Világ Németh András 2018. július. 12. 15:04

Trump kierőszakolt egy kényszermegállapodást a NATO-ban, csak nem tudni, miről

Németh András
Szerzőnk Németh András

Az amerikai elnök ráhozta a frászt mindenkire, amikor hamis adatokra hivatkozva úgy kapcsolta össze a NATO jövőjét az USA és az EU között kibontakozó kereskedelmi háború ügyével, hogy sokan már azt gondolták, Washington akár ki is lépne a katonai szövetségből. Trumpnak végül sikerült kicsikarnia a többi tagállamtól a védelmi kiadások növelésének ígéretét, de hogy ez pontosan mit is jelent, azt talán senki sem tudja.

"Abban bízom, hogy a tagállamok vezetői egyetértenek abban, hogy együtt erősebbek vagyunk, mint külön-külön”

– mondta a kétnapos NATO-csúcs egyik szünetében Jens Stoltenberg, a szövetség főtitkára. Régen rossz, amikor egy önkéntes részvételre alapuló katonai szervezet első embere ilyen nyilatkozatokat tesz, hiszen ezek a szavak arra utalnak, hogy már felmerülhetett a NATO feloszlatása, vagy legalábbis az, hogy a szervezet működését teljesen más alapokra helyezik. Nem csoda, hogy amikor a találkozó ma fordulójában Trump kiosztotta a többi tagállam vezetőit, elterjedt a hír, hogy az Egyesült Államok kilépésével fenyegetőzött – kis idő elteltével aztán kiderült, erről azért nincs szó, vagy ha utalt is erre, nem gondolta komolyan.

Az 1949-ben alapított, s működése során több krízist is túlélt észak-atlanti szövetség legújabb válságát a legerősebb tagország, az USA első embere, Donald Trump idézte elő azzal, hogy immár folyamatosan összekapcsolja a katonai blokkban vállalt amerikai szerepet, illetve az USA és az EU között kirobbanófélben lévő kereskedelmi háborút. Azt ismételgeti ugyanis, hogy az USA jóval többet költ védelemre, mint az európai NATO-országok, miközben az EU igazságtalan vámokkal és illetékekkel sújtja az amerikai termékeket és szolgáltatásokat.

Trump a számokkal (is) hadilábon áll

Trump közben ki is pécézte magának a legerősebb európai államot, Németországot, s azt vetette Angela Merkel szemére, hogy miközben amerikai pénzen akarja megvédetni magát Oroszországtól, dollármilliárdokért vásárol földgázt az oroszoktól, s újabb vezetéket is épít, amellyel tovább növeli a Moszkvától való függőségét.

Trump szavaiban van ugyan igazság – több EU-s tagállamnak sem tetszik az Északi Áramlat 2 vezeték ötlete – ám az amerikai elnök durván túlzó számokkal próbálta bizonyítani, hogy Németország teljes orosz ellenőrzés alatt van. Azt mondta például, hogy a német energiaigények 60-70 százalékát elégítik majd ki orosz forrásokból, ha megépül az Északi áramlat 2 vezeték. A valóságban viszont a 70 százalék manapság inkább 11 százalék: a németországi termelés 40 százalékát adja a szén, 32 százalékot a megújuló forrásokból származó energia, tíz százalék jut az atomerőművekre, s 18 a földgázra. Ennek a 18 százaléknak a hatvan százaléka az összes felhasználás kevesebb mint 11 százalékát teszi ki. S bár Berlin a jövőben csökkenteni fogja a szén és az atomerőművek szerepét, a legnagyobb mértékben a megújulók részesedése emelkedik majd, s csak kisebb mértékben a gázé.

AFP / Brendan Smialowski

Trump a csúcson elsősorban a katonai kiadások emelését követelte minden tagállamtól a GDP négy százalékára, a másik aduja pedig az volt, hogy Németország arányában is kevesebbet költ védelemre, mint az USA. Trump szerint az Egyesült Államok a GDP 4,2 százalékát, Berlin pedig valamivel több mint egy százalékát fordítja a hadseregre, ám a NATO becslései szerint a 4,2 százalék a valóságban 3,5, a valamivel több mint egy százalék pedig 1,24 százalék. Arról nem beszélve, hogy az amerikai katonai kiadásokba nem csak a NATO-val kapcsolatos költségek szerepelnek: Japánban mintegy 50 ezer amerikai katona állomásozik, s nem olcsó a dél-koreai katonai jelenlét fenntartása sem.

S miközben Trump elfogadhatatlannak nevezi, hogy az európaiak nem költenek eleget a védelemre, nem veszi figyelembe, hogy egy korábbi megállapodás értelmében csak 2024-ig kellene elérniük költéseikben a GDP-arányos 2 százalékos határt. Az európaiak pedig erre felé haladnak: négy ország már most elérte a küszöböt, s a többiek, köztük Magyarország is, megemelték, illetve fokozatosan emelni készülnek védelmi költségvetésüket.

Nagyotmondás kis eredményekkel

Trump a kétnapos csúcs és a szövetségesek többszöri letolása után sikerpropagandára váltott, és azt hangsúlyozta, hogy a szövetségesek ígéretet tettek arra, hogy két százalék fölé (a 4 százalékról már szót sem ejtett, de az nem derült ki, mennyi az annyi, és az sem, mikorra kellene teljesíteni) emelik GDP-arányos védelmi kiadásaikat.

„Jelentős haladást értünk el, nagyon jó volt a hangulat a teremben”

– mondta, majd hozzátette: jelenleg nem szükséges azon gondolkodni, hogy az USA kilépjen a szövetségből – nyilvánvalóan ezzel is a délelőtt pánikszerűen terjedő, neki tulajdonított "fenyegetésre" utalva. A BBC szerint egyébként akadtak, akik szerint Trump korábban valóban fontolóra vette a kilépést, a The Times tudósítója szerint az így értelmezett kijelentés ez volt: "a saját utunkat fogjuk járni", a Reuters forrásai viszont állították, az amerikai elnök nem fenyegetőzött a távozással.

A Fehér Ház urának NATO-csúcs utáni optimizmusa egy kicsit hasonlít arra, ahogy a Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel tartott júniusi szingapúri csúcs után nyilatkozott. Akkor a koreai válság lezárásáról és a térség atommentesítéséről beszélt, ám ott sem mondott konkrétumokat. Nem kizárt, hogy Trumpnak állandó (látszat)sikerekre van szüksége, hogy úgy tűnjön, állandó támadásban van, ám később nem nagyon foglalkozik azzal, mennyi valósult meg a nagyszabású tervekből.

A lényeg az állandó mozgás?

Figyelemre méltó, hogy kudarcba fulladt Mike Pompeo amerikai külügyminiszter minapi phenjani látogatása is. Kim Dzsong Un az előzetes tervekkel ellentétben nem fogadta az amerikai politikust, s a CNN értesülései szerint Pompeo tárgyalásai a lehető legrosszabbul sikerültek: úgy tűnt, hogy Észak-Koreának esze ágában sincs lemondani az atomfegyver kifejlesztéséről. Pedig Trump korábban arról beszélt, hogy átfogó megállapodást kötött az észak-koreai vezetővel, s biztos abban, hogy Kim be fogja tartani ígéreteit.

Valószínűleg a NATO is kivárásra játszik, erre utal az, hogy Stoltenberg azt mondta, a tagállamoknak most arra kell koncentrálniuk, hogy elérjék a kétszázalékos határt, s megakadályozzák, hogy az USA és az EU kereskedelmi vitája károsan befolyásolja a NATO tevékenységét.

Facebook
Hirdetés