Domány András
Szerzőnk Domány András

Világos, hogy a belarusz kormány aljas módon provokál. Az is világos, hogy az uniós tagállamoknak védeniük kell külső határukat. De az is, hogy a határok közti senkiföldjén emberek szenvednek. Megoldás nem látszik.

Lengyel-fehérorosz határválság
Friss cikkek a témában

A lengyel ellenzék és a jogvédő szervezetek egyre elkeseredettebben követelik, hogy a lengyel-belarusz határon étlen-szomjan, orvosi segítség nélkül várakozó menekülteket lássák el, és mivel egyértelműen bejelentették, hogy menedékjogot kérnek, az érvényes nemzetközi szerződések értelmében szállásolják el őket lengyel földön addig, amíg kérelmüket el nem bírálják.

A kormány válasza erre az: az érintettek belarusz területen tartózkodnak, tehát oda lengyel segítők, orvosok nem léphetnek be. Ha ők most 30 vagy 50 embert beengednek, a hibrid háborút folytató minszki kormány másnap száz újabbat szállít oda, vagyis az emberiességre hivatkozó tiltakozók valójában Aljakszandr Lukasenka elnök propagandáját szolgálják.

A válság hónapok óta tart. Előbb két kis balti állam, Lettország és Litvánia vette észre, hogy a határán a korábbi években szokásosnál sokszorosan többen próbálnak illegálisan belépni. Csendes kis határmenti falvak élete bolydult fel pillanatok alatt, és a két országnak se pénze, se embere, se szervezete nincs a probléma kezelésére. Máris kerítéseket építenek.

Aztán Lengyelországra került a sor.

Egy pillanatig se vitás: ezt az akciót – bizonyára moszkvai jóváhagyással – Lukasenka belarusz elnök szervezi, bosszúból a véreskezű diktatúrája elleni uniós szankciók miatt. Elég a térképre nézni: Belaruszba természetes úton nem kerülhetnek közel-keleti menekültek. Mint a Népszava nemrég megtudta, Bagdadból közvetlen repülőjáratokat szerveztek Minszkbe. Fuad Husszein iraki külügyminiszter a Josep Borrell uniós külügyi főképviselővel folytatott megbeszélései után ezek leállítását ígérte, és jobb híján azt a kínos magyarázatot adta elő, hogy az irakiak legálisan, turistaként utaztak Belaruszba, de csempészbandák áldozatává váltak.

Nem tudom, mennyire szokás ma az irakiak között a turistáskodás, de ott van a közelükben a rengeteg érdekes látnivalót kínáló Irán vagy Törökország. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a turistalátványosságokban nem bővelkedő Belaruszt választották. Itt arról van szó, hogy ezeket az állítólagos turistákat Minszkben buszba ültették, kivitték a lett, litván vagy lengyel határra, és azt mondták nekik: arra van az EU, induljanak el gyalog. „Nem fogunk meggátolni senkit, hogy ne nálunk, hanem a felvilágosult és barátságos Európába keressen menedéket” – mondta cinikusan Lukasenka, mintha bárki is náluk akart volna maradni. Ők senkit nem engednek vissza akkor se, ha a másik állam nem engedi be őket.

Az Európai Unió külső határát meg kell védeni az ellenőrizetlen tömeg beáramlásától, ez egyértelmű. Az is, hogy mindegyik érintett kormány és ugyanúgy az ellenzéke felhasználja a dilemmát a saját politikai érdekében. De a lengyel-belarusz határon nem politikai problémák szenvednek, hanem élő emberek. Egy 52 éves asszony beteg. Mi történik, ha meghal az állítólagos senki földjén?

Tisztességes, emberséges, ugyanakkor jogilag és politikailag elfogadható, a nemzetbiztonságot is szolgáló megoldásra pillanatnyilag nincs remény.

Vezető kép: afgánnak hitt migránsok a belarusz határ mentén fekvő lengyelországi település, Usnarz Gorny közelében

Hirdetés