Vannak pillanatok, amikor a történelem tektonikus lemezei elmozdulnak a lábaink alatt, és erőszakkal újraformálják Európát. A mostani egy ilyen pillanat – figyelmeztet a BBC elemzése, amelynek a szerzője, Kevin Connolly szerint itt az ideje, hogy elvessük azt az elképzelést, hogy ilyesmi nem történhet meg 2022-ben. Mert ezt képzelték 1914-ban vagy 1939-ben is.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Európa többi része is a háború szélén áll, de azt igen, hogy a béke mindig törékeny, és ami Európa távoli sarkaiban történik, az hatni fog egész Európára. Ezért is fontos, még ha nehéz is, levonni a megfelelő következtetéseket ezekből a történésekből.

Ehhez Connolly a francia hadvezért, Ferdinand Foch marsallt idézi, aki az első világháború végén már jelezte, hogy az nem több, mint egy húszéves fegyverszünet, a győztes szövetségesek ugyanis elszálltak abban, ahogyan a legyőzött német birodalmat kezelték.

Az elemzés szerint a generációnk azzal a kérdéssel szembesül, hogy vajon nem számolta-e el magát ugyanígy Oroszország kezelésében a Szovjetunió szétesése után. Mert egyrészt a kelet-közép-európai és balti államok csatlakozhattak a szabad világhoz, a másik oldalon viszont ott maradt az a sötét energia, amely Vlagyimir Putyint hajtja. Az elnök azt látta, hogy Oroszországra csapást mértek, megalázták és megfosztották attól a pufferzónától, amelyet a környező, Moszkvának alárendelt országok alkottak, és amelyre jogot formált.

Mégis mi lehet Putyin fejében? Keresik a magyarázatot az orosz elnök mentális állapotára

Értjük-e elég jól az orosz elnökben dolgozó bosszút ahhoz, hogy értelmezni és előrejelezni tudjuk a lépéseit? Az ukrajnai invázió és az azt megelőző fenyegető beszédek után egyre sürgetőbbnek tűnik, hogy a világ megértse, mi van Vlagyimir Putyin mindinkább zsarnoki elméjében.

Putyin közben dédelgette a már-már misztikus álmát az elveszett orosz hatalom visszaállításáról. Bátoríthatta, hogy elcsatolhatta a Krímet, négy évvel később pedig már labdarúgó-világbajnokságot rendezhetett.

Mindeközben, írja a szerző, Nyugat-Európa úgy reagált a hidegháború végére, hogy 30 éves szabadságra ment, ami a védelmi kiadásokat illeti.

Ez most megváltozott. Olaf Scholz német kancellár nem azzal az ígérettel indult el a választásokon, hogy megemeli a védelmi kiadásokat, de elismerésre méltóan felnőtt a pillanat történelmi kihívásaihoz, és elismerte, hogy Ukrajna inváziója új korszakot nyitott. Ma már az a kérdés, hogy hagyjuk-e, hogy Putyin visszaforgassa az időt, vagy mozgósítunk annak érdekében, hogy határokat állítsunk az olyan háborús úszítók ellen, mint amilyen az orosz elnök – mondta a kancellár a német parlamentben.

Hegedűs Dániel: Németország gyorsan korrigált, Európa végre egységben léphet fel Putyin ellen

Angela Merkel kancellársága idején nem vette komolyan az Oroszország (és Kína) részéről érkező geopolitikai kihívást és fenyegetést, a mostani német koalíciós kormány viszont egy hét alatt megszabadult az elmúlt 50-70 év német külpolitikájának minden ballasztjától. Így Európa vele együtt állíthatja meg az orosz agressziót, és rettentheti el Putyint attól, hogy a konfliktust NATO- vagy EU-tagállamokra is kiterjessze.

Ma már divatjamúltnak számít az a meglehetősen dekadens nézet, hogy a Nyugat egyetlen fegvere a gazdasági szankció. „A tankok ellen nem lehet bankokkal harcolni” – írja frappánsan a szerző, aki szerint túl azon, hogy most ki kell állni az ukránok mellett, a későbbiekben is késznek kell lenni a szabadság megvédésére bárhonnan és bármikor jöjjön is a támadás.

Az orosz ukrán-háborúról itt követheti a folyamatos tudósításunkat.