az egyik büszkesége. A novemberi felvonulásról készült felvételeken 150 sorkatonát mutattak be, mielőtt a frontra küldték volna őket.
A 331. ezred teljes létszáma 1500–1700 fő. Amikor 2022 februárjában először küldték Ukrajnába, két zászlóaljcsoportot vetettek be, ami 1000–1200 katonát jelentett. Miután súlyos veszteségeket szenvedett a Kijev elérésére tett sikertelen kísérletben, az ezredet tavaly nyáron visszavonták a frontról, és Belgorodban szervezték újjá.
Az ezt követő akciók során az ezredet az összes fontosabb tűzvonalban bevetették – nyár elején Izsumban, később Herszonban, most pedig ismét a Donbászban. A kosztromai közösségi médiában a halálhírekben szereplő dátumokat figyelve kiderül, hogy mikor (és gyakran azt is, hol) vetették be az egységet. Például a februári halálesetek arra utalnak, hogy a 331-eseket Kreminnában vetették be.
Minden egyes alkalommal, amikor a veszteségek pótlására tartalékos katonákat – beleértve a novemberben a televízióban bemutatott sorkatonákat is – hívnak be, az eredeti állomány egyre kisebb lesz, és az egység teljes létszáma csökken. Jelenleg legfeljebb 300–400 fő lehet a fronton.
A veszteségek, sőt a súlyos sebesültek visszatérése is hatalmas visszhangot keltett a hazai közösségben. Néhány héttel a háború után a V’Kontake egyik felhasználója felháborodottan ezt írta: „Szinte mindennap tesznek közzé fotókat a kosztromai srácokról. A hideg futkos a hátamon. Mi történik itt? Mikor lesz ennek vége?”
A helyi médiában az elesett kosztromai katonákról szóló megemlékezések jelentek meg. Decemberben az egyik tévécsatorna közvetítette Eduard Reunov, a 331-es ejtőernyős ezred katonája emléktáblájának leleplezését, aki Ukrajnában esett el. Az emlékmű stílusa, és a riportban használt nyelvezet arra utal, hogy a Nagy Honvédő Háborút (ahogy az oroszok nevezik a nácik elleni 1941-45-ös harcukat) próbálják megidézni, azt sugallva, hogy a mai katonák ugyanolyan fontos ügyet szolgálnak.
A közösségi médiában azonban az emlékezés más formáit is megtaláljuk: Néhány orosz városban megfigyelhető, hogy a feleségek és anyák képeket posztolnak magukról a hiányzó katona egyenruhájával. A 331-es ejtőernyősök egyik halottjának könnyező édesanyja a Nagy Honvédő Háborúra emlékezik, és hozzáteszi: “Remélem, a mi fiainkról is írnak majd történeteket”.
Akik az áldozatot feleslegesnek tartják, általában rövidre zárják: “Ukrajna nem az én hazám, a fiaink a semmiért halnak meg”
– írta nemrég valaki a kosztromai V’Kontakte oldalon. Egy másik gyorsan kontrázott: “Ez egy ostoba vélemény. Nincs értelme ilyesmit ide írni”.
A Szitnyikov kormányzó szerepléseiről szóló tudósításokból kitűnik, hogy a hatóságok igyekeznek megnyugtatni az elesettekért és sebesültekért aggódókat. Nem világos, hogy a szélesebb orosz közvélemény mennyire támogatja a háborút, de a videók azt sugallják, hogy a kosztromai katonacsaládok között erős a szolidaritás.
A 331. hadtest veszteségei a gépekben is tetten érhető – különösen a harcokban elhasználódott, a BMD rövidítéssel ellátott gyalogsági harcjárművekben. Kezdetben a 331. ezred a Kijev felé nyomuló légideszantos erők része volt, azonban a BBC munkatársai a harcokról készült videókon nehezen tudták azonosítani a járműveit.
A felfestett “V” betűt használták az egységek azonosítására a hadtest különböző egységei, emellett egy fordított háromszög szimbólum is megjelent, amelynek közepén egy 3-as szám állt, ezt azonban a 331. ezreden kívül még egy másik ezred is használta.
A harcok előrehaladtával az ezred katonái a járműveik oldalán a V betűt egy további ad hoc jelöléssel egészítették ki – egy, a V mellé festett felkiáltójellel. Így sikerült azonosítani a 331-esek egyes BMD-it, amelyeket 2022 márciusában, az Ukrajnából való kivonulásukat követően vasúti kocsikra pakoltak. Ezután a tavaly nyári harcok idején újra felbukkantak Donbászban.
Független elemzők legalább 25 ilyen módon megjelölt, megsemmisített BMD-t is azonosítottak az ukrán katonai közösségi médiafiókok átfésülésével. Az elesett katonákhoz hasonlóan az itt látható veszteségek sem jelentik a teljes veszteséget, hiszen a kosztromai ezredhez tartozó számos más BMD valószínűleg az ukrán fotósok látókörén kívül veszett el.
Az NTV orosz TV-csatorna 2023 februárjában sugárzott riportja a 331-esek egy “páncélos csoportját” mutatja akcióban Luhanszkban. Ez azonban inkább csak megerősíti azt a más forrásokból szerzett információt, hogy az ezred kis különítményként maradt fenn, amely képes bizonyos küldetések élére állni. A képeken látott jelzések alapján ez az egység mindössze három BMD páncélozott járműből áll.
A 331-eseket azzal vádolták, hogy a 2014-es harcok során több száz ukrán katonát mészároltak le. Sok ukrán számára a legutóbbi orosz veszteségek nem tűnnek többnek, mint hogy az ejtőernyősök végre megkapták a magukét.
Eközben Kosztroma temetőjében bőven van bizonyíték arra, hogy mekkora ára van az orosz invázió kudarcának. Eltemették már az ezred hírnevét mint a “legjobbak legjobbja”, és a könnyű győzelemről szőtt álmokat is.
