Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az AfD előretörése miatt sokkos állapotban elemezte Németország, mi történt az egykori NDK területén, ahol a szélsőjobb lett a második legerősebb párt. A kedélyek lecsitultak, a keletnémeteket újra elfelejtették, és a héten összeült az új Bundestag az AfD majdnem száz képviselőjével. A távlatot kihasználva a hvg.hu elbeszélgetett az újraegyesítés utáni keletnémet generáció egyik prominens tagjával és legjobb ismerőjével. Sabine Rennefanz beszélt provokációkról, sérelmekről és Merkel hibáiról.
hvg.hu: Tudja, milyen erős lett az AfD a német választásokon Eisenhüttenstadtban, ahol felnőtt?
Sabine Rennefanz: Azt elmulasztottam megnézni, a tartományi választáson azonban itt volt a legerősebb a párt egész Brandenburgban. A szüleim egy közeli faluban laknak, ott idén 50 százalékot szerzett az AfD. Ez persze nem volt meglepetés, anyám kétségbe is volt esve a várható eredmény miatt. Mesélte nekem, hány kellemetlen beszélgetése volt a szomszédokkal.
hvg.hu: A családból is szavazott valaki az AfD-re?
| Névjegy |
| Sabine Rennefanz (született 1974-ben, felnőtt az NDK területén) díjnyertes újságíró és könyvszerző. 2013-ban jelent meg Vasgyerekek (Eisenkinder) című kötete az egykori NDK területén, de már az újraegyesítés után született generációról. (Wikipedia) |
S. R.: Azt gyanítom, hogy néhányan igen, de erről nyíltan nem beszélünk.
hvg.hu: Engem a választások estéjén meglepett, hogy 27 évvel az újraegyesítés után is rögtön azt mutatták a tévék, hogyan szavazott nyugat és kelet. Miért nem észak és dél? Katolikus és protestáns?
S. R.: Én is csodálkozom egy kicsit, bár az összevetés az évtizedes megosztottság miatt adja magát. Egyébként, ha térképen ábrázolják, hol mennyi a 40 éven aluliak aránya, vagy hol vannak a nagyobb jövedelmek és vagyonok, automatikusan rajzolódik ki az egykori belső-német határ. Az életminőség kapcsán még mindig hatalmas a különbség.
hvg.hu: Ha lehet valamennyire általánosítani, akkor a keletnémet AfD-szavazót mi motiválja: a bosszú a többiekkel szemben vagy egy új politikai erő konkrét támogatása?
S. R.: A bosszú túl erős kifejezés. Egyébként is szeretném a témát kevésbé érzelmi alapon elemezni.
Akár tetszik, akár nem, az AfD egy jogszerűen működő párt, és aki rájuk szavaz, demokratikusan fejezi ki véleményét.
Sokak érezték úgy, hogy csak akkor hallják meg a hangjukat, ha az AfD-t választják. A megkérdezett szavazóik 70 százaléka mondta azt, hogy frusztráció és a többi pártban való csalódás vezette tollukat.
hvg.hu: Kinek is üzennek?
S. R.: Leegyszerűsítve: azoknak ott fent. Hozzátenném, hogy a sajtót is nyugatnémetek dominálják, így a keletiekről alkotott kép is egyoldalú maradt az elmúlt 27 év alatt. Csak akkor van szó a keletnémetekről, amikor valami a várakozásokkal ellentétesen történik, amikor elítélhető dolgot tesznek. A kutatások ellentmondanak, kik szavaznak az AfD-re, hallani, hogy a munkásréteg, mások szerint a középosztály. Szerintem egy általános elégedetlenség hajtja őket a kapitalizmussal szemben, ha lehetek ennyire leegyszerűsítő. Amerikában vagy Franciaországban is ott vannak azok a rétegek, amelyek vesztesnek érzik magukat a nagy változások közepette. A menekültválsággal pedig nagyon sok minden felszínre tört, ami korábban felhalmozódott. Főleg keleten.
hvg.hu: Úgy hallottuk Angela Merkeltől, hogy „wir schaffen das”, vagyis az ország megbirkózik a menekültválsággal.
