Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Napról napra újabb és egyre aggasztóbb részletek derülnek ki a múlt heti oroszországi fegyverbalesetről, most már arról szólnak hírek, hogy nukleáris baleset történt, melynek következtében legalább heten meghaltak, több mint húszan, köztük a sérülteket ápolók, kórházi ellátásra szorultak. Az utóbbi hónapokban több olyan eset is történt Oroszországban, amely azt bizonyítja, a Kreml továbbra sem hajlandó időben, pontosan és őszintén beszámolni a különféle tragédiákról. Még a polgáriakról sem.
„Robbanás történt az észak-oroszországi Szeverodvinszk közelében lévő kísérleti telepen, egy folyékony hajtóanyaggal működő rakéta hajtóműve felrobbant, két ember életét vesztette. A baleset során nem kerültek a levegőbe szennyező anyagok” – jelentették néhány órával a robbanás után az orosz hírügynökségek. Az orosz északi flotta egyik legfontosabb bázisának számító, s a robbanás helyszínétől vagy 30 kilométerre fekvő Szeverodvinszkben – ahol valószínűleg az ügyeletesek nem olvasták az orosz állami hírügynökséget, a TASZSZ-t – viszont arról számolt be a helyi önkormányzat, hogy rövid időre megugrott a radioaktivitás szintje.
Nem sokkal később összefésülték a beszámolókat – azonnal le is került a városi honlapról a sugárzással kapcsolatos hír –, ám a következő fordulóban már a védelmi minisztérium, a környezetvédelmi hivatal és a kísérletben részt vevő orosz állami atomipari vállalat, a Roszatom is elismerte, valóban megugrott a sugárzás, s egyes helyeken a normálisnál 4-16-szor nagyobb radioaktivitást mértek. Közben a halottak elismert száma is megemelkedett, most már hétről szólnak a híradások. A részletek – vagy azok egy részének – közléséhez arra is szükség volt, hogy közben nem hivatalos forrásokból kiderüljön: a sérülteket sugárzástól védő ruházatba bujtatott emberek vitték kórházba, s azok az ápolók, akik elsőként kezelték a betegeket, most ugyancsak orvosi megfigyelés alatt állnak.
Az is gyanús volt, hogy a kísérleti telephez közeli Nyenoksza falu lakóival közölték, szerda hajnalban két órára kitelepítik őket otthonaikból, mert a hadsereg sürgős karbantartási munkákat kíván elvégezni. A hivatalos közlések szerint egyébként a később visszavont kitelepítésnek semmi köze sincs a múlt heti balesethez.
Tovább tart a csepegtetés
A hatóságok továbbra sem árulták el, pontosan mi történt, s milyen fegyverrel kísérleteztek, a csepegtetett információkból most annyi látszik valószínűnek, hogy a Roszatom és a hadsereg a Burevesztnyik kódnevű, nukleáris meghajtású manőverező robotrepülőgéppel, vagy annak egy egységével kísérletezett.
Nem hivatalos beszámolók szerint nem egy kompakt méretű reaktor, hanem egy hagyományos hajtómű robbant fel, s valószínűleg a detonáció miatt megsemmisült egy radioaktív izotóppal működtetett áramforrás is, s ez okozta a sugárzási szint megugrását. Az egyébként igaz, hogy már nem mérnek magas radioaktivitást, a helyi lakosok – akiknek már volt idejük hozzászokni a szovjet majd az orosz tájékoztatási gyakorlathoz – ugyanis maguk is végeznek méréseket, s megerősítették a hivatalos állításokat.
Hallgatások sora
Az orosz illetékesek kísértetiesen hasonló módon tájékoztatták a világot egy másik, július elsején történt fegyverbalesetről is: a titkos fejlesztésű, ASZ-12 típusú kém-tengeralattjárón történt egy robbanás, amelyben 14 ember veszett oda. Úgy tűnik, hogy az atom-tengeralattjárón történt balesetet először el akarták titkolni – egy udvarias úr a védelmi minisztérium nevében felhívta a hírt névtelen forrásokra hivatkozva megjelentető bloggert, s megkérte őt, hogy vegye le a beszámolót –, ám végül az illetékesek úgy döntöttek, ha már kiszivárgott az ügy, nem érdemes hallgatásba merülni. Az ASZ-12-es a hivatalos közlések szerint mélységméréseket végzett, ami csak azért nehezen hihető, mert az áldozatok között több mint tíz magas rangú tengerésztiszt is volt.
