Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Elvárható társadalmi szerepvállalás, vagy önkényes cenzúra? A közösségi médiából az afganisztáni hatalomátvétellel egy időben elkezdtek eltűnni a tálibok oldalai, újból felvetve a kérdést, meddig terjedhet a platformok demokratikus vétójoga. Steven Buckley brit kutató szerint a közösségi média önmagában is a politika résztvevőjévé vált, de nem szabad elfelejteni: minden online folyamat a valóságban látott mintákon alapszik.
A helyzet jelenlegi állása szerint a világ hamarosan kénytelen lesz elfogadni, hogy Afganisztán vezetése a tálibok kezébe került, és a nemzetközi tárgyalóasztaloknál nem feltétlenül azok fognak ülni, akik megfelelnek a Nyugat elvárásainak. Az országok vezetői egyelőre kivárnak, a közösségi médiában viszont már a hatalomátvétellel egy időben azonnal elkezdték szankcionálni az Európában és az Egyesült Államokban terrorszervezetként nyilvántartott tálibok oldalait. Steven Buckley-val, a Nyugat-Angliai Egyetem (UWE) politikával és közösségi médiával foglalkozó szakemberével beszélgettünk arról, meddig mehet el a platformok politikai szerepvállalása, és milyen jövő várhat a tálibokra az online térben.
hvg.hu: Az elmúlt években a közösségi média platformjai egyre óvatosabban kezelték az elérhető, főleg politikai-társadalmi tartalmaikat, ami Donald Trump letiltásával csúcsosodott ki. Ez politikai állásfoglalásnak minősül?
Steven Buckley: Ha úgy vesszük, a közösségi platformoknak mindig is volt politikai karaktere, hiszen a kezdetektől fogva fenntartották a moderálás jogát. Ez önmagában egyfajta politika, ami most azért is van ennyire a felszínen, mert a közbeszéd témái is egyre inkább politikai természetűek – értelemszerű, hogy összemosódik a kettő, és úgy tűnhet, állást foglalnak az oldalak kezelői. Azt viszont érdemes észrevenni, hogy
a közösségi média azért érzékenyebb bizonyos témákban, mert az elmúlt években mi magunk is sokat érzékenyedtünk társadalmi ügyekben.
hvg.hu: Lehet bármilyen tartalmat menedzselni anélkül, hogy cenzúrát kiáltanának? Vagy a felhasználónak tisztában kell lennie azzal, hogy vannak bizonyos játékszabályok, amelyeket be kell tartani?
S. B.: Tévedés lenne zsarnokságról beszélni, ha valakit kitiltanak: ahogy mondja, ezek magáncégek, és minden joguk megvan ahhoz, hogy megválogassák, kik lehetnek a platformjaikon. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy színházban ki kell kapcsolni a telefonunkat, bármennyire nem szeretnénk, a rendező kivezethet, ha mégsem tesszük. Az egyetlen különbség talán az, hogy míg színházba menni egy teljesen önálló döntés, a mai demokratikus társadalmakban olyan kulcsszerepet játszik a digitális tér, hogy valamelyest bele vagyunk kényszerítve, hogy részt vegyünk benne, sőt, az adott platformokon vegyünk részt az online világban.
hvg.hu: A moderálás terén a közösségi média jelenleg az eddigi egyik legnagyobb kihívással néz szembe az afganisztáni tálib hatalomátvétel miatt. Hogyan tudnak menedzselni a platformok egy olyan helyzetet, amelyben minden jel szerint egy emberi jogokat rendre megsértő terrorszervezet egy ország hivatalos vezetésévé válik?
S. B.: Ebben a pillanatban a Twitter, a Facebook, a YouTube és más oldalak üzemeltetői kivárnak Afganisztánnal kapcsolatban. Ha a táliboknak sikerül egy legitim, intézményeken és kinevezett vezetőkön alapuló kormányt alakítaniuk, morálisan egyre nehezebb lesz minden hozzájuk köthető fiók letiltását megindokolni. Mindazonáltal úgy látom, hasonlóan kezelik majd őket, mint például a Libanonban konszolidált pártként működő, de a nyugati világban terrorszervezetként számontartott Hezbollah-t.
Afganisztán ügyében viszont ennél is égetőbb probléma az onnan kiáramló információk kezelése. Ahogy korábban, most is látható, hogy a közösségi oldalak tele vannak anekdotákkal, téves riportokkal, sok esetben pedig konkrét dezinformációval, amik ráadásul rendkívül gyorsan terjednek. A platformok és a felhasználók közös feladata kéne legyen, hogy ennek elejét vegyék, a valós információkat pedig hitelesítsék.
hvg.hu: Ha a tálibok ennyire rossz skatulyában vannak, hogy lehet, hogy eddig nem foglalkoztak velük ilyen aktívan?
S. B.: Bár a Twitter és a Facebook nagyon szigorú szabályzatban jegyzi, hogy ki és miért nem léphet be a platformjaira, ezek a szabályok nagyon rugalmasan változnak, legtöbbször a valóság eseményeire reflektálva. Bár ennek megvannak a maga előnyei, jogosan lehet azt mondani, hogy teljesen következetlen, amit csinálnak. A mostani helyzet a tálibokkal ahhoz hasonlítható, ahogy az oltásellenesekkel bánnak a világjárvány alatt:
ők sem voltak komoly probléma, amíg nem kerültek a felszínre egy súlyos helyzetben, és nincs ez másképp most sem, ahogy Afganisztánra irányul a világ figyelme.
hvg.hu: Ha ennyire függ a globális világ a közösségi médiától, nem tudna a diplomácia és az online tér felügyelete valamilyen közös megoldást találni?
S. B.: Ez egy súlyos hiányosság, amelyen a tudományos és más szakértői körök régóta szeretnének változtatni. Mégsem történik semmi, hiába szentelnek a kutatók rengeteg időt a közösségi média és a diplomácia kapcsolatára. Egyelőre annyi látszik, hogy a nemzetközi politikai arénából azt sulykolják, vessenek véget a platformok a radikalizációnak, de több tanáccsal nem látják el őket.
hvg.hu: Politikai szemszögből tisztán látható, hogy az Egyesült Államok nyakig benne van az Afganisztánban történtekben. Mi a helyzet azzal, hogy a közösségi média nagy része amerikai kézben van? Van összefüggés a narratívák között?
S. B: Vannak alapvető problémák a közösségi média amerikai jellegével, jogi és anyagi úton egyaránt. Sokkal könnyebb például az amerikai vezetésnek nyomást helyezni rájuk, és rávenni őket, hogy az USA, vagy általában a Nyugat agendáit erőltessék. Mindazonáltal a mostani helyzetet nem írnám erre a számlára: egyszerűen túl nagy a nemzetközi felhasználói közösség és túl sok anyagi forrás köthető Amerikán kívülre, így aligha kockáztathatják meg az oldalak, hogy teljesen feladják a semlegességüket.
Orbán Viktor: Maradtak még magyarok Afganisztánban, kihozzuk őket is