S. R.: Azt hiszem, Angela Merkel azzal a mondattal nagy hibát vétett. Nem is azzal a pár szóval, hanem hogy nem volt folytatása, nem bontotta ki. A kancellár azóta sem magyarázta el, mi előzte meg hirtelen döntését 2015 szeptemberében, ahogy azt sem fejtette ki, amikor a Balkánon át ívelő útvonal lezárásáért tett meg kicsivel később mindent. Azt mondta, megbirkózunk vele, de nem fejtette ki, hogyan érti a többes szám első személyt, vagy pontosan mivel is kíván megbirkózni.
Szerintem hatalmas hiba volt függőben hagyni mindezt, és ezzel olyan vákuumot teremtett, ami alatt ma is nyögünk. Engem nagyon frusztrált, hogy Merkel még a választások után is azt mondta, hogy ha az elmúlt két évet újrakezdhetné, akkor sem tenne semmit másként.
hvg.hu: Közben a nyugati országrészben sokan azt mondják, a keletiek azért szavaztak az AfD-re, mert azok mind nácik.
S. R.: Igen. Ez a legkönnyebb magyarázat, és régóta hallgatjuk. Tudja, Németországban mindig a másik a náci. Senki sem tagadja, hogy a volt NDK területén vannak gondok az idegenellenességgel és rasszizmussal, de egészen biztosan nem a génjeinkben van. A kilencvenes években gyökerezik, a düh és a tehetetlenség táplálja. Sokan kerestek maguknak keleten egy ideológiát, amely az erő érzetét adta nekik. És ezzel párhuzamosan bizony irigyek a menekültekre, amiért állítólag kivételeznek velük, és a szabályokat sem kell betartaniuk. Sokan úgy érzik: nekünk alkalmazkodnunk kellett, nekik azt sem kell.
hvg.hu: Ők érzik magukat a valódi idegennek?
S. R.: Igen, a saját országukban. Nagyon összetett folyamatok vezettek el az AfD itteni sikeréig, amelyeket talán meg sem akarnak érteni nyugaton, és így sokkal egyszerűbb mindenkit nácinak letudni.
hvg.hu: Azért ezzel párhuzamosan a választók sem szívbajosak. Az AfD egyes vezetői rossz emlékeket ébresztő szövegekkel provokáltak. Keleten ezek nem taszítanak?
S. R.: Kevés ember foglalkozik olyan behatóan a politikával, hogy ezeket ismerje. Csak a szalagcímek jutnak el hozzájuk. Nem is tudnak különbséget tenni Angela Merkel vagy Martin Schulz finoman súlyozott mondatai között. Az AfD politikusai más nyelven beszélnek. Lehet a tartalom és a fogalmazás kettőnk számára kellemetlen, de a kutatások azt mutatják, hogy semmi sem ártott nekik ebben a kampányban. Még akár teljes ellentmondásban is lehettek politikusai a saját, hagyományos családi értékeket hirdető programjukkal. A legtöbbjük elvált, az egyik listavezetőjük bevallottan leszbikus kapcsolatban él, és semmi következmény. Gyanítom, hogy itt egy kamaszkori reflex is közrejátszik. Azért választják sokan az AfD-t, hogy másokat bosszantsanak.
hvg.hu: Tehát a rossz emlékeket keltő mondatok egyenesen vonzóak számukra?
S. R.: Olyan ez, mint amikor a kilencvenes években sokan azzal szórakoztak keleten, hogy a nyílt utcán úgy köszöntek: Heil Hitler! Miután lebontották a falat, mindent lehetett, és hirtelen mindenhova horogkereszteket rajzoltak egyesek. Ahol a szüleim laknak, ott többen vannak, akik a mai napig viccesnek tartják, hogy karlendítéssel üdvözölnek másokat. Tudják, sokakat bosszantanak vele.
Talán nácik, talán nem, nehezen derül ki. Könnyen lehet, hogy nagyon kedvesek azzal a pár szíriai gyerekkel, aki a helyi óvodába jár. Hiányzik egyszerűen a felismerés, hogy amit tesznek, az bántó és hibás.
hvg.hu: Az egyik tanulmányában idéz egy keletnémet pszichiátert: szerinte a volt NDK-s azért veri össze az afrikait, hogy a nyugat-németnek fájjon.
