Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Stephen Hutchings nemzetközi orosz média- és kulturális szakértő, a Manchesteri Egyetem professzora hétfőn reggel tartott online előadást az orosz állami propaganda nemzetközi terjesztésének egyik zászlóshajója, a Russia Today (RT) globális közvéleményre gyakorolt hatásáról. A beszélgetés a bécsi székhelyű Forum for Journalism and Media szervezésében zajlott.
Hutchings és csapata az Open University és a The University of Manchester közreműködésében készített egy átfogó jelentést Oroszország globális médiaviszonyokra gyakorolt hatásáról Reframing Russia for the Global Mediasphere: From Cold War to “Information War”? címmel – ennek a kutatásnak az eredményeit ismertette az előadás során. A beszélgetés vágatlan formában itt nézhető meg:
A szakértő először felvázolta az RT globális elérését: legnépszerűbb a spanyol és az arab nyelvű kiadás, előbbinek erős befolyása van Latin-Amerikában, az RT Arabic pedig a harmadik legnagyobb médiaszereplő a Közel-Keleten. Európában és Észak-Amerikában viszont elenyésző a nézettsége. A Youtube-on az első hírportál volt, amelynek összesített nézettsége elérte az 1 milliárdot (jelenleg 4,5 milliárd megtekintésnél tartanak), Twitteren viszont kifejezetten szerény a teljesítményük, mindössze 2 millió követőjük van. Összehasonlításként, a CNN-t 54 millió, a BBC-t 25 millió twitterező követi.
Az Európai Unió vasárnap jelentette be, hogy blokkolni fogja az RT, és kevésbé finomkodó testvére, a Sputnik adását az unió területén belül. A Youtube pedig úgy döntött, hogy elérhetetlenné teszi a hirdetéseket az orosz propagandát terjesztő csatornákon, amivel jelentősen romlik majd ezek monetizációs képessége.
Kremlbe bejáratos főszerkesztők
Ahogy más híroldalak, a Russia Today is operál kattintásvadász tartalmakkal, hírességről szóló pletykákkal, amit nemzetközi összehasonlításban is nagyon jól csinálnak. Ezeknek a könnyedebb tartalmaknak az a célja, hogy a felhasználókat a komolyabb, politikai vonatkozású hírek felé tereljék.
Az RT főszerkesztője az elmúlt napokban globális szankciók alá vont, 41 éves Margarita Simonyan, aki 25 éves kora óta vezeti a médiumot. Első komoly híranyaga a beszláni iskolai túszdrámáról szólt 2004-ben, amely során 334 embert, köztük 186 gyermeket öltek meg a csecsen terroristák – ekkoriban még az állami tévének, a Rossiyának dolgozott.
A főszerkesztő egyike annak a néhány újságírónak, aki a 2000-es évek eleje óta bejáratos a Kremlbe, kifejezetten nagyhatalmú alakítója, pontosabban végrehajtója a központilag irányított propagandának.
Hutchings és csapata szerint az olyan kiélezett helyzetekben, mint a 2014-es krími válság, a 2018-as salisbury-i mérgezés (amikor a brit–orosz kettős ügynök, Szergej Szkripalt és lányát próbálták meg az oroszok eltenni láb alól), a szíriai vagy a jelenlegi ukrán háború, az állami befolyás alatt álló orosz médiumok vezetése katonás fegyelmet vár el, és kizárólag a Kremlben, a főszerkesztők jelenlétében lefektetett irányvonal mentén készülhetnek a híradások.
Arra, hogy az RT és maga Simonyan milyen mélyen be van ágyazva az orosz kormányzatba, elég egyetlen példát említeni: a 2014-es ukrán válság idején több EU-s és ukrán politikus közötti telefonbeszélgetést is lehallgatott az orosz biztonsági szolgálat, amelyek napokon belül kiszivárogtak az RT-n keresztül.
Szót kell ejteni arról az eszközről, amivel a magyar állami média is előszeretettel él: hogy olyan „szakértőket” szólaltatnak meg egy adott témában, amihez az alanynak valójában nem sok köze van, és szerepe kimerül abban, hogy kimondjon olyan fontos mondatokat, amiket az RT szeretne, de szerkesztőségi tartalomként nem teheti közzé.