S hogy a sokszor feleslegesnek tűnő ködösítés nem csak a hadsereget jellemzi, jól bizonyítja az orosz nemzeti légitársaság, az Aeroflot májusi katasztrófája: az orosz SSJ-100 gép Moszkvából Murmanszkba indult, ám nem sokkal a felszállás után visszafordult, és kényszerleszállást hajtott végre a seremetyevói repülőtéren. A balul sikerült landolási kísérletben a gép hátsó fele azonnal kiégett és megsemmisült, s csodával határos, hogy a 78 emberből 37-en élve menekültek ki a lángoló pokolból. Miközben a szemtanúknak – s főként a repülőtér alkalmazottainak – azonnal tudniuk kellett, hogy sokan meghaltak, az első híradások még arról szóltak, hogy a landolásban senki sem vesztette életét, heten viszont megsebesültek. Ebben az esetben semmi értelme nem volt az órákig tartó hazudozásnak, a ködösítés hátterében az állhatott, hogy senki sem merte bejelenteni, hogy az orosz ipar büszkeségének számító gépen utazók több mint fele meghalt a balesetben.
Túlélő hagyományok
A balesetek és katasztrófák félrekezelésének hosszú hagyománya van Oroszországban és az elődnek számító Szovjetunióban. Az egyik legjobb példa a Kurszk atom-tengeralattjáró 2000-ben bekövetkezett katasztrófája, amelyben a fedélzeten tartózkodó mind a 118 katona életét vesztette. Bár a hadsereg illetékesei valószínűleg már röviddel a baleset után tisztában voltak azzal, hogy a torpedótérben bekövetkezett robbanást senki sem élte túl, napokig tartott a félrevezető kampány – a búvárok hallják a bent rekedtek kopogtatását, vagy már juttatják el az oxigént a matrózóknak – melynek végén kiderült a szomorú igazság: mindenki odaveszett.
Ahogy a Kurszk esetében nem volt érdemes hazudozni, úgy annak sem volt sok értelme, hogy a Szovjetunió 1983 őszén – miután a légierő lelőtte a dél-koreai légitársaság Boeing 747-es gépét – napokig azt állította, a KAL007-es járaton közlekedő Jumbo elhagyta a szovjet légteret. A gép ugyanis ekkor már a tenger mélyén feküdt, s valamennyi bizonyíték – például a szovjet légvédelem lehallgatott rádióüzenetei – azt mutatta, hogy egy szovjet pilóta semmisítette meg a közel 300 embert szállító gépet. Igaz, ez esetben az amerikaiak is félrebeszéltek, Ronald Reagan akkori elnök például azzal vádolta meg Moszkvát, hogy tudatosan lőtt le egy polgári gépet, pedig az amerikaiak – éppen a megfejtett üzenetekből – tudták, hogy a szovjetek azt hitték, egy amerikai felderítő gép repült be az ország fölé.
És persze ott van az 1986 tavaszán történt csernobili katasztrófa is, amelynek bekövetkeztét, majd súlyosságát – ugyancsak teljesen hiábavaló módon hosszú ideig tagadta a szovjet vezetés, melynek élén már az a Mihail Gorbacsov állt, aki nem sokkal korábban hirdette meg az átalakítás és a nyitottság, azaz a glasznyoszt politikáját. A hibát később Gorbacsov is elismerte, s közölte, Csernobil és annak kezelése volt az egyik fő oka a Szovjetunió 1991-es szétesésének.
Éppen ezért csak remélni lehet, hogy nem lesz hasonló baleset a jövőben, hiszen arról vélhetően minden érintett túl későn értesülne.
