“It’s different” – vagyis: “Ez most más” – mondta Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, mikor arra kérték, hasonlítsa össze Joe Biden és elődje, Donald Trump NATO-csúcsra érkező csapatát. Joe Biden már elnökké választása előtt híresen eurofil amerikai politikus volt. A Politico sorra veszi, hogy milyen szoros kapcsolatok fűzték írországi ősei földjéhez, ahol többször járt.

Az észak-atlanti szövetség elkötelezett híve és hangos támogatója évtizedek óta. Még ennél is régebb óta rendszeres vendége a világ egyik legfontosabb biztonságpolitikai eseményének, a müncheni biztonságpolitikai konferenciának, amit a világ gazdasági vezetőinek svájci csúcsa után a cikk szerint csak úgy emlegetnek: “Davos, csak fegyverekkel”.

CCC

Brüsszelben találkoztak hétfőn a NATO-országok vezetői, a világjárvány kitörése óta az első alkalommal élőben. Szakértők egy betűszóval előlegezték meg az egész csúcstalálkozó, sőt a hétvégi G7-csúcs legfontosabb témáit: CCC, vagyis China-Covid-climate (Kína, Covid, klíma). Egy ennyire általános meghatározásból aztán le lehet csorogni egészen konkrét altémákig, mint például az Oroszország és Kína által évek óta elképesztő szorgalommal fejlesztett hiperszónikus rakéták fejlesztésének fenyegetése (ezek ugyanis szinte kivédhetetlen fenyegetést jelenthetnek akár amerikai anyahajók elleni támadások során). Vagy a klíma pályán elindulva eljuthatunk olyan apró-cseprő, de korántsem jelentéktelen döntésekig, hogy például hogyan lehet a NATO-haderő páncélosainak szén-dioxid kibocsátását úgy csökkenteni, hogy semmilyen kapacitáscsökkenést ne okozzon, sőt.

Próbáljuk meg azonban most inkább egészében tisztázni a képet. Miért jött Európába Biden elnök és mivel tér haza? Hogyan érint minket, magyarokat mindaz, ami tegnap történt? Miért lesz fontos az, ami innen akár több tízezer kilométerre történik a Dél-kínai tengeren? Miért áll ellen Németország és Franciaország a Kínát célzó kemény retorikának?

Ezekre azért bizonyos értelemben választ kaphattunk a tegnapi csúcs után.

Újra itt van a nagy csapat

Az amerikai külpolitika tetszhalott állapotából nagyjából május végére tért magához, addig főleg belpolitikai, gazdasági és járványellenes intézkedések kötötték le a Biden-kormány kapacitásait. Ekkorra azonban már konkrét formát kaptak azok szlogenek, amiket a kampány alatt hangoztatott a későbbi elnök: “Amerika visszatér”, “Versenyben vagyunk Kínával és más országokkal, a verseny arról szól, ki nyeri a XXI. századot” “Nem hátrálunk meg többé Oroszországgal szemben”.

A 46. amerikai elnök tehát első jelentős külföldi útján európai turnéra indult, hogy támogatást szerezzen egy Kína-ellenes blokkhoz és egyben megnyugtassa a szövetség európai tagjait, hogy az Egyesült Államokra továbbra is számíthatnak a határaikhoz jóval közelebb eső orosz fenyegetéssel szemben.

Ahogyan arra számítani lehetett, az európai tagállamok – képletesen fogalmazva – állva tapsoltak Amerika visszatéréséhez, aztán mikor Kínára terelődött a szó, elhalt a tapsvihar és a legtöbben inkább zavarodottan egymás tekintetét vizslatták. Biden fő célja a két legerősebb kontinentális európai hatalmi tényező, Németország és Franciaország meggyőzése volt. Nos, ez nem sikerült maradéktalanul. “Kína egyre jelentősebb szerepet játszik a csendes-óceáni térségben” – mondta és hozzátette, hogy, ez elsősorban az Egyesült Államok számára fontos, mivel ennek a térségnek a része. “Azonban nem értékelném túl ennek a jelentőségét” – mondta német kancellár. “Kína sok területen a riválisunk, más ügyekben viszont a partnerünk” – ismerte el az ázsiai nagyhatalom egyik legnagyobb európai import-célpontjának számító Németország vezetője.

“A NATO egy észak-atlanti szövetség. Kínának semmi köze az észak-atlanti térséghez” – fogalmazott német kollégájánál sokkal élesebben Emmanuel Macron francia elnök. “Nem szabadna hagynunk, hogy Kína témája eltérítsen bennünket a szövetséget sokkal mélyebben érintő problémáktól” – tette hozzá.

