Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A választási csalások ellen tiltakozókkal való durva leszámolást, vagy az orosz erők behívását próbálja meg előkészíteni Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök, aki továbbra sem hajlandó szóba állni az ellenzékkel. Lukasenka külföldi fenyegetést vizionál, az ellenzék pedig vesztett lendületéből. Most éppen bármi megtörténhet.
Odafigyel öltözékére Aljakszandr Lukasenka fehérorosz államfő. A hétköznapokban általában öltönyt hordó politikus az utóbbi napokban – amikor szimpátiát próbált kelteni maga iránt a különféle munkáskollektívák előtt mondott beszédeivel – viseltesnek tűnő pulóverben és sötét nadrágban lépett fel. A hét végén viszont a polgári ruhát katonai gyakorlóra cserélte, és az átöltözéssel jött a hangnem- és üzenetváltás is.
A volt szovjet tagköztársaságot 1994 óta kormányzó – Európa utolsó diktátoraként is emlegetett – politikus az utóbbi 48 órában azt ismételgeti, hogy a NATO katonai akcióra készül Fehéroroszország ellen, és a Lengyelország és Litvánia határainál felsorakozott, folyamatosan erősített NATO-csapatok célja, hogy ketté osszák az államot és a Nyugatnak hűséges bábkormányt ültessenek a nép nyakába. Az államfő bejelentette, harckészültségbe helyezte a hadsereget, és megkezdte az alakulatok egy részének Nyugat-Fehéroroszországba vezénylését. „Bizonytalanságot akarnak kelteni, és meg akarják dönteni a törvényes kormányt. Utasította a rendvédelmi erőket és a hadsereget, hogy minden eszközzel szavatolják az ország területi integritását” – mondta a Lukasenka. Arról nem beszélt, de azért kiderült, hogy közben a hatóságok elkezdték az ellenzéki internetes oldalak blokkolását.
Ostromlott vár
A minszki vezető – aki a hivatalos adatok szerint a voksok négyötödét szerezte meg az augusztus 9-ei elnökválasztáson – annak ellenére nem hagy fel a külső fenyegetéssel kapcsolatos ijesztegetéssel, hogy Lengyelország és a NATO illetékesei is hangsúlyozzák, semmiféle csapaterősítés nem zajlik a fehérorosz határ térségében, és a katonai tömbnek nem áll szándékában támadást intézni az ország ellen. Lukasenka azért folytatja a propagandát, mert a korábbi, részben ugyancsak elcsalt elnökválasztások után kezdődött tüntetések leverésére alkalmazott taktika most nem vált be. Az egységessé vált ellenzék két-három napig tartó rendőrterror után nem adta fel a harcot: szombat este is volt tüntetés Minszkben – igaz a résztvevők száma jóval kevesebb volt, mint egy héttel ezelőtt – s a korábbiakkal ellentétben most komoly sztrájkmozgalom is kezdődött. Több gyárban és vállalatnál részben, vagy egészben leállt a munka, s a munkabeszüntetés már elérte az állami propaganda központját, a televíziót is. A tévéből már annyian mentek el, hogy Lukasenka kénytelen volt újságírókat és technikai személyzetet Oroszországtól kölcsönözni. E nélkül a nézők csak üres stúdiókat látnának, ha bekapcsolnák készülékeiket. Ugyanakkor kérdéses, hogy ez a lépés hatékony lesz-e: amikor az importált műsorvezetők feltűnnek a képernyőn, mindenkinek eszébe jut, hogy a fehéroroszok már nem vállalják a megalázó hazudozást.
Az új taktika célja, hogy a karhatalom ismét keményen felléphessen a külföldet szolgáló „ötödik hadoszlop” ellen. Az államfő valószínűleg abban bízik, hogy ha ostromlott várnak próbálja meg bemutatni országát, akkor a bizonytalanok inkább beállnak a „békét védő” politikus mellé. A másik cél pedig: indokot adni arra, hogy ha minden kötél szakad, Oroszország – az 1992-es kollektív védelemről szóló megállapodás értelmében – csapatokat vezényeljen a szomszédos országba.
Ígéret van, tett még nincs
Bár Vlagyimir Putyin orosz államfő már legalább kétszer megígérte, hogy amennyiben valós a külföldi veszély, akkor megindulnak az orosz erők, a Kreml eddig azt hangsúlyozta, még nem érzi komolynak a fenyegetést. Viszont ez az álláspont akkor is változhat, ha a NATO valóban nem akar betörni Fehéroroszországba: ha Putyinék úgy vélik, a viták ellenére is szövetségesnek számító Lukasenka hatalma végveszélybe kerül, már most megvan az indok a beavatkozásra. Tény, ez a megoldás sem tűnik ideálisnak, hiszen a fehéroroszok túlnyomó többsége valóban testvérként tekint az orosz népre, viszont egy beavatkozás esetén a szimpatizálók jó része ugyanúgy elfordulna Moszkvától, mint azt az ukránok jelentős része tette 2014-ben, amikor Putyin elvette Krímet, és támogatta a kelet-ukrajnai oroszpárti szakadár erőket. Moszkva egyelőre csak szavakban áll Lukasenka mellett: míg az EU és az USA azt hangsúlyozza, nem ismeri el a választási eredményt és elutasítja a tüntetők elleni durva erőszakot, az orosz vezetés szerint elfogadhatatlan, hogy a Nyugat megpróbál beleavatkozni a szuverén Fehéroroszország belügyeibe.
Az augusztus 9-ei elnökválasztás utáni belpolitikai válság kimenetele szempontjából sorsdöntőnek mondták, mit hoz a vasárnap este és a hétfő hajnal: az ellenzék újabb nagy tüntetést hirdetett meg Minszkben, Lukasenka pedig a jelek szerint felkészült a a napokig visszavont karhatalom bevetésére. Az ellenzéki elnökjelölt, a fehérorosz hatóságok által Litvániába zsuppolt, 37 éves Szvjatlana Cihanouszkaja sajtóértekezleten közölte: az ellenzék – miközben Lukasenkával ellentétben hajlandó a párbeszédre – ezúttal mindvégig ki fog tartani, és addig nem hagyja abba a tiltakozást, amíg nem távozik a hatalomból az államfő. "Egyre közelebb vagyunk álmunk megvalósulásához" - mondta Ciihanouszkaja.
