Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Akármi is legyen a vasárnapi fehéroroszországi elnökválasztás végeredménye, az biztos, hogy az 1994 óta diktatórikus eszközökkel kormányzó Alekszandr Lukasenko nevével fémjelzett rezsim már sohasem lesz olyan, mint a „békeidőkben” volt. Az ellenzéknek most először van esélye az áttörésre és komoly csalások nélkül nem lehet szavatolni Lukasenko „győzelmét”.
Nem nagyon működnek már a régi receptek 65 éves Alekszandr Lukasenko vezette Fehéroroszországban. Míg korábban meg lehetett félemlíteni a polgárokat és az ellenzéki politikusokat néhány tüntetés szétzavarásával, illetve a leghangosabbak őrizetbe vételével, most a vasárnapi elnökválasztás előtt úgy tűnik, hogy a hagyományos módszerek csak eltökéltebbé teszik a rendszerváltást követelő erőket. Hiába akadályozták meg például adminisztratív eszközökkel három ellenzéki jelölt – Viktor Babarika, Valerij Cepkalo és Szergej Cihanouszkij – indulását, illetve csukták őket alkalmanként rács mögé, s hiába próbálták meg minden eszközzel megakadályozni az ellenzékiek demonstrációit, úgy tűnik,
a félelmen most már úrrá lett a változtatási vágy.
És az is fontos, hogy az ellenzék megtalálta azokat az embereket, akik mostanra össze tudták fogni az elégedetlen polgárokat. Végül Szvetlana Cihanouszkaja – az indulástól eltiltott, vloggerként tevékenykedő Szergej Cihanouszkij felesége – mögé álltak be, s a jelölthöz csatlakozott Veronika Cepkalo, Valerij Cepkalo felesége, valamint Marija Kolesznyikova, Viktor Babarika egykori kampányfőnöke is.
Nem félnek a farkastól
Az ellenzék legutóbb csütörtökön mutatta meg, hogy már nem fél: bár a hatalom – arra hivatkozva, hogy más, állami rendezvényeket tartanak az adott helyszínen – az utolsó pillanatban nem engedélyezte az ellenzékiek kampányzáró gyűlésének a megrendezését, a Lukasenko-ellenes erők azonnal kitalálták, mit tegyenek. Cihanouszkaja ugyanis azzal válaszolt, hogy bejelentette: magánemberként részt vesz az ellenzéki nagygyűlést „kiütő” rendezvényen, s arra kérte híveit, hogy ők is látogassanak el a Minszk belvárosában lévő parkba.
Így is lett, s amikor az állami rendezvény hangfalait beállító technikusok azt a dalt tették be, amelyen még a szovjet időkben népszerűvé vált, s azóta meghalt Viktor Coj a változások szükségességéről énekelt, a tömeg – Lukasenkóra utalva – elkezdte skandálni, hogy „tűnjél el”. A hangosítókat ugyan azonnal őrizetbe vették, s nem engedték be a parkba az ellenzék vezetőit sem, viszont több ezer ellenzéki megmutatta, már ki meri mondani, mit gondol.
Leszálló ágban
Sok oka van annak, hogy megrendülni látszik az 1994 óta hatalomban lévő, pályáját mezőgazdasági termelőszövetkezeti elnökként kezdő Lukasenko támogatottsága. Az egyik fő magyarázat az, hogy a minszki vezető hallgatólagos alkut ajánlott a polgároknak: ha nem pattognak, akkor jobb életszínvonalat garantál nekik, mint amilyen a többi volt szovjet tagköztársaságokban élőknek jutott. Az ígéretet sokáig be is tartotta: Oroszország, amely meghatározó gazdasági befolyást szerzett az országban, évtizedekig belföldi áron adta el az olajat és a földgázt Fehéroroszországnak, amely azután már jóval magasabb áron adhatta tovább a szénhidrogéneket a nemzetközi piacon. Ebből pedig befolyt elég pénz ahhoz, hogy a fehéroroszok viszonylag jól éljenek, s fejlődjön az ország is.
A trükközésnek azonban néhány éve vége lett. Moszkva, valószínűleg részben azért, mert Lukasenko nem volt hajlandó belemenni abba, hogy Oroszország és Fehéroroszország valódi föderációvá alakuljon át, amelynek élére a jelenlegi orosz államfő Vlagyimir Putyin került volna - a cél az lett volna, hogy a törvényeket kikerülve továbbra is hatalomban maradjon a Kreml-vezér -, átalakította az olaj- és földgáz adóztatási rendszerét, így Lukasenkóék elvesztették legfőbb bevételi forrásaik egyikét. Ennek az lett a következménye, hogy megállt az életszínvonal emelkedése, sőt az utóbbi hónapokban – a koronavírus-járvány miatt is – látványosan visszaesett a gazdaság teljesítménye.
