Az internet semmit sem felejt, hiába próbálnak bármit is eltüntetni róla. Donald Trump – összes, kampánybéli sajtóközleménytől megfosztott – hivatalos oldala nem, de Web Archive Wayback Machine nevű “időgépe” még őrzi azt a tavaly októberi közleményt, melyben Trumpék a Bush-éra és az Obama-korszak idején mért észak-koreai robbantási statisztikával próbálták igazolni a republikánusok erejét és a demokraták tehetetlenségét. Felidézték: míg George W. Bush két elnöki ciklusa alatt mindössze 19 észak-koreai incidens volt, addig Barack Obama ideje alatt 72 ilyen esemény történt.

Pete Souza / whitehouse.gov

A James Martin Center for Nonproliferation Studies (CNS) Nuclear Threat Initiative (NTI) amerikai nonprofit szervezet oldalán megtalálható adatbázisa rakétafellövésekből Bush idején 7, Obamánál 76 fellőtt észak-koreai rakétát tart számon. (Az adatok eltérése a többféle esemény számon tartásából adódik. A CNS/NTI nyilvántartásban látható, kizárólag a rakétakísérleteket mutató adatok különbség még jobban mutat a trumpi teória mellett.)

Ha bizonyítékokkal nem is kizárhatónak, legalábbis nehezen bizonyíthatónak látszik az a Trump-csapat által sugalmazott tétel, miszerint az Egyesült Államok elnöki kezének ereje egy az egyben lemérhető Észak-Korea aktuális robbantási kedvén. Ennél azért alighanem bonyolultabb a képlet, melybe a két Korea közti viszonytól kezdve Kína hozzáállásának finom árnyalatain át az aktuális észak-koreai vezető habitusa is közrejátszik.

AFP / Kazuhiro Nogi

Bush 2001 januárjától 2009 januárjáig volt az Egyesült Államok elnöke, az őt követő Obama pedig, szintén két cikluson át, 2009 és 2017 januárja között. Bush ideje alatt az 1994-től egészen 2011-ig regnáló Kim Dzsong Il vezette Észak-Koreát. A Kedves Vezető aligha álmodott rakétákról, az ő ideje alatt mindössze 16 rakétakísérlet történt. A 2011-ben színre lépő Kim Dzsong Un viszont kedveli a robbanófejes csöveket: az ő rakétaszámlálója már 83-nál tart. Kim Dzsong-i és Kim Dzsong-i harci kedv között is van tehát különbség.

De nem tekinthetünk el a technológiai evolúciótól sem: a kísérletek számának 2012-től megfigyelhető szaporodása részben abból az egyszerű tényből is fakad, hogy az évek előrehaladtával folyamatosan érnek be fejlesztések, egyre több rakéta kerül a való életben kipróbálható fejlettségű állapotba.

MTI / EPA / KCNA

Hogy áll Trump a saját logikája szerint?

Amikor Trump és kampánycsapata az igencsak leegyszerűsített “a demokraták gyengék, a republikánusok erősek” üzenetet próbálták a választók fejébe plántálni, aligha foglalkoztak azzal a kérdéssel: mi lesz, ha Trump beiktatása után is eldurran majd néhány rakéta? Az elnök állításait és ígéreteit rendszerint kritikai elemzésnek alávető Washington Post kissé csípős megállapítása szerint egyébként azért, mert Trumpnak valójában sosem volt terve a koreai konfliktus kezelésére. Mindig csak annyit gondolt témáról, ami konzervatív Fox News reggeli műsorában éppen eszébe jutott.

MTI / EPA / Tannen Maury

A rakéták márpedig eldurrantak az első hat hónapjához közelítő Trump-érában is. A CNS/NTI adatbázisa szerint idén februártól egészen a július 4-i eseményig összesen 13 rakétát lőtt fel az ázsiai diktatúra hadereje. (Köztük első interkontinentális ballisztikus rakétáját is.) Ha feltételezzük, hogy a következő két hétben nem lesz újabb kísérlet, akkor számolhatunk úgy, hogy Trump első fél éve alatt Észak-Korea 13 rakétát “mert” fellőni. (Ez nagyságrendileg megfelel 2016 első féléves adatának.) Ha továbbvisszük a Hillary Clinton elleni kampányban alkalmazott (fals) trumpi logikát, akkor egy évre 26, az Obamáéhoz hasonló két ciklus 8 évére számolva pedig már 208 rakétateszt jön ki.

Saját logikája szerint tehát Donald Trump az Amerikai Egyesült Államok eddigi leggyengébb kezű elnöke, aki, úgy tűnik, hogy sehogyan sem tudja pórázon tartani az évek óta egyre hangosabban ugató kutyát.

A trumpi logika szerint, ha Észak-Korea merészségének valóban köze van az amerikai elnöki kéz erejéhez, akkor az 1993 és 2001 között hatalmon lévő Bill Clinton a maga idejének mindössze öt észak-koreai rakétakísérletével egy kifejezetten erős, Trumpnál már most fényévekkel erősebb kezű elnök volt. Pedig demokrata.

MTI/AP/Andrew Harnik

A Hillary Clintonra fogott kampányfegyver visszafele elsülésén már az sem változtatna, ha Trump valahogyan rövidre zárná a koreai konfliktust. A Washington Post már idézett cikke szerint erre tulajdonképpen véletlenszerűen alakulnak az esélyek, az elnök leginkább Kínától várja a helyzet megoldását. Amelyet azonban, ha megtörténik, saját korszaka eredményeként kommunikálhat majd.