Európában szélsőjobbos, Latin-Amerikában szélsőbalos
Az egyéb hírek tekintetében az RT egyes helyi szerkesztőségei viszonylag nagy szabadságot élveznek, és alapvetően elmondható, hogy szeretik is a lehető legalsóbb szintekig vinni a döntéshozást, mert az ottani újságírók ismerik a legjobban a politikai viszonyokat. Az RT France például pont a 2018-as, „sárga mellényes” tüntetések idején indult, és kifejezetten nagy figyelmet fordítottak az inkább baloldali érzelmű mozgalomra. Eközben Nagy-Britanniában a jobboldali, Brexit-párti narratívát képviselték, miközben 2015-ben a Munkáspárt tisztújító folyamata során a szélsőbaloldali, később antiszemitizmussal vádolt Jeremy Corbynt támogatták. Latin-Amerikában pedig kifejezetten szélsőbaloldali hangvétellel operálnak.
Hutchings szerint az RT kizárólag az orosz információs politika érdekeit szem előtt tartva húz a politikai spektrum bal- vagy jobboldalára az egyes országokban, attól függően, hogy mivel tudják a leginkább erősíteni a széthúzást az adott társadalomban (lásd a Brexit és Corbyn egyidejű támogatása).
Az RT mindenhol ugyanazt a receptet követi: rámutatni az egyenlőtlenségre, az „igazságtalanságokra”, szítani az elégedetlenséget, és közben azt harsogni, hogy a mainstream média minderről hallgat.
A jelenlegi háborúról szólva a szakértő elmondta, hogy az elmúlt 5 napban kirajzolódtak a nemzetközi médiatérben használatos narratíva határvonalai, ami szinte semmiben sem különbözik a belfölditől. Az RT nyugat-európai szerkesztőségei egyszer sem mondták eddig ki az „invázió” és „háború” szavakat, következetesen „speciális műveletről” beszélnek. Az eseményeket úgy mutatják be, mint egy védekező hadműveletet, amely során a csapatok az orosz nyelvű lakosságot védik meg a nacionalista ukránoktól, viszont arra kínosan ügyelnek, hogy ezeket a kijelentéseket orosz politikusoktól idézzék. A pártatlanság követelményének látszólagos fenntartása érdekében az EU-s és amerikai politikusok nyilatkozatait a képernyő alján futó hírszalagban mutatják be.
Nem szabad titkolni az orosz propagandát
Arra az újságírói kérdésre, hogy az RT önmagában veszélyezteti-e a globális biztonságot, Hutchings úgy reagált, hogy mivel maga Simonyan is azt nyilatkozta, hogy az RT az orosz védelmi minisztérium álláspontját közvetíti, és az fegyver az információs háborúban. Oroszország nem ismeri el a nyugati világban bevett pártatlanság követelményét, és az RT hozzájárul ahhoz, hogy Oroszország megvédje a határait. „Ebből a szempontból lehet érvelni amellett, hogy mivel az orosz hadsereg a védelmi minisztérium utasítására követ el atrocitásokat Ukrajnában, az RT pedig a minisztérium szócsöve, ezért maga a híroldal is nemzetbiztonsági kockázatokkal jár minden országban, ahol jelen van” – mondta a szakértő.
Határozottan ellenzi ugyanakkor, hogy a nyugati országok betiltsák az RT televíziós adását. Egyrészt, mert azonnal online térbe költöznének, amit sokkal nehezebb kontrollálni, eközben fegyverként használhatnák a betiltásuk tényét (lásd: a hírek, amiket a nyugati média elhallgat). Másrészt az Oroszországban többé-kevésbé még szabadon működő nyugati médiumokat, mint a BBC, azonnal ellehetetlenítené az orosz kormány, ami sokkal több kárt okozna a Nyugatnak, mint az RT kitiltása az oroszoknak.
A szakértő alapvetően nem is ért egyet az elhallgattatással: az orosz propagandát nem titkolni kell az állampolgárok elől, hanem nyilvánosan, tények segítségével ízekre szedni. Nem szabad a feladat elől elbújni, hiszen a narratíva úgyis megjelenik a hivatalos és bújtatott orosz propagandaoldalakon.