Amikor már nevetnek a diktátoron
Lukasenko közben súlyos hibát követett el a Covid-19 járvány kezelésével: miközben már hetvenezer körül jár a fertőzöttek és 600-nál tart a halottak száma, tagadta, hogy egyáltalán lenne epidémia. Az országban nem vezettek be komoly korlátozásokat, volt idő, amikor Fehéroroszország volt az egyetlen olyan európai állam, ahol nem függesztették fel a sportesemények megrendezését - de volt olyan is, amikor azt állította, hogy a vodka is elég a koronavírus ellen.
A koronavírus kezelése miatt sorra születtek a Lukansenkót a valóságtól elszakadt tehetségtelen alakként lefestő mémek,
s már több diktátor életrajzából kiderült, hogy az általában a vég kezdete, amikor a keménykezű főnök nevetség tárgyává válik.
Fehéroroszországban ez most megtörtént, ráadásul Cihanouszkij – mielőtt még börtönbe került volna – ráragasztotta a csótány gúnynevet az államfőre, és ezt követően az ellenzékiek papuccsal a kezükben jártak tüntetni, arra célozva, hogy agyon kell csapni az ország főcsótányát.
Ostromlott vár
Bár az ellenzéknek sikerült egységbe tömörülnie, és Lukasenko hajdan volt népszerűsége valóban megkopott, a minszki diktátor egyelőre nem adja fel. Fő aduja az ostromlott vár hangulatának az erősítése. Azt ismételgeti például, hogy a múlt héten Minszk közelében őrizetbe vett 33 orosz állampolgár része volt annak a kétszáz fős állítólagos csapatnak, amely Lukasenko szerint azért érkezett az országba, hogy a választás napján, a Kreml tudtával és beleegyezésével terrorcselekményt hajtson végre és zűrzavarba taszítsa az országot. És nem csak a volt szövetséges, Vlagyimir Putyin akarja – legalábbis a hivatalos minszki álláspont szerint – hátba szúrni szövetségesét. Lukasenko azt is mondja, hogy az ellenzék, külföldi segédlettel forradalmat készít elő, s olyan válságba akarja sodorni Fehéroroszországot, amelybe 2014-ben Ukrajna került. Ez az érvelés alighanem sokakra hathat, az ország polgárai fél évtizeddel ezelőtt valóban megdöbbentek attól, ami Kijev utcáin, utána pedig Kelet-Ukrajnában történt.
Az elemzők arra számítanak, hogy most először második forduló is lehet az elnökválasztáson – Lukasenko, aki eddig minden alkalommal a maga javára kozmetikázta az eredményt, ezúttal talán nem meri az első fordulóban megnyerni a választást – ám aligha hagyja majd, hogy ellenfelei végső győzelmet arassanak. Az viszont kiszámíthatatlan, hogy mi lesz akkor, ha a hivatalos adatok szerint Lukasenkoé lesz a diadal, az ellenzék pedig tüntetésekkel válaszol majd az eredményhirdetésre. A hivatalos közvélemény-kutatásoknak ugyanis senki sem hisz, ezek szerint az államfő támogatottsága 80 százalék körül van, míg az ellenzéki jelölt 3-4 százalékon áll.
A csalás lehetősége igencsak benne van a rendszerben: augusztus 4-e óta már fogadják az előre, levélben leadott szavazatokat, s az ellenzék szerint félő, hogy az így leadott voksokkal trükközik a hatalom. Egyébként feltűnően, vagy inkább gyanúsan nagy a választói aktivitás: három nap alatt a választójoggal rendelkezőknek állítólag már több mint ötöde voksolt. Az is nyugtalanító, hogy már több olyan független választási megfigyelőt őrizetbe vettek a hatóságok, akik szabálytalanságok ezreiről tettek bejelentést.
Megosztott elit
Míg a csalást nem lehet kizárni, annak nagyságát korlátozhatja az a tény, hogy az elemzők szerint a mostani az első alkalom, amikor már a fehérorosz elit több tagja is azt szeretné, ha Lukasenko menne és nem próbálná meg hosszabb távon kedvenc tizenéves fiának átjátszani az államfői széket. Ez pedig azt jelenti, hogy ezúttal eljuthatnak a manipulációról szóló kiszivárogtatások az ellenzékhez. Ezért, ha ezt a csörtét még meg is nyeri Lukasenko,
az szinte biztosnak mondható, hogy soha sem szerzi vissza korábbi teljhatalmát.
Az ellenzék azt kérte a támogatóitól, hogy ne vegyen részt a csalásra lehetőséget adó levélszavazásban, a Lukasenko-ellenes koalíció vezetői inkább azt szorgalmazzák, hogy aki nem a diktátorra akar szavazni, az vasárnap viseljen fehér szalagot a ruháján. Cihanouszkaja – aki biztonsági okokból két gyermekét egy EU-s tagországba küldte – egyébként nem akar államfő maradni, azt mondta, ha megnyeri a választást, fél éven belül olyan új voksolást ír ki, ahol a politikai szereplők valódi versenyt vívhatnak egymással.
