A norvég Andreas Breivikhez és a christchurchi merénylőhöz hasonlóan a hanaui lövöldözőként azonosított Tobias Rathjen is hagyott hátra egy pamfletet, amelyben tettét megindokolta.

A huszonnégy oldalas „Üzenet az egész német népnek” címet viselő szöveg alapján töredékes képet kaphat az olvasó a 43 éves férfi életéről és világlátásáról. Tobias Rathjen a kilencvenes években banki ügyintézőnek tanult, majd 2000-ben közgazdasági tanulmányokba kezdett a Bayreuthi Egyetemen, aminek tényét az egyetem vissza is igazolta.

A manifesztum egyes részei arra utalnak, hogy Tobias Rathjen szélsőjobboldali nézeteket vallott, zavarodott volt, úgy érezte megfigyelik, sőt üldözik. Már a kiáltvány elején kifejti, hogy a világot behálózza egy ismeretlen titkosszolgálat, ami képes a gondolatolvasásra és az emberek távirányítására. Gyerekkora óta meg volt győződve arról, hogy a titokzatos hatalom őt is megfigyeli, mert hangokat hallott, és érezte, amikor rácsatlakoztak az agyára.

Állítólag egy távérzékeléssel foglalkozó osztrák „intézetnek” is beszámolt a jelenségről. A Südwestrundfunk információi szerint az intézmény vezetőjével folytatott levelezése alapján úgy tűnik, hogy a kiáltványának egyes részeit már 2019 novemberében megírta.

Rögtön a szöveg elején megjelenik a szerző idegenellenessége. Rathjen bizonyos népcsoportok „rossz viselkedéséről” ír, név szerint említve a törököket, marokkóiakat, libanoniakat, kurdokat stb. Ellenszenvvel viseltetik ezen népcsoportok képviselői iránt, mivel a történelem során bebizonyosodott teljesítőképességük teljes hiánya, ellentétben Németországgal, „ahol minden szép és jó születik”.

A külföldiek kiutasítása viszont szerinte már nem megoldás, ezért bizonyos népeket, amelyeket ismét csak listába szed, „teljes mértékben meg kellene semmisíteni”: „Ezeket az embereket mind kiirtanám, akkor is, ha milliárdokról van szó.” Bár rasszizmusa Breivikével azonos, vele ellentétben Rathjen nem hivatkozik forrásokra, más irodalomra.

A dokumentum középső részében a világpolitikát elemzi a maga meglehetősen zagyva módján. Az USA, Kína és Mexikó szerepéről fecseg, elméletileg nem elképzelhetetlen kulcstechnológiákról delirál, és a 1999-es NAFTA szabadkereskedelmi egyezményt emlegeti, minden logika és összefüggés nélkül.

Egy fejezetet szán a nőknek, itt személyessé válik, leírja, milyen magas elvárásokat támaszt lehetséges partnereivel szemben, amelyeknek persze soha senki nem tudott megfelelni. Egy másik oldalon arról számol be, hogy 18 éve nem volt barátnője. Itt megjelennek olyan utalások, amik az incel szubkultúrából, vagyis a nem önként vállalt cölibátusban élő férfiak köreiből lehetnek ismerősek.

Rathjen több helyen elmélkedik arról, hogy világszerte képes volt bizonyos eseményeket a lehallgatott gondolatai erejével befolyásolni, köztük a Szökésben című sorozatot, Donald Trump megválasztását és választási jelszavát (America first), mi több, még a német futballszövetség stratégiáját is.

Összességében a szöveg rasszizmus, gyilkos fantáziák, összeesküvéselméletek és rémképek kusza szövedéke, amiből korai még következtetéseket levonni, mivel nem kizárt, hogy Tobias Rathjen szándékosan hagyott maga után hamis nyomokat. Azt viszont érezhetően sejtette, hogy a szerda éjszakát nem fogja túlélni, erre utal az a gondolata, hogy tettének visszaigazolását „már nem fogja megérni”.

Borítóképünkön Tobias Rathjen házi készítésű videóján.