Aggodalomból költenek

Szintén várható volt, hogy a balti térségek és Lengyelország, vagyis a NATO keleti határát képező államok inkább Oroszországgal lesznek elfoglalva. “Meg kell erősíteni a szövetség keleti szárnyát, növelni kell a katonai jelenlétet” – utalt az elrettentés és a védelem kiemelt jelentőségére Andrzej Duda lengyel elnök. Beszédes, hogy Biden elnökkel sikerült négyszemközti tárgyalásokat is lebonyolítania, ahol ezt elmondhatta amerikai kollégájának is. Nemcsak velük, de a balti államok vezetőivel is tárgyalt Biden. Ők már arról beszéltek, hogy megegyeztek a régióban állomásozó csapatok erősítésében és az Ukrajnának és Grúziának nyújtott támogatás növelésében is.

Egy másik sarkalatos pontja volt az idei csúcsnak, hogy mi lesz a védelmi költségek emelésével. Négy évvel ezelőtt Donald Trump ráborította az asztalt a szövetségeseire és követelte, hogy mindenki azonnal fizessen be többet a közösbe (később felvilágosították, hogy a tagállamoknak nem a “közösbe” kell többet adniuk, hanem saját védelmi kiadásaikat kell növelniük).

Idén azonban úgy látszik, volt hatása Trump őrjöngésének, vagy az észak-atlanti viszony elhidegülésének (két évvel ezelőtt Macron elnök már agyhalottnak nevezte a szövetség állapotát, ezt azóta is a szemére hányják). Az európai államok egyrészt engedtek az amerikai zsarolásnak, másrészt úgy érezték, fel kell készülniük egy olyan jövőre, amelyben az Egyesült Államok ha nem is hagyja teljesen magukra őket, de jóval kevesebb erőfeszítést tesz majd szövetségesei védelme érdekében. Így a 2021-es csúcson már nem Amerika követelt megemelt védelmi költéseket, hanem a tagországok maguk hangoztatták ennek fontosságát. A csúcs után kiadott közleményből kiderül, hogy többet költenek majd a szövetség fenntartási költségeire is, bár azt nem árulták el, hogy pontosan mennyivel növelik a jelenleg évi 2,5 milliárd dolláros büdzsét.

A NATO-főtitkár örömmel számolt be róla, hogy már hetedik éve folyamatosan növekszik a védelmi költségek emelése. Maga Joe Biden említette, hogy a 30 tagú szövetségnek már 10 tagja teljesítette a 2014-es walesi megállapodásban tervezett, a GDP két százalékát elérő költséghatárt. Orbán Viktor szintén a NATO-csúcson közölte, hogy Magyarország 2024-re csatlakozik majd ehhez a körhöz. Németország részéről Angela Merkel 2024-re a másfél százalékos küszöb megugrását ígérte, a 2 százalékot pedig 2030-ban érnék el. A büdzsé emelését motiválja, hogy a szövetség válaszokat tudjon adni az új kihívásokra, mint amilyen a kiberfenyegettség, a big data, a mesterséges intelligencia fejlesztése.

Biden tehát nem lehet egyelőre maradéktalanul elégedett, de a látogatás és a NATO-csúcs eredménye (a G7 és a kedden zajló uniós-amerikai csúccsal egyetemben) mindenképpen elkezdte a Trump által lerombolt szövetségi viszony visszaépítését.

Pedig Biden kínai kalapozása nem megalapozatlan. Ahogyan a londoni King’s College szakértője, Maximillian Terhalle fogalmazott a Politicónak, ha nem sikerül elrettenteni Kínát és “Amerika hadi kapacitásait lekötheti egy csendes-óceáni konfliktus, akkor a NATO keleti szárnya védtelenül maradhat, az Egyesült Államok nem lesz képes mindkét színtéren helytállni”. Ez pedig már a két nagyhatalom között billegő Magyarországot is jelentősen elbillentheti az egyik (másik?) irányba.

Egy ilyen proto-világháború kialakulása a legtöbb ember számára persze ma még szinte elképzelhetetlen, de érdemes számolni vele, hogy az amerikai és kínai főhadiszállásokon már régóta tologatják a hadosztályokat a térképeken lemodellezve a Tajvan miatt kirobbanó fegyveres konfliktus stratégiai esélyeit.