A múlt szerdán lelőtt ukrán utasszállítónak esélye sem volt arra, hogy kikerülje a rá kilőtt iráni rakétákat. A Tor M1-esek közel háromszoros hangsebességgel száguldanak, s öt másodperccel az indításuk után robbantották szét a Boeing 737-est. A szakértők szerint az alábbi forgatókönyv alapján történt a tragikus tévedés.
Az ukrán gép ügye hasonlít a Kelet-Ukrajna fölött 2014 nyarán lelőtt maláj utasszállítóéhoz, a különbség csak annyi, hogy Moszkva és a kelet-ukrajnai oroszpárti szakadárok képviselői – Teheránnal ellentétben – a mai napig nem hajlandóak elismeri felelősségüket.
„Könnyű lelőni egy ellenséges repülőgépet. Ami igazán nehéz, az a gépek pontos felismerése, és a szövetséges repülők békében hagyása” – idézett a The Moscow Times című moszkvai lap egy neve mellőzését kérő volt európai légiirányítót, aki most egy rakétavédelemmel foglalkozó cégnél tölt be tanácsadói állást.
A gépek beazonosítása annak ellenére kemény feladat, hogy a polgári repülés irányítói ideális esetben folyamatosan ismertetik a repterek közelében lévő légvédelmi egységekkel a felszálló és érkező repülők repülési terveit, illetve jeladó azonosítóikat. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a katonai radarok kezelői beazonosítsák a közelükben lévő gépeket.
Amikor az ukrán MAU légitársaság Teherán és Kijev közti, 752-es járata felszállt, több gép is tartózkodott az iráni főváros légterében, s valamennyi jeladója folyamatosan sugározta a magassági és sebességi adatokat, valamint a járatszámot.
Pár másodpercnyi idő
A két Tor M1-es rakéta kilövését kezdeményező egységnek pár másodperce volt arra, hogy eldöntse, a felszállt gép polgári repülő vagy ellenséges manőverező robotgép, és egyelőre nem tudni, miért döntött rosszul a radarkezelő.
Az orosz gyártmányú, önjáró Tor M1-es – NATO kódja az SA-15 Gauntlet – az iráni légvédelem legkorszerűbb fegyvere, s egy járművön helyezkedik el a felderítő és a célkövető radar, illetve a nyolc rakéta. A fegyver hatótávolsága 12 kilométer, s a rakéták 6000 méter magasságig hatékonyak. A Tor M1-es robbanótöltete viszonylag kicsi – 15 kilogrammos – és a fegyver nem közvetlen becsapódással, hanem a célpont közelében bekövetkezett robbantás következtében kirepülő repeszekkel semmisíti meg az ellenséget.
A Tor M1-es másodpercenként 900 méteres sebességgel halad, így az ukrán gép pilótái, akik valószínűleg a felszállással kapcsolatos feladatokkal foglalatoskodtak, feltehetően észre sem vették, milyen veszély fenyegeti őket. Bár a Boeing 737-800-as gép a robbanás után megpróbált visszatérni a repülőtérre, a szakértők szerint nem volt esélye a landolásra.
Gyors és tévedhetetlen
A Tor M1-esek annak ellenére hatékony fegyverek – 95-100 százalékos biztonsággal semmisítik meg a célpontjaikat – hogy a háborús konfliktusokban célba vett repülőkön, vagy manőverező robotgépeken vannak védőeszközök: infracsapdák, illetve a dipólfelhők. Így az, hogy az irániak rögtön két rakétát lőttek ki, azt jelenti, hogy mindenképpen meg akarták semmisíteni a robotgépnek gondolt repülőgépet.
A Boeing lelövéséről kikerült legutóbbi videó tanúsága szerint a második rakétát az után indították, hogy az első már becsapódott. A gép azonban nem semmisült meg egyből, így radarjele megmaradt, elképzelhető, hogy a kezelő úgy gondolta az első rakéta nem ért célba, azt kivédte a feltételezett drón, vagy robotrepülő védelmi rendszere, és ezért indította el a második rakétát.
A Tor M1-eseket – ha már kilőtték őket – akkor sem lehet eltéríteni, vagy hatástalantani, ha a kilövő személyzet megérti, hibás döntést hozott. „Ha egyszer megnyomtad a gombot, már eldőlt a dolog” – magyarázta Riki Ellison, rakétavédelmi szakember.
Iráni igen, orosz nem
Míg Irán néhány napos tagadás után elismerte – és a radarkezelőre tolta – felelősségét, a moszkvai vezetők, illetve a velük szövetséges kelet-ukrajnai szakadárok a mai napig nem ismerik el, hogy az orosz hadsereg fegyvereivel lőtték le 2014 nyarán a Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó gépét. Annak ellenére nem ismerik el, hogy a gép lezuhanása után a szakadár parancsnokok a közösségi oldalakra feltett posztjaikban büszkélkedtek az újabb „ukrán katonai gép” leszedésével, s csak akkor törölték bejegyzéseiket, amikor kiderült, hogy közel 300 embert öltek meg tévedésből.
Azóta más tények is bizonyítják az orosz közreműködést – a Bellingcat oknyomozó portál azt is megnevezte, hogy az orosz hadsereg melyik egységétől származott a Buk-rakéta kilövő állomása – ám Moszkva azóta is tagad. Valószínűleg azért, mert ha beismerné érintettségét, egyben azt is beismerné, hogy az orosz hadsereg egységei jelen vannak, vagy legalábbis jelen voltak a szomszédos ország területén, ahol a szakadárok véres harcot vívtak az ukrán kormányhadsereg katonáival.
Hollandiában márciusban kezdődik a per a Malaysia Airlines ügyében és valószínűnek tűnik, hogy az eddig összegyűjtött bizonyítékok alapján a testület elmarasztalja Oroszországot, és megnevezi azokat az orosz illetékeseket, aki közvetve, vagy közvetlenül felelősek voltak a gép lelövéséért. Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a nemzetközi közösség újabb szankciókkal sújtja majd Moszkvát.