S. R.: Ez ma is igaz. A kilencvenes évek bumerángként térnek vissza, és vágnak minket kupán. Az erősebbnek akarnánk bizonyítani, de a nyugatnémet ehhez túl távol van, és hát a bátorság is hiányzik. Így aztán megkapja a gyengébb.
hvg.hu: Nem gondolta, hogy hamarabb elmosódnak a határok? Idén voltak olyanok, akik a fal leomlása után születtek és már harmadszor szavazhattak a parlamenti választásokon.
S. R.: Nincs is már kedvem a témáról beszélni. Viszont az interjú alatt beugrott a kérdés: nem volt-e a többi keleti országnak bizonyos szempontból könnyebb a rendszerváltás után? Persze, Kelet-Németország azonnal részesült a gondoskodó jóléti állam védelmében, de az identitás kérdését itt nem tehette fel senki.
Nem volt téma, hogy milyen országot is akarunk mi építeni magunknak? Mindent átvettünk, semmi újat nem alkothattunk. És ennek problémája kiütközik most.
hvg.hu: Tanulmányában azt írja, hogy a fegyelemre épülő NDK máig érezteti hatását az emberekben.
S. R.: Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem lehet mindenkit egy kalap alá venni. De az biztos, hogy nehezebben tájékozódik a mai társadalomban az, aki merev struktúrák között nőtt fel. És nem csak idős emberekre kell gondolni, mert a viselkedési normákat továbbadták családon belül. Magamon is meglepve tapasztalom, hogy anyaként milyen szigorú tudok néha lenni. A német nyilvánosságban állandó vita folyik a társadalom megannyi kérdésében, és valljuk be, ez a fokú demokrácia lehet fárasztó. Akit fekete-fehérben tanítottak meg gondolkodni, annak kihívás lehet a jelen helyzet.
hvg.hu: Nem én kezdtem a keletnémetekről beszélni, hanem a németországi sajtó. És azért kérdezem most, mert a hasonló tapasztalatok miatt úgy gondolom, Magyarországon is tanulságos lehet.
S. R.: Világos. Én igyekszem mindig egyes szám első személyben beszélni, mert ez egy aknamező. A választások után írtam egy cikket, amelynek címe az volt: Mi a baj a keletnémet férfival. Nagyon megbántam.
hvg.hu: Milyen hamar felejti újra el a németországi sajtó a keletnémet férfit?
S. R.: Azt hiszem, nagyrészt már meg is történt. Csak időszakosan jut figyelem az országnak ezen részére. És más területeken is ezt látjuk, nincs folyamatos érdeklődés, nincsenek tudományos kutatások. A választások után mindenki megijed, három napig sokkos állapotban elemez, majd újra beáll a csend, amíg nincs friss választási adat.
hvg.hu: Pedig egy időben két keletnémet állt az állam élén: Joachim Gauck államfő és Angela Merkel kancellár. A kormányfő még tartja is magát. Mégsem hozott semmi eredményt?
S. R.: Nem igazán. Ha az elit megoszlását nézzük, mindössze kivételek. Alig vannak keletnémetek a minisztériumok élén, a 200 legnagyobb cégben is több az amerikai menedzser, mint az NDK-ban született. Gauck még csak megpróbálta tematizálni, de Merkelben csalódtam.
Számára a múlt mindössze anekdoták szintjén létezik, amelyek egy másik évezredben játszódnak. Vigyáz, hogy semmiről se beszéljen, ami fájhat.
hvg.hu: Hogyan kell AfD-szavazókkal beszélni?
S. R.: Anyám mindig megpróbálja, és vitába száll velük. Én is megtenném, de velem már nem beszélnek. Nekik én már kívülálló lettem, nem bíznak bennem. Nincs receptem, de szerintem nem szabad a vitát kerülni sem a parlamentben, sem az utcán, konfrontálni kell őket javaslataikkal. Meg kell védenünk, ami jól működik, és hinnünk kell abban, hogy a demokrácia ezt kibírja.
"Orbán nem Merkel győzelméért imádkozik, hanem hogy észhez térjen"
